꧁Fuss Ha Élni Akarsz!꧂ +18 [1.][2.][3.][4.Évad][BEFEJEZETT]

2/3 Fejezet.

Egyszerűen nem tudom elfelejteni Alexander arcát, miközben megzsarolt! Nem tudom hogy mit tegyek, mert egyszerűen a kezében vagyok! Ha szól Apának Damian-ről, akkor nem kerülhetek az általa vezetett osztagba. Na és persze, egy életre meg haragszik Damian, amiért ilyent mertem hazudni!
Forgolódtam az ágyamban álmatlanul, végül felültem. Telefonomra vetettem pillantásomat. -Hajnali 1 óra, és négy óra múlva kelhetek! Nem tudom hogy fogom kibírni a terepen!- Kétségbeesetten vissza dőltem az ágyba.

Camogtam lefelé a lépcsőn, már felöltözve a konyha felé. Hulla fáradt vagyok, talán aludtam három órát? De az is lehet hogy sokat mondtam! Ma biztos hogy meg fogok halni!
Felkapcsoltam a villanyt az említett helyiségben, és felraktam a kávét főni. Csináltam vajas pirítóst, egy kis rántottával, majd mire le pakoltam a reggelimet az asztalra, csengettek is. Oda caplattam, és Damian érzéstelen arca köszönt be. Ezek szerint haragszik még rám!

-Gyere csak!- Félre álltam, ő pedig bejött. Becsuktam az ajtót, és agyalni kezdtem azon, hogy beavatom a dologba. Remélhetően megérti. Ha netán nem, akkor nem kell Alex zsarolását elvállalnom. -Beszélnünk kell Dam!- Vissza indultam a konyhába, ő pedig követett. - Kérsz rántottát? Vagy esetleg kávét?-

-A kávét elfogadom! Köszönöm!- Leült az asztalhoz. -Szóval miről lenne szó?- Öntöttem neki is, és elé raktam a cukrot, hogy tegyen bele magának, végül leültem én is, és elkezdtem kevergetni a kávémat.

-Szívesen rágyújtanék most, de muszáj letennem a cigit! Nem bírom tőle a futás.- Fújtattam.

-Erről akartál beszélni?- Felvonta szemöldökét unottan.

-Nem dehogyis!- Sóhajtottam. -Először is szeretnék elnézést kérni tőled, a tegnapiért!-

-Meg van bocsátva. Na?- Beleivott a kávéjába.

-Fogalmazzunk úgy, hogy összerúgtam a port Alexander-el. Rám mászott, és szemtelenkedni akart!- Közbe vágott.

-Ez undorító!- Sziszegte.

-Aha. Várd ki a végét!- Hátra döntöttem feszülten a fejemet, megropogtattam a nyakam, végül visszanéztem íriszeibe. -Tudod hogy mit szoktak általában csinálni az apák, ha a lányuk kezét megkéri, egy csapattársa?-

-Hát ezt nem értem.- Sóhajtott. -Azt nem tudom hogy mások apja mit csinálna, de a tied feltehetően kérné az áthelyezésedet. Talán férjhez mész?-

-Igen!- Vágtam rá hirtelen. -Vagy is nem!- Nem tudom hogyan mondjam el.

-Most akkor mi van? Jessica, egy kicsit érthetőbben! Tudom hogy reggel van még neked, de hidd el, hogy nekem is!- Flegmázott egy kicsit. Ne legyél Alex kettő, mert itt hagylak mint eb a szarát!

-Jó igyekszem!- Megdörzsöltem arcomat, ekkor ő felállt, odament az ablakhoz, és kinyitotta azt. Megfogott egy befőttes üveg tetejét, vissza ült. Elém rakta, és felém nyújtotta a cigarettáját.

-Egy szál nem fog megártani!- Tette hozzá, a cselekedetéhez.

-Köszi!- Elvettem egy szálat, majd oda adta az öngyújtóját, én pedig rágyújtottam. -Na szóval. Ugye Alex tegnap rám mászott. Azzal értem el hogy leszálljon rólam, hogy azt hazudtam neki, hogy férjhez megyek!- Beleszívtam a cigarettába.

-Na az szép!- Vágta rá, és ő is rágyújtott.

-Lesz még szebb is!- Sóhajtottam ingerülten. -Azt mondtam, hogy te kérted meg a kezemet!- Becsuktam a szemeimet, és az asztalra könyökölve, a kezembe temettem az arcom, azonban ő nem szólt semmit. Rápillantottam arcára, ami nem kicsit vörössé vált. -Damian?- Felvontam szemöldökeimet.