Nehéz

23.

Adam szemszög

Egész éjjel forgolódtam. Grace tizenegy körül elaludt, de én képtelen voltam rá így még vagy két órát csak dobáltam magam. Próbáltam hozzábújni, a párnát átölelni, oldalt, hason és hanyatt, de sehogy nem ment az alvás, mert végig pörgött az agyam, azon, amit beszéltünk. Megijesztett először ez a kijelentés, hogy nem akar szenvedést okozni egy gyereknek ezért nem is akar szülni, de aztán töprengtem. Tudom, hogy a félelem beszélt belőle, ahogy azelőtt velem, illetve a párválasztással kapcsolatban is a félelem irányította, de szép lassan ez oldódott és már beengedett a szívébe. Csak remélem, hogy így lesz ez a gyerekkel kapcsolatban is. Időt adok neki, amúgy is, amíg a szexig sem jutunk el, nem kell még ezen is aggódnom. Érzem, hogy vannak hullámok, mikor legszívesebben azt mondaná, hogy csináljuk, de ezek még annyira apró rezdülések, hogy ilyen felhívásra nem mondok igent. Azt akarom, hogy minden porcikájával akarja, érezni akarjon és ne pillanatnyi fellángolás legyen.

Reggel mikor kinyitottam a szemem nem volt mellettem. Lassan felültem, majd hajamat hátra simítottam. Az órára pillantva láttam, hogy már elmúlt tíz így lassan kibújtam a takaró alól és az otthoni melegítő nadrágba bújva kisétáltam és a folyosóra lépve már hallottam, hogy a konyhában van, ugyanis valami dalt énekelt. Az ajtóhoz érve csak bekukucskáltam először. Egy rövidnadrágban és egy topban adott szerenádot a tűzhelynek és közben kezei szorgosan munkálkodtak valamin. Mögé osonva átkaroltam derekát és vállára egy apró puszit nyomtam.

- Jó reggelt Szépség – köszöntem halkan mire felém fordult és ajkait széles mosolyra húzta.

- Jó reggelt álomszuszék – csókolt meg.

- Álomszuszék? Te mióta vagy ébren?

- Nyolc körül keltem, kicsit feltérképeztem a konyhádat, tudod, hogy elég hiányosak a készleteid?

- Nem szoktam főzni, ez az oka.

- Akkor töltsd fel őket, mert én viszont igen.

- Ezt érthetem úgy, hogy többet leszel nálam? – fordítottam magam felé – És főzni is fogsz nekem?

- Csak ha nincs ellene kifogásod.

- Úgy nézek én ki, mint akinek van? – vigyorogtam – Valamelyik nap bevásárolok. Most mi készül?

- A reggelid, merthogy én már ettem, ezúton is bocsánat, de éhen haltam és nem tudtam mikor kelsz fel. Csak egy kis rántotta.

- És mi van abban a tálban – néztem a pultra.

- Ó találtam a fagyasztódban több féle húst. Az pulykamell.

- És mi készül belőle, az valami pácféleség?

- Igen. Az mézes-currys pulykamell lesz és szintén a fagyasztóból fogok hozzá különböző zöldségeket összerakni egy tepsibe és összesütni. Finom lesz, majd meglátod.

- Már most biztos vagyok benne, nem tudom mivel érdemeltem ezt ki, de köszönöm.

- Szívesen, szeretlek.

- Én is téged, bár így kezdődne minden reggel.

- Ne légy telhetetlen, szerencsénk van, hogy ezt így meg tudjuk oldani. Aztán ha vége a sulinak, kitudja, mit hoz a jövő.

- Nekem lennének ötleteim.

- Először legyen vége a sulinak, mit szólsz? – nézett rám mosolyogva mire bólintottam. Ő kiszedte a rántottát majd letette nekem a pultra – Kávét kérsz?

- Igen, persze, gondolom te már azon is túl vagy.

- Bocsi... - vigyorgott rám. – Amíg meg reggelizel, lezuhanyozom, jó?