꧁Fuss Ha Élni Akarsz!꧂ +18 [1.][2.][3.][4.Évad][BEFEJEZETT]

3/1. Fejezet.

-Egyél!- Tette a tányért a földre, a matracom mellé. Azonban én csak kuporogtam a sarokban rettegve attól, hogy mikor nyúl hozzám újra! -Jessica!- Nyúlt felém, de én már automatikusan védekezve fejemhez emeltem kezeimet. Sóhajtott, végül felállt. Felment a létrán, és rámzárta a csapóajtót.

-Istenem most segíts!- Sírva kérleltem őt, és a betonfalnak döntöttem fejemet. Már hónapok óta itt vagyok ebben a kis zugban. Ez lenne a sorsom az életem végéig? Tekintetemel lassan, már ezredjére vizsglattam át, a helyet. Lehet az egész hely talán hosszában öt méter, és szélességében is. A börtönömben, a csapóajtótól nézve, jobb oldalon található egy mosdókagyló, rajta egy szivaccsal és egy szappannal. Mellette egy wc, ami mellett pár tekercs wc papír éktelenkedik. Visszatérve az ajtóhoz, azzal szemben van egy karton doboz, a falhoz ékelve. Pár darab ruhám található benne, gyertyák, na meg gyufák. Felette pedig egy szellőző nyílás. Az említett tárgy mellett, amiben a rongyaim pihennek, 6 vagy 7 darab könyv található, végül a matrac, amin jelenleg is kuporgok. Ez lenne az életem? Fogságban kellene tovább élnem, szex rabszolgaként?
Tekintetemet a tányérra szegeztem, amin egy szendvics volt látható. Azonban étvágyam alig ha volt!

Nem tudom mennyi idő telhetett el azóta, amióta Alex magamra hagyott. A csapóajtó minimális kis résén beszűrődő, alig látható fény által próbálom, megítélni az időt. Úgy érzem lassan, hogy megőrülök! Nem tudok másra gondolni, csak Apámra, Ava-ra, és persze Damain-ra. -Édes istenem! Damian.. Bár tudnád, hogy hányszor megerőszakolt már Alexander!- Könnyeim ismét potyogni kezdtek. -Ki tudja mikor jön vissza, hogy ismét megtegye!- Elfeküdtem a matracon, és nyakig betakaróztam a szakadt pokróccal. -Nem is tudom mire várok még! Talán a végzetemre? Hogy meghaljak valami betegségben?- Ismét mozgást vettem észre, a csapóajtó pici résén, ami által a fény kevésbbé szűrődött befelé.
Az ajtó lassan felnyílni látszott, majd megpillantottam Alex bakancsát. Ahogy haladt lefelé, bezárta maga után az említett torlaszt, a világ felé. Lassan felém folytatta lépteit, végül leült.

-Enned kell!- Motyogta. -Már lassan tíz napja nem ettél.-

-Engedj el!- Suttogtam.

-Nem!- Kiabált rám. Arrébb tolt a matracon, végül befeküdt mellém. -Jessi! Olyan nagy kérés, hogy szeress?- Megsimogatta arcomat.

-Ne érj hozzám!- Morogtam halkan.

-Jessi ne butáskodj! Akkor érek hozzád, amikor csak akarok! Hiszen az enyém vagy!- Felnevetett. -Na gyere ide!- Átölelt, és csak feküdt mellettem.
Soha nem gyűlöltem még így senkit! De rajta kívül mással nem tudok kommunikálni! Attól félek, hogy meg fogok zavarodni! -Na gyere egyél!- Felült, majd engem is felültetett. Magamtól nem sok erőm volt mozdulni. Háttal neki dőlt a falnak, engemet pedig felhúzott maga mellé. A fejem a vállára dőlt, bár igyekeztem elhúzni magamat. De nem sok erőm volt tartani a testemet. Megfogta a műanyag tányért, és az ölébe rakta. Tépkedni kezdte a szendvicset, végül a számhoz tett egy falatot. -Egyél Jessi!-

-Alex?- Néztem fel szemeire. -Szeretsz?-

-Ó te kis butus! Persze hogy szeretlek!- Homlokomra adott egy puszit.

-Mennyire szeretsz Alex?- Még mindig íriszeibe meredtem.

-Meghalnék érted!- Lerakta öléből a tányért, és teljesen hozzám kuporgott. Ölembe hajtotta a fejét, én pedig csak undorodva néztem le rá.

-Igen Alex?- Ő csak hevesen bologatott. Kezével megkereste a kezemet, és a fejére tette. Ezzel azt akarva, hogy simogassam.
Mindegy hogy mennyi idő, és mindegy hogy hogyan, de meg fogok szökni! Alex agyával kell gondolkodnom, és el kell vele hitetnem, hogy szeretem őt! Talán úgy engedékenyebb lesz, miután kezd bennem megbízni! -Alex! Maradj velem ma éjszaka!- Ha elalszik, talán meg tudnám szerezni tőle a kulcsot!