Nehéz

6.

Adam szemszög

Éreztem, hogy a nyakam teljesen befeszült így oldalra fordítottam fejem, de akkor fejem bele ütközött valamibe. Résnyire nyitottam szemem és láttam, hogy Grace hozzám bújva alszik. Fejem megemelve picit végig néztem magunkon, karja derekamat átölelte, feje vállamon pihent. Fogalmam sincs, hogy dőltünk így ki, de nem volt rossz, sőt. Elmosolyodtam majd visszacsuktam szemem és karom megmozdítva hátára csúsztattam kezem mire mocorogni kezdett, de nem ébredt fel, csak jobban rászorított derekamra. Nem telt bele két perc azt hiszem vissza aludhattam, mert mikor legközelebb kinyitottam a szemem már kilenc óra volt és egyedül voltam. Lassan felültem és hajamat hátra simítottam. Körbe néztem, de nem láttam sehol így nyújtózva felálltam. Pulóveremet igazgatva sétáltam a konyhába ahol a kutyákkal társalgott bár nem láttam sehol így szinte biztos voltam benne, hogy a földön ül velük a pult túl oldalán. Megtorpantam és csak hallgattam őt.

- Kiwi, nem, nem szabad, az a zoknim, nem eheted meg. Fejezd be, hogy lehetsz ilyen haspók? - nevette el magát mire én is majdnem követtem őt, de nem akartam megzavarni. - Szépek vagytok nagyon, igen és gondolom éhesek is vagytok. Adam biztosan jön mindjárt és kaptok enni - sóhajtott nagyot. Adam, milyen jól hangzik a szájából. - Hazel, bújj ki a hátam mögül, mert ez így nagyon nem kényelmes, kérlek. Hogy lehettek ilyen rosszcsontok? - kuncogott majd felsikított.

- Baj van?- ugrottam oda, de akkor megláttam, ahogy Grace leteperve fekszik a konyha kövön, rajta Kiwi áll, Hazel pedig a mellkasán fekszik. Mikor meglátott csak fejét rázta. - Olyan mintha azt játszaná, hogy maga a szörfdeszka, Kiwi pedig a hullámokat hasítja.

- Hazel szerint meg párna vagyok?- kérdezte mire nevetve bólogattam majd Kiwit leemeltem róla és mikor felállt letettem a kutyát. Elővettem a száraz tápot és kiöntöttem nekik a táljukba. Grace kicsit távolabb sétált - Azt hiszem, kell nekem egy kutya. Feldobják a hangulatomat, olyan édesek.

- Igen, jó önt mosolyogni látni. Kipihente magát? - pillantottam rá miközben friss vizet engedtem a kutyusoknak.

- Fogjuk rá, egy órája ébredtem fel arra, hogy Kiwi az arcom nyalogatja. Kicsit meglepődtem mikor megláttam, hogy... Szóval, hogy maga meg én...

- Összebújva alszunk? - vágtam közbe, mert láttam, hogy kínban van - Igen, hajnalban felkeltem akkor rajtam feküdt, úgy tűnik elnyomott minket az álom.

- Nem is emlékszem, hogy hogy aludtam el.

- Én sem - mosolyodtam el, de miért érzem én ettől ilyen jól magam?

- Bocsánatot kérek.

- Miért? - néztem rá mire totál elvörösödött.

- Nem tudom. Gondoljon csak bele az egész szituációba. Itt sem kellene lennem, hotelba kellett volna mennem.

- Miért pánikolt be? Nem történt semmi, kidőltünk. Az is lehet, hogy ülve aludtunk el és éjjel öntudatlanul bújt hozzám, mert fázott. Bármi lehet, nem kell, hogy eméssze magát.

- De akkor is. Mikor felébredt kibújhatott volna alólam, hiszen maga a tanárom - nézett szemrehányóan mire elmosolyodtam magamban. Hogy kiborult egy ártatlan együtt alvás miatt.

- Nekem így is tökéletes volt - mondtam miközben hajamat simogattam hátra. - Ne aggódjon Grace, nem történt semmi olyan, ami miatt zavarban kellene lennie.

- Én nem így érzem. Mikor indulunk?

- Felhívom a kutya panziót, ahová anya hordja a lányokat, most egy pár napig mindenképp kell a segítségük, mert nem tudom őket magammal vinni anya meg nem tudja majd gondozni őket. Ők elég gyorsak, amint ideérnek értük, ha nem bánja bemennénk még a kórházba és utána haza viszem. Remélem ez nem gond, mert ha igen megoldjuk, hogy minél előbb tudjon indulni - néztem rá mire láttam, hogy elgondolkozik, de aztán lehajtotta fejét és sóhajtott. Kicsit szomorú sóhajnak érzékeltem.