꧁Fuss Ha Élni Akarsz!꧂ +18 [1.][2.][3.][4.Évad][BEFEJEZETT]

4/19. Fejezet. [4.Évad Vége.]

Magamra kaptam a piros köntösömet, ami a szobám íróasztalának, a székén éktelenkedett. Nem sokat tökölve, elhagytam az említett helyiséget, és le caplattam a lépcsőn. Egy fekete öltönyös fickó várakozott a nappaliban, én pedig rögtön azt hittem, hogy az Amerikai kormány egyik embere. Ekkor felém fordult, az eddig hátast álló férfi. 

-Jó reggelt kisasszony!- Mosolygott rám, és bólintott. 

-Maga kicsoda?- Sétáltam tovább lefelé. 

-A maga személyes sofőrje!-

-Sofőröm?- Értetlenkedtem.

-Igen! Kérem öltözzön át, én addig kint megvárom az autóban.- Jelentette ki, végül elhagyta a házat. 

-Mi a fene folyik itt?- Néztem Olivia-ra, aki szintén értetlenkedve állt a konyha ajtóban, egy konyharuhával a kezében. -Hát jó.- Megvongtam a vállaimat, és visszamentem a szobámba. Elő kotortam szekrényem mélyéből, egy sötét kék farmernadrágot, és egy testhez simuló fehér, hosszú ujjú, garbós felsőt. Magamhoz vettem őket, és persze a fehérneműimet is. Betértem velük a mosdóba, majd el készülődtem. Vissza caplatva az előző helyiségbe, megfogtam egy fekete női táskát, amibe bele pakoltam ezt azt, köztük biztonság kedvéért a pisztolyomat is, ha esetleg szükség lenne rá! 
Ezt követően le sétáltam a nappaliba, és felvettem egy fekete csizmát. Magamra öltöttem a kabátomat, bár mostanában már nincs olyan hideg. 

-Vigyázz magadra Jessi!- Lépett felém Olivia, és egy puszit lehet homlokomra. 

-Meg lesz!- Feleltem, és egy halvány mosolyra húztam a számat. 

10 perccel később. 

-Elárulná, hogy mégis hova megyünk?- Kérdő pillantásokat vetettem, az elöl ülő sofőrre. 

-Majd meglátja!- Adta válaszul, én pedig inkább kinéztem az ablakon. Nem sokkal később a semmi közepén, pontosabba az út szélén, megpillantottam egy férfit, aki éppen stoppolt. 

-De hisz ő!- Néztem vissza felé. 

-Megálljak kisasszony?- 

-Hát hálás lennék!- Vágtam rá, ő pedig úgy tett. Kiszálltam félig a fekete járműből, és csak néztem a felém sétáló férfit. Mosolyogva ismertem fel azt a kis bolondot, aki megállt velem szemben. 

-Helló!- Fogsorát megvillantva mosolygott, és egy kicsit lihegett. -Köszi hogy megálltatok!-

-Helló!- Vigyorogtam, ezzel belementem a kis játékába. -Merre tartasz?- 

-Hát erre azt kellene felelnem, hogy Amerre az élet visz!- Mondta. -De tudod merre megyek?-

-Hát ha elmondod, meg tudom!- Nevettem fel gyengén. 

-Hozzád!- Adta válaszul lágy hangján, végül letérdelt. 

-Mi a fenét csinálsz Damian?- Lepődtem meg. 

-Jessica! Hozzám jönnél feleségül?- Tartott felém egy gyönyörű gyűrűt, nekem pedig elállt a lélegzetem. Szemeim könnyektől kezdtek gyöngyözni, és csak meredtem íriszeibe. 

-Damian én..- Számhoz emeltem kezeimet. Várakozó tekintete, oly ragyogó volt és magával ragadó! 
Hát idáig vezetett volna minket az a nap, amikor először találkozzunk? Legjobb fiú barátból lett szerelem, védelmező, és egy hű társ! Az aki az életét is adta volna értem. Nem tudom szavakba önteni, hogy mit is érzek. De azt tudom, hogy ő életem szerelme, és ez már nem is kérdéses! 

-Igen Damian!- Feleltem remegő hangon, ő pedig felállt, végül megcsókolt. Ajkai talán még soha sem voltak ilyen forrók, de mégis puhák!