꧁Fuss Ha Élni Akarsz!꧂ +18 [1.][2.][3.][4.Évad][BEFEJEZETT]

4/1 Fejezet.

2 nappal később. 

-"Az életet ne vedd készpénznek!,, Írta a Puerto Lobos városi újság! 
A még fiatal Amerikai 21 éves Jessica Benson, ki a Mexicoi Katonaság tagja volt, Október tizenhetedikén, kora reggel egy súlyos lövést kapott, ami a hátán érte. 
A lány éppen szökésben volt elrablójától, azonban út közben megmentett egy kislányt is, a biztos haláltól! 
Az elrabló neve Alexander Diaz. Körözött gyilkosnak nyilvánította ki a Mexicoi Puerto Lobos városi Bíróság! 
A lányt kórházba szállították, és 2 műtétet végeztek el rajta! Jelenleg még kómában van, de már nincs életveszélyben! Reménnyel telten várja családja, és a Katonaság is, hogy magához térjen! Hősies tettéért, kitüntetés várja a lábadozó lanyt!- Olvasta fel Charlie büszkén, a kórházban fekvő lányának. -Hallottad kislányom? Ezzel átmentél a Katonasági vizsgán! Bizonyítottál!- Megfogta lánya kezét, és csak pásztázta, hófehér arcát, Olivia mellet állva. 

-Mikor tér magához?- Kérdezte a kis Alicia, Damian ölében ülve, az intenzív osztály egyik székén. Eközben kezébe adta a kakaót Ava, és leült melléjük. 

-Reméljük hamar kicsim!- Felelte Charlie reménykedve.

-Ne add fel a harcot Jessica! Itt vagyunk mindannyian és várunk vissza!- Jelentette ki Damian. 

2 hónappal később. 

-Hófehér az ég Puerto Lobos városa felett. Havazásra áll az idő, elvégre December huszonharmadika van Jessica. Holnap karácsony!- Tekintetét  kezükre vándoroltatta. -Mit megadnék most azért, ha kinyitnád szép szemeidet, és rám mosolyognál!- Sóhajtott és az ablakhoz caplatott. -Csak is ezt kérném karácsonyra!- Fürkészte a hófehér eget. 

Damian-t nagyon megviselték a történtek! 
Éjjel nappal a lány mellett van, és csak azt várja, hogy mikor tér újra magához! Persze ezzel nincs egyedül, hisz a család többi tagja is pont így érez!
Jessica még csak nem is sejti, hogy a családja egy percig sem hitte el, Alexander által kitalált szökési magyarázatot! Keresési osztagot indítottak a lány nyomába, pláne azért is, mert hisz a Katonaságon folyamatban volt a kiképzése. A Parancsnoka egy percig sem kételkedett Jessica-ban, mindvégig tudta hogy bármi is történjék, a lány biztosan hősként fog hazatérni! Hát ez így is lett! 
A kis Alicia-t pedig magához vette Charlie, mert biztos volt benne, hogy a lánya is ezt akarná! 
Bűntudata volt Jessica édesapjának, mert nem vette észre a jeleket! Saját magát hibáztatta azért, mert Alexander Diaz elrabolta egy szem lányát. Pont az a ember, aki a segítségét ajánlotta fel neki, évekkel ezelőtt. Azonban igyekszik ezt nem mutatni, elvégre a felesége fiáról van szó! 
Ava időközben teljesen elsajátította a kapott képességeit, de csakis azért, hogy ő maga végezhessen Alexander-el, a tettei miatt! Ava önmagát hibáztatta, amiért rábeszélte a lányt, a fiúra. 
De akinek a legrosszabb, ő Olivia! Úgy érzi, hogy nem is ismerte a fiát, és szégyelli hogy hagyta idáig elfajulni a dolgokat! 

-Jessica! Tudod mire gondoltam? Ha majd visszatér a nyár, elmehetnénk a tengerhez! Az itteni Puerto Lobos Tenger nagyon szép! Igaz már mondtad párszor, hogy ezt szeretnéd, és szerintem tök jó ötlet! Igaz ezt már jóval hamarabb össze akartam hozni veled...- Elharapta szavait, a lány ágya mellett guggolva. -Francba Damian! Ennél szarabb szöveget ide tolni, nem tudtál volna?- Sziszegte és sóhajtott, majd vissza nézett Jessica arcára, végül megfogta kezét. -Talán még jobb is, hogy nem hallottad Babám!- Egy halvány mosoly kúszott arcára, ekkor a lány ujjai szorításba kezdtek. Damain kikerekedett szemekket pásztázta, és nem hitt szemeinek. -Jessica!- Felállt az ágy mellől. -Hallasz?- Szaporábban vette a levegőt, a fiú. -Szeretlek Babám!- Megcsókolta a lány kézfejét. -Itt várok rád!-

Szemeit lassan nyitogatni kezdte, de az ablakon beszűrődő fény, nagyon zavaró volt a számára. Tekintetét az izgatott Damian-ra vezette. 

-Jessica!- Ismételgette, majd puszilgatni kezdte a lány kezét. -Istenem!- Sóhajtozott az örömtől. Azonban a várt öröm elmaradt, mert adódott egy kis probléma! 

-Neharagudj! De ismerlek?- Jobban fürkészni kezdte Damian arcát.

*Damian szemszöge*

-Ne! Ilyen nincs!- Kiegyenesedtem, az ágya mellett. -Orvost kérek!- Kiabáltam, ahogy csak a torkomon kifért.
Hogy nem emlékszik rám? Mi történhetett veled Jessica? 

Damian szemszöge vége.*