꧁Fuss Ha Élni Akarsz!꧂ +18 [1.][2.][3.][4.Évad][BEFEJEZETT]

2/1. Fejezet.

-Benson! Ha nem képes 50 darab normális fekvőtámaszra, akkor mit akar maga a Mission?- Hátamba taposott a Parancsnok. Az elmúlt 3 hónapban annyi homokot nyeltem, hogy arra nincsenek szavak. De én vállaltam, szóval nem adom fel! Hiába mondta Damian hogy adjam fel, mert túl kemény a kiképzés! Már nincs sok hátra, szóval ki tartok! -Még 50 fekvőtámasz!-

-Igen is Uram!- Folytattam a műveletet. A haj már az arcomba ragadt az izzadságtól, hiába kötöttem hátra. 
Ez a napunk még nem is olyan kemény! Ennél jóval nehezebb szokott lenni! 
Reggel 6 ra szokott kihozni Damian a kiképző helyszínre, és onnantól kezdődik, a szenvedés. 14:00 kor ér véget! Egy 24 órát szoktunk kapni pihenőnek, egy héten. Nekem 2 hét múlva lesz a vizsgám, és ha túl leszek rajta, akkor végre részt vehetek, az első Mission, ahol Damian lesz a parancsnokom, és egy idegen férfi pedig a kapitányunk. 
Rengetegen vannak körülöttem, akik épp olyan elszántan küzdenek azért, hogy elérjék a céljaikat, mint én! 

Felálltam miután végeztem az 50 darab fekvőtámasszal. Egyenes hát, fej pedig mereven egyenesen tartva. -Végeztem Uram!- Amit elém lépkedett, tisztelegtem. 

-Szép munka Benson!- Ránézett a többiekre, akik szintén sorban álltak fel. -Jól van katonák! Mennyenek zuhanyozni! Holnap reggel 6:00 ugyanitt! Megtudják milyen úgy hegyet mászni, hogy előtte teljesen kilesznek fárasztva! Szóval szedjék össze magukat! Melegen ajánlom, hogy holnapra ne legyenek ilyen puhányok mint ma! Távozhatnak!- 

-Igen is Uram!- Tisztelegtünk egyszerre a lányokkal, és fiúkkal. 

-Lépés indul!- Kiabálta, mi pedig egyszerre lépve, meneteltünk.

Aláírtam a jelenléti lapot, és elhagytam a kiképző terepet. Damian már kint várt, de mielőtt beültem volna mellé, levettem magamról a terepmintás felsőt, és betürtem a fehér toppomat, a szintén terepmintás nadrágomba. Ezt követően beültem a terepjáróba. 

-Hola! Jessi.- Mosolygott rám. 

-Hola!- Kibontottam a hajamat, majd jól megdörzsöltem a fejbőrömet, közben elindultunk vissza a házba. 

-Na milyen volt a mai kiképzés?- Érdeklődött. 

-Ez most nem volt olyan kemény. Kibírható volt, viszont farkas éhes vagyok.- Nevettem fel.

-Azt elhiszem.- Kezeimre pillantott. -Már megint tiszta seb vagy. Nem kezeled őket?- 

-De igen!- Tenyerembe néztem. -De ezek csak sebek Damian. Ezek begyógyulnak!- Mosolyogtam. 

-Amint vissza értünk hozzátok, le kezeljük őket!- Ötösbe rakta a váltót. 

Miután letusoltam, Damian gondosan kitisztitotta sebeimet és le fertőtlenítette, a nappaliban ülve. Végül elmerengett bekötött kezeimen. 

-Ezek a kezek többre hivatottak, mint hogy szenvedtesd őket.-

-Jaj Damian. Már megint kezded?- Nem tetszően néztem íriszeibe. -Szerinted ezek a kezek nem erre hivatottak, szerintem pedig igen! Mondd egy kecses női kéznek lenne szabad ilyeneket csinálnia?- A dohányzó asztal felé irányítottam kezemet, végül az új mentális képességemmel, a levegőbe emeltem a bandage-t. 

-Mióta vagy erre képes?- Meglepetten pásztázta, a lebegő kötszert. 

-Azóta, amióta a képességeimet is fejlesztjük Apuval.- Vissza tettem az asztalra a tárgyat. Majd ekkor belépett a házba Alexander, poros katonai felszerelésben. Ránk pillantott, de azzal a lendülettel fel is viharzott az emeletre. 

-Még mindig haragban vagytok?- Nézett a tahó bátyám után. 

-Kivel is?- Engem már nagyon nem érdekel Alex. Felőlem ott pusztulhatna meg, a terepen.