Nehéz

37.

Grace szemszög

Mikor az ajtómhoz értem és elfordítottam a kulcsot lehunytam a szemem. Egy percig csak álltam ott majd nagy levegőt véve kinyitottam azt. Ott állt előttem és csak nézett, nem tett egy lépést sem. Végig mért újra és újra majd lehunyta szemét.

- Minden rendben ugye, elítélték?

- Megkapta az ítéletet, igen. Aminek nem mindenki örül.

- Gondolom ő az egyik, a következő pár évet a rácsok mögött töltheti.

- Nem egészen. Kértem a bírónőt hogy enyhítse a büntetését.

- Mit csináltál?

- Mintha csak Peter arcát látnám. Kérdezd meg őt...

- Nem Grace, én tőled akarom hallani. Mennyit kapott?

- Épp eleget ahhoz, hogy megtanulja értékelni az életét. Annyit, ami alatt segítséggel felkészülhet egy normális életre.

- Két év Grace – vágtatott felém Peter – Abból egy év nyaralás egy szanatóriumban, szuper, miközben te undorodsz miatta tőlünk és rettegsz, ha a közeledben vagyunk – mondta Peter már már kiabálva.

- Állj le. Téged erőszakolt meg vagy engem? Neked kell túllépni vagy nekem? Ha rajtad múlik, már nem élne, de ez nem így működik, az életben nem minden fekete vagy fehér, és én úgy döntöttem, hogy megadom neki az esélyt arra, hogy megjavulhasson, szakemberek segítségével. Csak fogadjátok el a döntésemet.

- Állj, magyarázzátok ezt el nekem – kezdte Adam.

- Az én hugicám, a te életed szerelme úgy döntött, hogy esélyt ad Jacknek és nem akarja tönkretenni az életét, ezért arra kérte a bírónőt, hogy enyhítse, Jack büntetését amennyire csak lehet, mert ő hisz abban, hogy megjavulhat, és normális életet élhet. – hadart Peter mire Adam hol őt, hol engem nézett – Ja, igen, az persze mindegy hogy minket nem tud elviselni maga körül, minket, akik mindennél jobban szeretjük, hogy retteg tőlünk, az teljesen mindegy, majd lesz valahogy, ugye Grace? A lényeg, hogy Jack normális életet élhessen egy nap, ha minden kedvez neki, akkor akár már egy év múlva – mondta ugyanúgy kiborulva. Adam csak nézett engem, és nem is tudom, talán csalódottságot láttam a tekintetében.

- Fiúk, szerintem ez Gracenek sem volt könnyű, ne viselkedjetek ennyire hülyén – állt meg mellettem Lisa – Nem tudjátok, mi jár a fejében, mit érez, min megy keresztül. Az hogy ennyire erős volt és még ilyen helyzetben is próbált Jack jövőjére is gondolni nagyon sok erőre vall. Nektek támogatnotok kellene őt, nem is értelek titeket...

- Nem kell támogatnom a hülyeséget, a naivitást, a hibákat...

- Drágám a sértettség beszél belőled, de próbálj azon túl látni, Gracenek most a támogatásotokra van szüksége.

- Tudod mit Lisa, gondoljanak, amit akarnak, és csináljanak, amit akarnak. Nem kell helyeselni a döntéseimet, de arra nem vagyok kíváncsi, hogy vonják kétségbe őket. Ha csak ennyit tudtok, akkor békén lehet hagyni – mndtam miközben besétáltam a szobámba. Nem néztem az ajtó felé, csak hallottam, ahogy Peter és Lisa elmennek, majd csapódik a háló ajtaja.

- Grace – lépett elém Adam – Ez az egész nem csak neked okozott fájdalmat. Fogalmad sincs, mi mit érzünk. Lisának könnyebb, őt nem utasítod el, nem rettegsz tőle, megölelhet, melletted lehet, de mi, akik szintén mindennél jobban szeretünk, el vagyunk lökve, és tudom, hogy az a legfontosabb, hogy te meggyógyulj, de néha nem ártana arra is gondolnod, hogy Peter mit él át vagy én.

- Talán hiba volt belém szeretned, én megmondtam, egy nap, talán akaratomon kívül, de fájdalmat okozok neked.

- Ne beszélj butaságokat.