꧁Fuss Ha Élni Akarsz!꧂ +18 [1.][2.][3.][4.Évad][BEFEJEZETT]

16. Fejezet. [1.Évad Vége.]

Mielőtt felkisért volna minket Damian a szobánkba, előtte körbevezetett minket az épületben.

-Az első emeleten, az épület jobb szárnyában, van három kisebb terem. Itt tartják a képesség fejlesztéseket. Gyertek utánam.- A katona barátunk után sétálva, alaposan szemügyre vettünk mindent. Olyan ez a hely, mintha kimondottan miattunk épült volna. A falak világos barnára voltak festve. Mellkas magasságban pedig amolyan faragott fa díszítések voltak, talán a helyes megnevezése, bronzos arany lambéria. -Itt az első teremben szokták a mentális tárgyak mozgatását fejleszteni.- Lassan betérütünk, az említett helyiségbe. 5-6 év körüli gyerekek lebegtettek tárgyakat, az elmélyük segítségével, egy hatalmas körasztalnál. 

-Ez totál olyan, mint az X-men!- Jegyezte meg Ava. 

-Hát valami olyasmi.- Mosolygott Damian. -Gyertek, menjünk tovább.- Ahogy kimentünk, tovább folytatva ugyanazon a folyosón az utunkat, ismét megálltunk egy terem mellett. -Ide nem mehetünk most be, de elmondom hogy jelenleg itt a tudatalatti testen kívüli képességfejlesztés zajlik. A kisgyerekek, és a kamaszok, lefekszenek egy-egy kimondottan erre a célra kialakított gép melletti ágyra. A fejükre amolyan Oculus rift szemüveget tesznek, és ennek segítségével, egy olyan terembe kerülnek, ami olyan mint egy gyakorló zóna. Harcolni tudnak, a gyors reflexüket tudják fejleszteni.- Tovább folytattuk utunkat, a következő helyiség pedig olyan volt, mint egy könyvtár. -Itt az őseikről tanulhatnak a diákok.-

-Azt mondtad, hogy ez nem iskola!- Meglepetten néztem arcára. 

-Akkor fogalmazzunk úgy, hogy ez nem egy szokványos iskola. De egyébként mint már mondtam, az épület mögött van még egy ház, ott a nyelvet tanítják nekik.- Sóhajtott. -Na! Az épület bal szárnyában, szinte ugyanilyen termeket találtok, csak annyi különbséggel, hogy az utolsó ajtón túl, egy mosdó van. Menjünk fel a második szintre.- Maga elé engedett minket, és felmentünk a lépcsőn. -Ezen a szinten a látomásokkal foglalkoznak, szinte mindegyik ajtón betérve! Kategóriákra vannak osztva. A múltban, a jelenbe, és a jövőben látottakat fejlesztik, pontosabban hogy élesebben emlékezzenek arra, amit a képességük mutatni akart nekik.- Folytattuk utunkat, a harmadik szintre. -Na és itt vannak a szobák. A ti szobátok a jobb szárnyban lesz! Charlie-ék szobája pedig a bal szárnyban van. Ezen a szinten találtok két mosdót is. Gyertek!- A lépcsőtől elindultunk jobbra, és megálltunk az első ajtó előtt. -Ez a te szobád lesz Ava. Igaz eddig ez egy vendég szoba volt, de mostantól a tiéd!- Mosolygott barátnőmre. 

-Szuper! Be is megyek lepakolni.- Jelentette ki lelkesen, és rám mosolygott, majd azzal a lendülettel elfoglalta a helyiséget. 

-A te szobád Jessi, a harmadik ajtón túl van.- Elindult arra. 

-És ez kié?- Megálltam Ava melletti kis szoba előtt, végül benyitottam. 

-Jessi!- Szólt utánam Damian, de addigra már az ajtó nyitva volt. Hát persze, miért is lepődök meg? A rengeteg önimádó kép, na meg a családi fotók elárulnak mindent. Ez Alexander szobája, közvetlen az enyém mellett. 

-Jó oké. Megyek!- Becsuktam az ajtót. 

-Hát az a szoba Alex-é. Igaz én sem tudam hogy kié, mert hisz mire én ide jöttem dolgozni, ő már nem volt a házban. Na de haladjunk! Nos ez pedig a tiéd!- Félre állt, hogy beljebb mehessek. Nem volt kicsi szoba, és elég jól be volt rendezve. A falak szintén világos barnák voltak, ugyanazzal a bronzos arany lambériával díszítve. Az ajtóval szemben, egy egyszemélyes ágy volt található, világos virágmintás ágyneművel, a falmellé beékelve. Közvetlen mellette egy hatalmas ablak, alatta egy kis éjjeli szekrénnyel. Tovább fürkészve a helységet, megláttam egy íróasztalt, előtte pedig egy széket. Ezek a sarokba voltak beigazitva. A másik sarokban egy Tv-volt, egy barna állványon. Az ajtó mellett jobb oldalt pedig egy ruhásszekrény volt látható. -A szobáddal szemben lévő ajtó mögött, a mosdót találod! Nos magadra hagyjalak? Vagy segítsek valamiben?- Mosolyogva kérdezte, az ajtófélfának dőlve, karba tett kezekkel. 

-Szerintem meg leszek. Köszi.- Feleltem, és letettem az ágyra a táskámat. -Ó Damian!- Szóltam utána, ő pedig vissza nézett a szobába. -Köszönöm, hogy elhoztál minket!-

-Ugyan semmiség! Ez volt a feladatom.- Felelte, majd elment. 
Oké nem tudom miért, de egy kicsit rosszul esett, hogy azt mondta, hogy ez volt a feladata. Talán csak egy feladat volnék? 

-Jaj Jessi.- Szóltam magamra. -Túl sokat agyalsz, a semmin!- Felnevettem gyengén, végül nekiálltam ki pakolni. Minden tisztának mondott ruhámat be hajtogattam a szekrénybe. A szennyeseket pedig benne hagytam a táskában. -Majd ki  mosom őket.- Sóhajtottam egyet, és leültem az ágyra. -Talán már nem kell többet menekülnöm? Talán végre hazaértem?- Kezemet végigsimítottam az ágyneműn. 

-Kincsem!- Bekopogott a nyitott ajtón apu, én pedig rá szegeztem tekintetem, mosolygós arcára. -Hogy tetszik a szobád?- Beljebb caplatott, és leült mellém. 

-Nagyon tetszik apu!- Átöleltem őt. 

-Most már biztonságban vagy szívem!- Simogatta fürtjeimet. -Örülök, hogy hazaértél.- Eltávolodott egy kicsit tőlem, hogy íriszeimbe tudjon nézni. -Fürödj le kislányom. Aztán pedig lassan gyertek le vacsorázni!- Belepuszilt hajamba. 

-Rendben apu!- Felállt, és kisétált a szobámból. -Végre hazaértem!- Eldőltem az ágyon. 

2 órával később. 

Most életemben először tusoltam egy kellemeset! Semmilyen látomás sem gyötört, és senki sem zavart meg. A tükör előtt állva szárítottam a hajamat, majd végignéztem magamon. Ezt a 20 év szennyet, még 20 év után sem tudnám lemosni magamról! A múltam hozzám tartozik, és ez ellen nem tehetek semmit. Lezser fehér hálóingemen éktelenkedett egy fogkrém folt, amit rögvest igyekeztem kimosni belőle, hogy azért ne keltsek igénytelen benyomást apu előtt, az első vacsorán. Ekkor kopogás nélkül betért Alexander, aki teljesen átnézett rajtam. Lepakolta cuccait, végül levetkőzött. Látványától elvörösödtem, bár ez eddig nem vallt rám. 

-Mondd ott fogsz végig bámulni?- Felém fordult pucéran. -Vagy végre kimész?- 

-Nem gondolod, hogy magyarázattal tartozol nekem?- Megtámaszkodtam az egyik kezemmel a mosdókagylón, a másik kezemet pedig csípőmre tettem. 

-Én neked?- Felvonta szemöldökeit, aztán kiröhögött.

-Hát nem is a szomszéd!- Karba fontam kezeimet. Egyáltalán nem zavartatta amúgy magát. Egy szál semmiben veszekedett velem. Tipikus! 

-Na ide figyelj!- Felém lépkedett, én pedig hátrálni kezdtem, de utamat az ajtó megakadályozta. Megfogta az államat, és maga felé fordította az arcomat. -Nem tartozom én neked semmivel, az égadta világon! Elvégre mi nem is ismerjük egymást nem igaz?- Flegmázott. 

-Alex. Miért csinálod ezt velem?- Elengedte az arcomat. -Miért vagy ilyen kegyetlen hozzám?- Annyira fájtak szavai. 

-Jessica! Jó tanács, kerülj el engem!- Kinyitotta az ajtót, végül kirakott rajta. 

-Ez hihetetlen!- Megeredtek könnyeim. -Elég!- Szóltam magamra. Visszamentem a szobámba, és ledobtam a rongyot a kezemből a földre. -Ha te így Alex, akkor én is!- Lihegtem a dühtől. -Befejeztem veled!- Mérgemben ledobtam a párnát az ágyról. -Végeztem veled!- Leültem az ágyra, és megeredtek könnyeim. -Soha többé nem foglak szeretni!-