꧁Fuss Ha Élni Akarsz!꧂ +18 [1.][2.][3.][4.Évad][BEFEJEZETT]

4/5. Fejezet.

-Apu!- Fordultam felé, nyugalmat szimulálva. -Nem tudom mi ütött belém!- Homlokomra tettem kezem. Mi a fenét mondjak? 

-Csak elragadtattad magad nem igaz?- Zavartan felnevetett Damian, és barátiasan megpaskolta vállamat. 

-Az biztos!- Kínomban elnevettem magamat. -Hát az a tudat, hogy a legjobb fiú barátom is megajándékozott, nagyon jól esett!- Egy érdekes mosolyt varázsoltam magamra, de nagyon látszott rajta, hogy egy szavunkat sem hitte el. 

-Nos?- Felvonta szemöldökeit. 

-Charlie!- Szólt rá Olivia. -Ne rontsuk el a karácsonyt!- Megsimogatta Apám hátát. 

-Igazad van! De erre holnap visszatérünk!- Jelentette ki, még mindig nem tetszően vizslatott, végül vissza nézett a feleségére. 

-Apu! Holnap is karácsony!- Vágtam rá, ő pedig rám nézett. 

-Igaz! Akkor ma megbeszéljük, holnap meg karácsonyozunk! Inditsatok a konyhába!- Mutatott kezével, az említett helyiség felé. Gratulálok Jessica! 

-Charlie!- Szólt rá ismét Olivia, kérlelő hangon. 

-Drágám!- Megsimogatta a vállát. -Maradj itt a többiekkel, mindjárt visszajövünk!-

-De!- Félbeszakította egy puszival, végül ismét ránk nézett. 

-Inditsatok!- Mutatott ismét a konyhára, mi pedig egymásra néztünk Damian-el, és szót fogadtunk. Hát hogy ennek mi lesz a vége, arra kíváncsi vagyok! 

Apám becsukta maga mögött az ajtót, mi pedig leültünk az asztalhoz. Olyan mint valami rossz vallatás! 

-Nem értem Charlie, hogy miért kell ekkora felhagyjtást csapni, egy ártatlan pusziból!- Karba fonta kezeit a mellettem ülő fiú.

-Ártatlan puszi? A szádra?- Sóhajtott, majd közelebb lépkedett hozzánk. -Na ki vele! Mi van köztetek?- 

-Semmi!- Vágtam rá, de Damian a vállamra tette a kezét. 

-Hagyd Jessica!- Sóhajtott, majd felállt mellőlem, és oda sétált Apuhoz. -Figyelj Charlie!- Megfogta vállát. -Charlie, én szeretem a lányodat! Mindent megtennék érte!- Ahogy hallgattam szavait, elkapott egy fajta kellemes, meleg érzés! -De gondolom ez feltűnt neked a kórházban! Nem nagyon hagytam magára, szóval ezzel is elárultam magam!- Szóra akarta nyitni Apa a száját, de Dam folytatta. -Tisztában vagyok vele hogy fennáll a veszélye, hogy esetleg valamelyikünk megsérült a Mission.- Félbe szakította Apám.

-Mondhatnék én is valamit?- Váltakozva pillantott arcunkra, Dam pedig levette kezét a válláról. -Én csak annyit akartam mondani, hogy nagyon örülök nektek!- Mosolygott, a szívemről pedig egy orbitálisan nagy kő esett le. De akkor miért csapott ekkora cirkuszt? -Csak az nem tetszett, hogy ezt így kellett megtudnom!- Elővette a zsebéből a cigarettáját, és rágyújtott. -És igen, tudom hogy mire akartál kilyukadni Damian!- Kifújta a füstöt. -Tudjátok gyerekek, én bízok abban, hogy ti megtudjátok védeni egymást ha az kell, na és persze az egész osztagot!- 

-Köszönöm a bizalmadat Charlie!- Öröm mosoly ült Dam arcára. 

-Én is apu!- Felálltam és oda caplattam hozzá, végül átöleltem. 

-Az a lényeg kicsim, hogy boldogok legyetek!- Vissza nézett arcomra. -Már bőven rátok fér!- Eltotta a még félig sem elszívott cigarettát. -Gyertek! Menjünk vissza!- Maga elé engedett minket, Damian pedig megfogta kezemet. Nem túlzok azzal, ha azt mondom, hogy nem csak Ava örült nekünk hangosan! Olivia büszkén nézett Charlie-ra, végül átölelték egymást.