꧁Fuss Ha Élni Akarsz!꧂ +18 [1.][2.][3.][4.Évad][BEFEJEZETT]

3/5. Fejezet.

Az érzés amikor ajkaidhoz ér a jéghideg víz, az valami eszméletlenűl csodálatos! Így ébredeztem egy autó hátsó ülésén, fejem pedig egy Mexicoi kislány ölében pihent. Lassan öntötte kis flakon vizét a számba. Amint észrevette, hogy nyitogatom szemeimet, megszólalt Spanyolul. Két idősebb ember válaszolt neki, egy nénike és egy bácsika. A kislány vissza szegezte rám tekintetét.

-Amerikai vagy?- Kérdezte kis bársonyos hangján.

-Igen!- Próbáltam hallhatóan válaszolni. Ekkor a néni valamit mondott, amit a kislány rögtön fordított is.

-Azt kérdezi Abuela,(Nagymama) hogy mi a neved, és mi történt veled?- Próbáltam értelmezni szavait, de rettentő tompán hallottam őt.

-Jessica-nak hívnak, és elraboltak! De megszöktem!- Feleltem alig hallhatóan, a lány pedig rögtön adta is a választ a nénikének.- Téged hogy hívnak?-

-Engem Alicia-nak!- Mosolygott rám. Ezt követően a bácsika is kérdezett valamit.

-Abuelo(Nagypapa) Kérdezi, hogy kirabolt el?- Bevizezte a homlokomat.

-A bátyám!- Feleltem, Alicia pedig fordított. Ekkor ismét megszólalt a néni, majd a fekete fürtös kislány lepillantott rám, ismét mosolyogva.

-Azt mondja Abuela, hogy már biztonságban vagy!- Megsimogatta a fejemet. Ekkor tűnt fel, hogy be vagyok takarva. Vissza mosolyogtam sötét barna íriszeibe, végül akaratom ellenére elaludtam.

-Despierta!(Ébresztő!)- Ismételgette a néni, majd nyitogatni kezdtem szemeimet. -Hola Jessica!- Mosolygott rám, végül segített kiszállni az autóból. -Vamos!(Gyere!)- Egy faház felé segített bicegni, a kedves néni.

-Hola! Gracias!- Mosolyogtam rá, végül bevitt az épületbe. Egy elég régies bútorzata volt a helynek, és nem volt bent sok minden található. Az ajtótól nézve, velünk szemben volt a konyha, a pult mellett jobbra három ajtó. Feltehetően azok lehettek a hálószobák, és a mosdó. Az említett háztartózékokkal szemben, volt egy kis kanapé, és egy tévé. Az idős néni, leültetett a kanapéra, később Alicia leült mellém. -Hola!- Néztem le rá.

-Hola! Hogy aludtál?- Limbálóztatta lábait.

-Hónapok óta, most először jól!- Fürkésztem hosszú hullámos fürtjeit. -Mennyi idős vagy Alicia?-

-Hat éves vagyok, de nemsokára hét!- Mosolygós egy kislány! -És te?-

-Hú akkor már nagy lány vagy!- Megsimogattam fürtjeit. -Milyen hónapot írunk?- Engem is érdekelne.

-Október tizenhat-ot!- Felelte, és törökülésbe szedte lábait.

-Huszonegy vagyok Alicia!- Szeptember másodikán töltöttem. -Ők a nagyszüleid?- Pillantottam a konyhában tevékenykedő nénire.

-Igen! Anya és apa születésem után meghaltak. Azóta Abuela-val(Nagymama) és Abuelo-val(Nagypapa) élek.- Arca szomorúvá vált.

-Sajnálom!- Együttérzően, megsimogattam a kis hátát. -Nagyon jól beszéled az angolt!- Jegyeztem meg.

-Igen, mert a szüleimmel Amerikában éltünk, de miután megölték őket, Abuela magához vett!- Mesélte.

-Megölték őket? Ez szörnyű! Az én anyukámat is megölték!- Reméltem hogy egy picit, vigasztalta valahol a tudat, hogy nincs egyedül! Beszélgetésünket, a Nagymamája szakította félbe, és egy tányér ételt adott nekem. -Gracias!- Mosolyogtam. Nagyon örültem neki, mert már kopogott a szemem az éhségtől! Nagyon kedves emberek, szerencsésnek mondhatom magam, hogy az isten elvezette őket hozzám!

-Buen provecho!- Visszament a konyhába.

-Azt mondja, hogy jó étvágyat!- Forditott Alicia.

-Gracias!- Neki kezdtem az ételnek, ami rizses borsó volt, sült hús darabokkal. Tekintetemet, a nyíló bejárati ajtó vonzotta magára, amin a Nagypapa lépett be, végül mosolyogva nézett rám.

-Buenos días Jessica!- Felém lépett egy kettő lábnyit. -Buen provecho!- Elindult az egyik ajtó felé.

-Gracias!- Feleltem. -Nagyon kedvesek a Nagyszüleid!-

-Ők már csak ilyenek! Akiken azt látják hogy megérdemlik, azokon segítenek!- Felállt és oda caplatott a Nagymamájához, én pedig sóhajtottam, végül folytattam az evést.

-Tonto!(Buta!)- Szólalt fel erélyesen a Nagymama Alicia-ra nézve, aki sértődötten bement a szobájába. Vajon miről beszélhettek?