꧁Fuss Ha Élni Akarsz!꧂ +18 [1.][2.][3.][4.Évad][BEFEJEZETT]

2 Évad Bevezető.

5 hónappal később. 

Eljön az idő az életedben, amikor tudatosodik benned a tudat, hogy az eddigi életed véget ért. Fenekestül felfordult az egész, és egy buzgó veszélyes világból, belecsöppensz egy jóval békésebb világba. 
Úgy érzed hogy megkönnyebbültél, és hogy innentől már csak jobb lehet minden! Azonban hamar rájössz, hogy az aki eddig voltál, az amiben éltél, az ami adta az életcélodat, megsemmisült! Hirtelen értelmetlenné válik minden, az egész léted, és új célok után kezdesz kutatni. 

Hát így tettem én is! Hosszas gondolkodás után, társultam apámékhoz! Katonának adtam fejem, igaz még újoncnak számítok! Azonban a bennem rejlő harci szellem, sokban megkönnyíti a képzésemet. Ezek mellett, a képességeimet is fejlesztjük folyamatosan. Újabbnál újabb képességeim születtek, amiket nem hiába kaptam! A feladatom az lesz, hogy küldetéseket viszek véghez, a társaim oldalán. Harcolni fogok az igazságért, és az olyan emberekért, akik pont olyan elveszettek voltak mint én! 

Kötelességemnek érzem, hogy új életet adjak azoknak az elveszett lelkeknek, akiket ugyanúgy el akar kapni az Amerikai Kormány! 
Tisztában vagyok azzal, hogy a bevetések nem lesznek veszélytelenek! De ki lennék én, a veszély nélkül? Hisz engem ez éltetett, és ez is fog amíg élek! 

Ava nagyon sokáig le akart beszélni, erről az új célról. Retteg attól, hogy esetleg valamelyik bevetésen elesnék. Hiába magyaráztam neki, hogy az a csapat amelyikbe tartozni fogok, nem egy szokványos csapat! Mi amolyan meglapuló civilként olvadunk be oda, ahova szólni fog a küldetés. Elmegyünk a kiszemeltekért, és el hozzuk őket ide Mexicoba, a kiképző táborba. Csak én nevezem annak, mert én úgy vettem észre, hogy majdnem mindenki harcba akar szállni, az elraboltakért. Ebből kifolyólag bővül a csapat, amelyikhez én is igyekszem felérni. Egyre jobban terjeszkednek apámék, és lassan már nem is látom be a tábort. A Mexicoi nagy fejesek, örömmel támogatnak minket! Az eddigi bevetésekre sok katonájukat adták kölcsön, és ez nagyon jó! Egyre kevesebb a szegény család, és egyre több a céltudatos kisdiák, akik jó dolgokra használják a képességeiket! 

Egy apró pillanat erejéig meggyengült a hitem, hogy valóban akarom-e ezt az egészet. Megtudtam, hogy Alexander Diaz is katonának készül! Tudni illik, én azóta sem vagyok vele jóban, sokszor még köszönni sem köszönünk egymásnak! Észrevettem rajta már a féltékenység jelét, mert úgy viselkedett sokszor, mintha nem tetszene neki, hogy a kis hugicája katona akar lenni. Az is lehet, hogy pont ezért képezteti ki magát ő is. De hogy őszinte legyek, nem érdekel! 
Azóta amióta itt vagyok, és kezd visszatérni az igazi szívós énem, az érzéseim is úgy edződnek. Már nem hatnak meg a szép szavak, mert csakis a cél a fontos, semmi más! Damian pedig rengeteget szokott nekem ebben segíteni, szóval mellette több erőre kapok. Igaz kihajtja belőlem sokszor a lelket is, de én ezt vállaltam!