꧁Fuss Ha Élni Akarsz!꧂ +18 [1.][2.][3.][4.Évad][BEFEJEZETT]

4/7. Fejezet.

*Jessica szemszöge.*

Bármit megtettem volna azért, hogy most ne kelljen itt ülnöm, a váróteremben! Apám jelenleg konzultál a Doktorral, elvégre időpont nélkül jöttünk. Az sem biztos hogy még ma behív, lehetséges hogy vissza kell jönnöm. 
Olyan fáradt vagyok, hogy arra nincs szó! Azonban a mellettem ülő, fejét falnak döntött Damian, szintén félálmos tekintettel pásztázta, az előttünk lévő kettő ajtót. 
Nagyon szégyellem magamat ez miatt is, az meg a ráadás hogy megtudtam, hogy két Missio-ból ki is esett miattam! 
Már hetek óta csak velem foglalkozik, magára alig szentelt időt! Nem tudom hogy mit tehetnék, hogy megkönnyebbitsem neki, de ha tudnám megtenném! 

*Damian szemszöge.* 

Ha akkor nem mentem volna el a ruháimért, hanem ott maradtam volna Jessi-vel, akkor most nem lenne ez! Nem kellene szenvedni látnom őt, és nyugodtabb lehetne az életünk! 

-Damian!- Vállamra hajtotta óvatosan fejét, én pedig fürtjeibe csókoltam. 

-Minden rendben lesz szerelmem!- Suttogtam, és lehunytam szemeimet. 

-Döntöttem!- Motyogta, majd íriszeimbe fútra, határozott tekintetét. -Önként bevonulok, a pszichiátriára!- 

-Tessék?- Kikerekedett szemeket meresztettem rá. -Te normális vagy?-

-Hát pont ez az, hogy nem!- Fejét a falnak döntötte. -Be kell feküdnöm! Ez mindenkinek segítene!- Sóhajtott. 

-Kinek Jessica? Kik azok a mindenki?- Ingerültebben felé fordultam, ő pedig felém fordította lassan arcát. 

-Nekem, neked, apának, na és többieknek!- Ismét vett egy mély levegőt.. -Vissza tudna térni az életetek, én pedig talán idővel, megnyugodnék!- Belefáradtan magyarázta. 

-Ezt verd is ki a fejedből! Te nem vagy elmebeteg!- Megfogtam ölében pihenő kezét. -Szerintem előbb várd meg, hogy hat-e..- Félbeszakított. 

-A kibeszélő show?- Mellkasával együtt, felém fordult. -Azt hiszed, hogy minden megoldódik azzal, ha kibeszélem magamból a fájdalmaimat, egy idegennek?- 

-Igen!- Vágtam rá határozottan. -Ha már egyszer nekem nem mondod el, akkor majd talán egy idegennek megteszed!- Ezt lehet nem kellett volna, a fejéhez vágni! Nem reagált rá semmit, csak meredt szemeimbe. 

-Ha rajtam múlik Damian, akkor te soha nem fogod megtudni!- Csalódottan adott hangot szavainak, végül felállt és elindult a terem liftje felé, ami jelenleg a mi szintünkön állt. 

-Most mégis hova mész?- Álltam fel én is. 

-Rágyújtok!- Rám sem nézett, csak elhagyta a helyiséget. 

A kabáttal mi lesz?- Kiabáltam utána. -Francba!- Sziszegtem, és vissza ültem. 

*Jessica szemszöge.* 

Kiszállva a liftből megpillantottam egy fekete kontyos hajú, barna szemű, kabátban és kosztümben lévő nőt. El kezdett engem bámulni, a kijárat mellett állva. 
Nem foglalkoztam vele, csak elhaladtam mellette. Amint kiértem, elővettem a zsebemből a cigaretta dobozt, és az öngyújtót, végül rágyújtottam. 

-Úgy érzed, hogy senki sem ért meg? Azt látod hogy csak erőltetik, hogy meséld el ami veled történt?- Kérdezte egy hang, én pedig hátra fordultam. A bent látott nő állt mögöttem.

-Magának ehhez mi köze?- Vacogtam a hóesésben. 

-A nevem, Dr.Isabella Singh.- Lépett mellém. -Nemrég kaptam egy telefonhívást a kollégámtól, hogy lenne egy nehezebb eset, amivel foglalkoznom kellene!- Magyarázta. -Na ezért jöttem ide!-