꧁Fuss Ha Élni Akarsz!꧂ +18 [1.][2.][3.][4.Évad][BEFEJEZETT]

4/6. Fejezet.

Az elkövetkezendő éjszakákon, rosszabbnál rosszabb álmok gyötörték, szerencsétlen lányt! Damian mindvégig kitartóan mellette volt, de már nem bírta tétlenül nézni, ahogy szenvedett kedvese! 
Charlie többször próbált beszélni lányával, hogy vonjanak bele egy pszichológust, azonban Jessica hallani sem akart, egy agyturkászról sem! 
Ahogy teltek múltak a napok, hetek, az állapota egyre rosszabbá vált! Egyszerűen képtelen volt enni, a végére pedig már teljesen legyengül. A súlya pedig csak fogyott, és fogyott. 
A történtek lassan elemésztik Jessica-t, és úgy tűnik, nincs megoldás! 

*Damain szemszöge.*

-Kérlek ne!- Üvöltette el magát, a hajnal közepén, én pedig felriadtam mellette fekve. A szívroham kerülgetett, de rögtön magamhoz húztam őt. 

-Sss! Itt vagyok!- Karjaimmal próbáltam őt óvni, a lidérc álmoktól. Azt sem tudta már, hogy hogyan kapaszkodjon pólómba. Reszketve bújd mellkasomba, és a segítségemet kérte! 
Ez napról napra rosszabb lesz így, mert teljes mértékben tehetetlenné váltam! Úgy látom hogy nincs kiút ebből, csak szépen lassan én is magamba zuhanok! Már két bevetésre sem hívtak, mert úgy állapította meg a kapitány, hogy nem lennék képes, vezetni az osztagot. Egyik felem örült neki, hisz így Jessica-val lehettem. Azonban a másik oldalam, teljesen összeomlott!

 -Nem bírom tovább Damian!- Sírta szavait, az említett ruha darabomba. 

-Jessica! Fel kell venned a harcot vele! Próbálj erősebb lenni nála!- Teljesen ki van verejtékezve. 

-De rettegek!- Felelte alig érthetően. 

-Akkor öntsd ki magadból, a történteket meséld el, hogy miket tett veled! Itt vagyok és végig hallgatom!- Belepusziltam fürtjeibe. 

-Képtelen vagyok rá!- Reszketett karjaim közt. 

-Jessica! Segíteni akarok, de így nem tudok!- Sóhajtottam. -Meg kell bíznod bennem! Nem foglak kevésbé szeretni, ha kiöntöd magadból a fájdalmaidat! Ne szégyelld magad előttem!- Próbáltam biztatni, de ő csak némán hallgatott. 

-Sose engedj el Damian!- Suttogta, végül nyakamba temette arcát. Nem tudom, mit tehetnék még érte! 

-Nem foglak!- Feleltem, majd abbamaradt a remegése. 

*Damian szemszöge vége.*

Lassan bekúszott a kora reggeli napfény a szobába, ami megvilágította Damian arcát. A férfi csak feküdt, karjai közt pedig a még alvó lány. Tekintetét a nyugodtnak látszó, könnyektől gyöngyöző kedvese arcára vándoroltatta. 
Mélyebbnél mélyebb gondolatok kúsztak, a kétségbeesett férfi fejébe. Nagyon sokat gondolt arra, hogy vajon miket is élhetett át Jessica. Mindeközben önmagát hibáztatta, mert megígérte neki, hogy vigyázni fog rá! Azonban azon a napon, sajnos nem így történt! 

-Damian!- Suttogta békés hangján a lány, a fiú pedig lassan felé fordította tekintetét. -Köszönöm, hogy mellettem vagy! Hogy nem hagytál magamra! Köszönöm hogy segíteni próbálsz, és velem együtt harcolsz! Bevállalom a pszichológust Damian!- Összeszedett gondolat menetét, megosztotta a fiúval. 

-Jól van kicsim!- Belebújt fekete fürtjeibe, és csak így feküdtek hosszú megannyi ideig. Eközben Charlie benyitott a szobába halkan, tekintetét végig vezette a fiatalokon, és egy halvány mosoly kúszott ráncos, de mégis aggódó arcára. 

A nap hátralevő részében, felkészítették Jessica-t, a városba való utazásra. Az oda vezető út, némán telt.
A viszonylag élettel, vidámsággal telt lány, mára egy lelki nyomorékká vált. Alexander Diaz úgy tette őt tönkre, ahogy egy nőt csak tönkre lehet tenni. A már életképtelen Jessica, gyengének bizonyult ebben a harcban! Be kellett látnia magának, hogy segítség nélkül nem lesz könnyebb az élete! El kell mesélnie, hogy mik történtek vele, még ha ez meg is haladja képességeit. Nem maradt más választása, szóval igyekezett beletörődni a gondolatba. 

-Megjöttünk!- Szólalt fel a kormány előtt ülő Charlie. Tekintetét a hátsó ülésen, maga elé meredt lányára vezette. -Készen állsz angyalom?- Az aggodalom szinte fogható volt, a hangjában. Tétovázva a válaszadással, Jessica felnézett apja arcára, végül bólintott. 
Kiszálltak az autóból, a lány pedig felnézett, a magas épületre. Bizakodóan próbálta magát arra ösztönözni, hogy ez fogja majd a gyógyulás útjára terelni! 

Sziasztok lányok/fiúk! ☺️
Tudom hogy ez a fejezet nagyon rövid lett, de sajnos most csak ennyi fért bele, mert mennem kell vezetni! Amint lesz időm, hozom a folytatást!
Ha tetszett nektek ez a rész, akkor nagyon szépen megkérlek benneteket, hogy jelezzétek egy csillaggal! Köszönöm! ☺️

Puszi. Beki. 😘