꧁Fuss Ha Élni Akarsz!꧂ +18 [1.][2.][3.][4.Évad][BEFEJEZETT]

10. Fejezet.

Eszem vesztve igyekeztem ellenállni, de ő nem igen akarta feladni! Lehelete végig perzselte az utat, a nyakam bal oldaláig. Forró ajkai megtámadták érzékien, az említett testrészemet, én pedig felsóhajtottam a vágytól kínlódva. Beletúrtam a tarkójától fürtjeibe, ő pedig továbbra is csak csókolgatta érzékeny pontomat. Egyre inkább elöntötte testemet a forróság, az pedig egyenesen megnehezitette, hogy éreztem felállni a sátrát. 

-Mondd hogy kívánsz!- Suttogta, majd jobb keze felfedező útra indult. Combomtól lassan a fenekemig, amibe bele markolt, de nem gyengéden, én pedig próbáltam elfojtani, a nyögésem. Egy idő után, keze tovább folytatta útját felfelé, a mellemig. Amint elért oda, simogatni kezdte, végűl párszor megmarkolta azt is, de persze gyengédebben. Ajkait lassan végig súrolta, a nyakamtól az arcomon át, egészen ajkamig. Mit sem törődve az esetleges következményekkel, megcsókolt. Nyelve bekéreckedett az enyémhez, végül egyre vadabbá vállt csók csatánk. A mámor teljesen elöntött, és úgy éreztem hogy a rabjává lettem. Mocskosul beleszerettem ebbe pasiba, és egyszerűen minden testrészem kívánja őt! 

-Alex!- Suttogtam csókunkba nevét. 

-Mi a fasznak nincs ajtó?- Vigyorgott ajkaimra. 

-Alex!- Jobban magamhoz vontam, ő pedig újra megcsókolt. 
Egyszerűen nem akartam arra gondolni, hogy ezt holnap piszkosul meg fogom bánni! Csak arra tudtam koncentrálni, hogy minden porcikám, csak érte kiáltott. Soha nem akartam még így senkit! Nem éreztem még ehhez hasonlót, és úgy érzem, hogy nem szerettem még így senkit sem! Hiába bűn! 

Reggel fél hatkor kínok kínjával, de ébredezni kezdtem, az óra csörgésre. Kinyomtam a készűléket, végűl rápillantottam a még mellettem alvó barátnőmre, ezt követően pedig a kanapéra, de Alex nem feküdt rajta. Kimásztam az ágyból, és benéztem a mosdóba, de nem találtam bent. Odaléptem a táskámhoz, és csináltam egy instant kávét. Felkaptam egy cipzáros pulcsit, amit magamra terítettem. Magamhoz vettem két szál cigit, végül kimentem a szobából. Rágyújtottam, közben kevergettem a semmit érő, fekete löttyöt. Amint beleittam, megpillantottam Alex-et, ahogy egy raszta hajú, Afroamerikai csávóval üzletelt, a parkoló kocsik között. Zsebre vágta amit vett a fickótól, végül le kezelt vele. Elindult felém Alex, de még csak nem is köszönt. Meglepetten néztem, az ajtó felé haladó pasira. 

-Talán jó reggelt?- Kérdeztem nem tetszően, ő pedig vissza pillantott. 

-Kösz. Neked is.- Motyogta, és betért a szállásunkra. 

-Fu de tudtam!- Fújtattam. Sejtettem hogy meg fogom bánni! Jó nem feküdtünk le, mert nem volt rá normális lehetőség, de ahogy elnézem, még jobb is! 
Rágyujtottam még egy cigire, végül kijött Ava, egy kávéval a kezében, meg egy szál cigarettával. 

-Jó reggelt!- Felmutatott a szál cigit. -Loptam egyet, remélem nem gond.- Meglepetten néztem rá, hogy tényleg dohányzik. 

-Jó reggelt!- Kifújtam a cigifüstöt. -Nem gond!- Odaadtam neki az öngyújtómat. 

-Köszi.- Rágyújtott, és a korlátnak támasztotta karjait pont úgy, ahogy én. 

-Nem tudod mi baja van Alex-nek?- Kérdő pillantásokat mért íriszeimbe. 

-Kit érdekel?- Előre néztem, és kifújtam a füstöt. Azok után, én nem foglalkozok vele többet! 
Eldobtam a cigaretta dekket. -Majd gyere pakolni, mert lassan indulunk.- Néztem, a még mindig értetlenkedő arcára, végül bementem a szobába. Rá sem néztem a kanapén ülő, telefonját nyomkodó szar alakra. Elmostam a poharat a fürdőszobában, végül visszatértem a táskámhoz, hogy elő szedjek valami rongyot magamra. Egy fehér melltartót, és a hozzá tartozó bugyit, rá szortam az ágyra. Kivettem egy szintén fehér toppot, majd pedig egy rövid világos kék, farmer nadrágot. A tegnapi sport cipőm mellett döntöttem, amit még az ajtó mellé tettem, az este. Magamhoz vettem a fésümet, a fogkefémet, és a fogkrémemet, és persze a sminkes szűtyőmet. 

-Mi a szarnak kell, ennyi szemét?- Motyogta. 

-Kuss!- Rá se néztem, csak bevittem a mosdóba, a kiválogatott dolgaimat. Rendbe raktam magamat, ezt követően elpakoltam mindenemet. Indulásra készen álltam már, mikor még csak akkor ment be a mosdóba Ava. Szokásomhoz híven, a fegyveremet beraktam a nadrágom és a hasam közé. Ezt követően megragadtam a táskámat, és ismét kimentem a szobából, hogy rágyújtsak még egy cigire, indulás előtt. Meggyújtottam, és leültem az ajtó mellé. Nem sok időbe telt, mire kijött a köcsög is, aki szintén rágyújtott, de ő a korlátnak támasztotta karjait. Egymásra sem pillantottunk, sőt én még direkt el is néztem, az ellenkező irányba.
Hogy lehettem ekkora barom? Hogy hihettem azt, hogy ő is érez irántam? Most hogy fogok ennyi év után, újra apám szemébe nézni? Most igazán undorodom magamtól! 

Gondolat menetemből, Ava zökkentett ki. -Indulhatunk!- Szólalt fel a lány, aki egy elég kislányos, de aranyos kis virágmintás ruhában toppant elém, egy napszemüvegben. Alex visszament a helyiségbe, és kihozta a cuccát, én pedig felálltam. Elindultunk Ava-val a kocsi felé, Alex pedig jött mögöttünk. 

-Mondd Jessi.- Szólalt meg mormogós mély hangján, de én hátra sem néztem. -Te miért nem tudsz, olyan cuki lenni, mint Ava?- Kérdése hallatán, elöntött a harag. Megfordultam és visszakézből pofon vágtam. 

-Gyűlöllek!- Sziszegtem, szemeim pedig hajszál híján könnybe lábadtak. Kivettem a kezéből a slusszkulcsot, kinyitottam a kocsi ajtaját, majd a csomagtartót. Ava némán belerakta a táskáját. Látszólag, még neki volt bűntudata, pedig nem neki kellett volna, hogy az legyen! Beraktam én is a hátizsákomat, a kulcsot a sofőr ülésre dobtam, és beültem hátra. Ava szomorúan nézett rám, amikor beült mellém. 

-Ne is törődj vele!- Suttogtam, és gyengén mosolyogva, megsimogattam a vállát. 

-Sokkal köcsögebb, mint gondoltam!- Maga elé pillantott. -Hallottam pár dolgot este, kiszűrődni a fürdőszobából.- Vissza nézett szemeimbe. - Szóval tényleg sajnálom, hogy ilyen köcsög!-

-Ez van!- Vágtam rá fájdalmas hangon, végül beült a kocsiba a gyökér. Szándékosan nem ültem se mellé, se mögé! Szeretnék csak némán csendben utazni. 
Beindította az autót, és kihajtott a parkolóból, én pedig neki döntöttem a fejemet a fejtámlának, ezt követően csak fürkésztem a házakat. 
Eszméletlenül fáj, hogy ilyen aljas velem! Annyira ki tudom fogni a rossz pasikat, akik csak a csalódást tudják okozni! Bár igazából talán ő az első, akibe sajnos ennyire beleszerettem! De akkor sem adom meg neki az örömöt, hogy valaha is sírni lásson!