꧁Fuss Ha Élni Akarsz!꧂ +18 [1.][2.][3.][4.Évad][BEFEJEZETT]

3/2. Fejezet. +🔞.

Felnézett rám, az ölemből. -Most kérted eddig ezt először!- Felült lassan, majd fürkészni kezdte arcomat. -Ó a vizet elfelejtettem!- Szólalt fel váratlanul, és felállt. 

-De itt maradsz velem?- Kérlelő szemeket igyekeztem szimulálni. 

-Itt maradok kicsim, csak lehozom a vizet, és bekötöm a kódos készüléket, hogy ne akarj megszökni, miután elaludtam!- Leguggolt, és egy puszit adott a fejemre, végül azzal távozott is. 

-Kósos készülés?- Akadtam ki. -Istenem!- Felnéztem a mennyezetre. -Most mit találjak ki?- 

Nem tudom mennyi idő után, de visszatér. Bezárta maga után a csapóajtót, és elkezdte felszerelni a számgombos panelt. 

-Ennyire nem bízol bennem Alex?- Félhangos kérdésem hallatán, rám pillantott. -Nem tehetem életem! Tudom hogy megszöknél, de pikk pakk felszerelem, és már itt is vagyok!- Mosolygott. -Te pedig addig egyél!- Utasított. Egy darabig bütykölte a készüléket, majd ismét elment. Nem sok idő után visszatért, egy rekesz vízzel. Ismét bezárta az ajtót, és beiktatta a kódrendszert. Lemászott a létrán, a rekeszből kivett 1 palaci vizet, végül ismét felém sétált. Leült pont ugyanoda, ahol nemrég ült. Ismét magához vette a tányért, és megkísérelt egy falatot beletenni a számba. 

-Mondd hogy Á!- Mosolygott rám. Tudtam ha nem teszek eleget a kérésének, akkor megint kegyetlenűl elver, így kinyitottam a számat. -Jó kislány!- Vigyorgott zavaros tekintettel. -Meglátod, nemsokára erőre kapsz! Muszáj lesz, ha majd kisbabát szeretnénk!- Hogy mi? -Na itt a következő!- Tette a számhoz, az újabb falatot, én pedig még nagyobb étvágytalansággal, de megettem. Ezt addig folytatta, amíg el nem fogyott mind. -Na! Most pedig igyál!- Ölembe tette a palackot. -Jessi! Azt mondtam, hogy igyál!-

-Alex! Nincs erőm.- Le pillantottam a vízre. 

-Látod? Enni kellett volna, amikor hoztam le kaját!- Elvette a palackot és letekerte a kupakját, majd megitatott. Szándékosan leöntött, és eljátszotta, hogy véletlen volt. -Na nézd milyen ügyetlen voltam! Most át kell öltöztetnem téged!- Pillantott rám, sajnálkozó tekintettel. Felállt, és odament a dobozhoz, amiben a ruháim voltak. Elő szedett belőle, egy átlátszó piros hálóinget, és egy pulóvert. -Ez tökéletes lesz! De mielőtt rád adnám, meg kell ám mosakodni!- Kacsintott. Úgy játszik velem, mintha valami barbie baba lennék. Lassan felém lépkedett, én pedig már pontosan tudtam, hogy mi vár rám! Rádobta a matracra a piros kis semmit. A vállára tette a pulcsit, majd megfogott és felállított. -Na gyere! Egyik láb, a másik után.- Próbáltam azt tenni, amit kért. Oda vitt a wc hez, lehajtotta a fedelét, és levette rólam a fekete hálóinget. Leültetett a fedőre, végül megnyitotta a csapot. Bevizezte a szivacsot, és a nyakam mentén, kicsavarta azt. Csak úgy folyt végig rajtam a jéghideg víz. Ezt jó párszor megismételte, majd felállított. -Most próbálj meg, állva maradni!- Mondta, és ismét bevizezte az említett tárgyat. Alig bírtam megállni a lábamon, csak úgy remegtem. Leguggolt elém, és mindenemet bevizezett. Az undor pedig teljesen úrrá lett rajtam! Felállt, hogy magához vegye a szappant. Mindenhol alaposan megdörzsölt vele, végül a szivaccsal is. Kimosta az említett tárgyat, és leöblítette a testemet. Lassan felállt miután végzett a lábammal, tekintetével pedig végigmérte sovány testemet. -Híznod kellene kincsem! Csont és bőr vagy!- Közelebb lépkedett hozzám. -Hova lett a jó húsban lévő Katonám?- A kezét az arcomhoz emelte. Négy ujját rárakta az egyik oldalára, a hüvelykujját pedig a másik oldalára. Így fordította arcomat, a maga irányába. Ezt követően megcsókolt. Könnyeim pedig csak úgy potyogtak. Nem tudtam még mindig elhinni, hogy mivé lettem, hogy mit tett velem!
Miután abbahagyta a kínzásomat, megtörölte testemet, a vállán pihenő pulóverrel. A matracra dobta az említett ruha darabot, végül ismét szemügyre vett. Kezét felvezette a nyakamig, majd lassan végig simította a vállamon át. Később a mellkasomat kezdte simogatni, és a legvégén pedig a nemiszervemet. Tekintete közben végig arcomat vizslatta. 
Most jön az a rész, amikor vagy hagyom magam, vagy pedig megerőszakol! -Szeretem amikor ellenkezel!- Szomorúan nézett rám, és elvette kezét, a két lábam közül. -Azt akarom, hogy ellenkezz!- Parancsolta. 

-De miért tegyem? Hisz akarom!- Rosszul leszek saját magamtól! 

-Hát ez így nem valami izgalmas, de már áll a farkam, szóval ez is megteszi. Na gyere!- Megragadta a kezemet, én pedig majdnem elvágódtam erőtlenül. A matracra lökött, és bevertem a fejemet a falba. Sajnos nem eléggé, hogy elveszítsem az eszméletemet! Előttem vetkőzött le, és mikor már csak az alsója volt, azt parancsolta hogy én vegyem le. Nagy nehezen, de engedelmeskedtem. -Na! Most pedig kapd be szépen, ribanc!- Sírnék, de már nincs könnyem! Nem vagyok méltó az életre!