꧁Fuss Ha Élni Akarsz!꧂ +18 [1.][2.][3.][4.Évad][BEFEJEZETT]

2/13. Fejezet.

-Nem veszi fel!- Idegesen jártam fel és alá, a nappaliban. 

-Nyugodj meg! Lehet még dolgozik.- Nyugtatgatott a kanapén ülő fiú, aki elég jól megbarátkozott, az egyik kezdetleges képességével. Előszeretettel lebegtette maga előtt az újságot.

-Te ezt nem értheted Damian!- Leültem mellé, és magam mellé dobtam a telefont. Térdeimre tettem a könyökeimet, végül tenyerembe temettem arcomat. -Ava bármikor bepánikolhat, ha még nem történt meg!- Motyogtam, az említett végtagjaimba.

-Túl spilázod Jessi!- Lerakta az újságot, én pedig felnéztem arcára. -Ötre amúgy is jönni fog, szóval nem kell idegeskedned! Nem hiszem hogy pánikba esne, és mindent összezúzna!- Olyan könnyelmű ez az ember! 

-Meg amúgy is. Most kapcsolok!- Kiegyenesedtem, és jobban felé fordultam. -Kész a kocsid nem igaz?-

-De igaz!- Értetlenkedve vizslatott. 

-Nem akarod esetleg pár cuccodat áthozni? Csak hogy legalább ezen a téren megnyugodjon apám!- Hátra dőltem a kanapén.

-Igazad van!- Sóhajtott egyet, és felállt. -Majd hívj, ha változás történt! Oké?-

-Jó!- Sóhajtottam, ő pedig odahajolt hozzám, végül adott egy puszit a homlokomra.

-Nemsokára jövök!- Suttogta mosolyogva. 

-Rendben!- Mosolyogtam viszonzásul, ő pedig elindult haza. 

-Jaj Ava! Vedd már fel kérlek!- Ismét magamhoz vettem a telefont, és tárcsáztam. Ugyan a mobilt nem vette fel a barátnőm, azonban meghallottam, hogy egy autó beállt az udvarra. Kinéztem az ablakon, és megláttam Alexander-t. Rögtön felszaladtam az emeletre, végül bezárkóztam a szobámba. 

-Most hogy nincs itthon senki, talán jobb lesz ha azt hiszi, hogy én sem vagyok jelen!- Leültem az ágyamra, és néma csendben figyeltem a kilincset. -Nem tudom hogy miért, de ha Alex hozzám ér, az erőm elszáll! Muszáj távol tartanom magamtól őt, mert ki tudja mire lenne képes azok után, hogy tegnap este, nem mentem be a szobájába!- Oda sompolyogtam az ajtóhoz, hogy hallgatózzak. Felért az emeletre, végül csend lett. Oda lépkedtem halkan a falhoz, hogy ott füleljek tovább. Pakolászást hallottam, és a bakancsa által adott, hangos lépteit. 
Hatalmas félelem uralta el a testemet, azonban nem hiába! Alexander Diaz bármire képes lenne, hogy megszerezze amit akar! Jelen esetben itt nem konkrétan arról van szó, hogy engem magáénak tudhasson, hanem az uralkodási vágyáról! A tekintetében nem láttam mást az utóbbi időben, csak azt, hogy élvezi ha nekem fizikai, vagy lelki fájdalmat okoz! Nagyon gyűlöl engem, ez kétségtelen! Csak azt nem értem, hogy miért! Elvégre nem ártottam neki, sőt inkább elég sokat segítettem! Erre csak is egy magyarázat létezik. Alexander Diaz egy pszichopata, aki abban éli ki fétiseit, hogy engem zaklat! Nem akarom megtudni, hogy mit művelne velem most, hogy kettesben maradtunk egy ekkora házban! 

Tovább folytattam a hallgatózást, és hamar megállapítottam, hogy elment zuhanyozni, a szobámmal szemben lévő fürdőszobába.
Muszáj csendben maradnom, mert most nincs itt Damian, aki megvédhetne! 
Leültem az ajtóhoz, és csak füleltem! Azonban annyira elálmosodtam, hogy már hajszál híján elaludtam. A majdnem álmomból, az ajtó kilincs mozgása hozott vissza. Testemet átjárta a félelem, a vér pedig megfagyott ereimben! 

-Jessica!- Elnyújtotta nevemet. -Nyisd ki szépen az ajtót!- Nem túlzok ha azt mondom, hogy elkezdtem reszketni. -Jessica!- Kiabálta, én pedig megrezzentem. Édes istenem! Most segíts rajtam!
Ekkor eszembe jutott a fegyverem, amit bent hagytam a táskámban, amit a szekrényembe tettem. Mire rászántam volna magamat, hogy oda kusszak, abbahagyta a kilincs rángatását. Feltehetően elhitte, hogy nem vagyok itthon! 
Mire fellélegeztem volna, a telefonom csörögni kezdett! 

-Basszus Ava!- Oda rohantam az ágyhoz, hogy kinyomjam. Vissza szegeztem pillantásomat az ajtóra, de nem volt semmiféle mozgás. Lassa vissza osontam hogy hallgatózzak, majd a kilincs hietelen újra mozgásnak indult, az ajtó pedig rázkódni kezdett! Ráestem a fenekemre, és csak rettegve bámultam az ajtóra. 

-Jessica nyisd ki ezt a kurva ajtót!- Üvöltötte, én pedig oda siettem a szekrényhez, hogy kiszedjem a táskámból a fegyvert. Volt benne még egy golyó! Felálltam, végül élesitettem a pisztolyt, és az ajtó felé szegeztem azt. Nyeltem egyet, ekkor szemeim elé ugráltak a közös emlékeink. -Jessica!- Üvöltötte ismét, végül betörte az említett szobám tartozékát. A fegyverem pedig elsült!  "Szívdobbanás.,,