Nehéz

47.

Adam szemszög...

Mikor a suliba megérkeztem levettem a zakómat és lepakoltam a tanáriba. Lementem a földszintre, az egyik teremben volt a talárok átadása, tudtam, hogy idefog jönni elsőként. Segítettem elrendezni a lányoknak majd csak beültem az egyik székre. A diákok sorra érkeztek, már rengeteg talárt és sapkát kiadtunk mikor tizenegy óra előtt belépett a terembe. Rögtön felálltam, ahogy megláttam. Olyan szép volt, a haja be volt göndörítve, ami nagyon jól állt neki, sminkelt is, de nem vitte túlzásba, visszafogott volt, mégis ragyogó. Ahogy meglátott megtorpant, de gyorsan összeszedte magát és tovább jött.

- Sziasztok – köszönt mosolyogva, körbenézve a lányokon.

- Grace? Nem is tudtuk, hogy te is eljössz, a bálra is jössz?- kérdezte Tina, az egyik segítőm.

- Igen – bólintott azzal a bájos mosollyal az arcán.

- De jó, máris hozom a talárt és a sapkát – mondta majd el is ment a kupacokhoz.

- Sokat gondoltunk rád, miután az a dolog történt – szólalt meg Claire a másik segítő lány.

- Kedves tőletek, nagyon jól esik. Volt egy elég nehéz időszakom, de most már jól vagyok, meggyógyultam – pillantott rám majd mikor visszatért Tina a talárral átadta neki.

- Olyan csinos vagy – mosolygott.

- Ó, köszönöm – nézett végig magán – Ti is igazán csinosak vagytok. Köszönöm a talárt.

- Gratulálunk, a bálon találkozunk.

- Így van, sziasztok – mosolygott kedvesen rájuk majd rám nézett. – Tanár úr... – sétált kicsit oldalra.

- Jó, hogy látom Grace, hogy van?

- Izgatottan, idegesen, felszabadultan... nem is tudom, annyi minden kavarog bennem, főleg hogy újra itt vagyok.

- Tényleg csinos – néztem rajta végig, a fehér csipkeruha igazán szépen kiemelte az alakját.

- Kedves öntől – nézett szemembe – Akkor később gondolom, még találkozunk.

- Persze, Peterék is itt vannak már?

- Igen, kint elfoglalták a helyüket, én is megyek, Mark kint vár a folyosón.

- Ó, ő is itt van? – kérdeztem halkan.

- Igen, elhívtam. Ne haragudj - suttogta

- Nem haragszom, miért haragudnék? – néztem rá mosolyogva, most próbára akar ezzel tenni vagy mi?

- Jobb, ha indulok – mutogatott az ajtó felé.

- Igen. Akkor később – bólintottam, majd ahogy elindult még figyeltem őt és mikor eltűnt a szemem elől visszamentem a lányokhoz. Csak leültem közéjük és bámultam magam elé.

- Ugye milyen széplány?- bökött meg egyikük.

- Tessék?- néztem rá értetlenül.

- Grace, annyira szép és olyan tehetséges.

- Igen, valóban az, különleges lány.

- És bepróbálkozik nála?

- Tessék? – nevettem el magam, talán picit erőltetetten – Miről beszélnek?

- Ugyan Mr. Taylor, láttuk ám, hogy néznek egymásra és a testbeszéde is elég árulkodó, ahogy felpattant mikor bejött, és ahogy félrevonulva susmorogtak. Nem tetszik magának?

- Ez nem gondolják, hogy kínos téma?

- Nekünk nem, magának az?

- Lányok, mi ütött magukba?