Nehéz

55.

Az elmúlt három hétben nagyon sokat haladtunk a házzal, kész lettünk a dolgozó szobával és a vendégszobával, a nappaliba bekerült a kis kuckó és lecseréltünk néhány bútort is. Átrendeztük a vendégszobát és elkezdtük az én szobámat is. Elpakoltam a gyerekkori emlékeket, plüssjátékokat. Adam végig ott volt, rengeteg sztorit meséltem neki, ökörködött a plüssökkel, én meg csak nevettem. Olyan jó volt, hogy vele csináltam ezt végig.

A dolgozó szobából kipakoltuk a sporteszközöket és azt Peterrel meg is beszéltük, hogy mit szeretne elvinni esetleg, a többit, amit mi nem akartunk használni azt elvittük az alapítványhoz, illetve sok játékomat és anya és apa ruháit is.

Azt a napot lényegében végig az alapítványnál töltöttük, majd utána mikor már haza indultunk eszembe jutott Emily és akkor lefordultam a hozzájuk vezető útra. Mikor odaértünk Adam csak megfogta a kezem, éreztem, hogy támogat, így vettem egy nagy levegőt és bementünk. Emily meglepődött, de nagyon örült. Bemutattam neki Adamet és jól el beszélgettünk egy kávé mellett. Játszottunk egy kicsit a gyerekekkel, és ahogy jártam keltem a házban a gyerekek után láttam, hogy nagyon szépen rendben tartják a házat. Örültem, hogy jól vannak és Emily nagyon ügyesen helytáll és a gyerekek igazán kiegyensúlyozottnak tűntek.

Peter és Lisa haza érkezése nem jelentett mást, mint egy éjszakába nyúló borozós beszélgetést. Órákig meséltek az élményeikről, mi pedig örömmel hallgattuk őket. Persze ők is sokat kérdezősködtek, megmutattuk nekik a folyamatban lévő munkákat, és ami már kész van. Nagyon tetszett nekik, aminek örültem.

Megérkezésük után két nappal összepakoltak, harmadik nap pedig el is vitettek mindent New Yorkba illetve ők is elmentek, hogy berendezkedjenek az új lakásba. Ez volt kedden, így megbeszéltük, hogy pár nap nyugit hagyunk egymásnak. Mi a kiköltözésük után elkezdtük kipakolni a hálószobát és átadtuk a munkásoknak a terepet.

Adammel elmentünk közben az anyukájához, vittük magunkkal Gingert is, és közösen sétáltattuk a három kutyust a Central Parkban, aztán megebédeltünk és késő délután haza indultunk. Fura volt napokig, sőt egy hétig az átjáróház, illetve a folyamatos kosz, por, festékszag, de mikor két hét múlva elkészült a hálószoba, az mindent pótolt.

Mikor az utolsó simításokat is befejezték hívtunk egy takarító csapatot, hogy ne mi szenvedjünk és a csapat egy nap alatt mindent el is tüntetett szerencsére. Aznap este boldog mosollyal álltam a még teljesen üres szoba ajtajában. Csak nézegettem a falakat, a színét, az erkélyt, a fürdőben végig simítva a csempén már elképzeltem mit hová fogok tenni. Egyszerűen láttam magam előtt az egész berendezést.

Az igazi nagy bulit a bútorok összeszerelése jelentette, mert Adammel úgy gondoltuk majd mi megoldjuk. Végül Peter és Lisa segítségével és két üveg borral, rengeteg nevetéssel és bénázással, de megoldottuk és aznap már el is foglaltuk és ott aludtunk, míg Lisa és Peter a vendégszobában. Ők másnap haza mentek mi pedig berendezkedtünk az új hálószobánkban.

Az egész napunk arról szólt, hogy képeket raktunk ki, könyveket rendeztünk el, apróságokat helyeztük el a helyükre. Ez a néhány nap lényegében az étel rendelésről szólt, futtában ettünk mikor kint voltunk Gingerrel leginkább és kicsit talán sok lett a gyorskaja is.

Ezt mindketten éreztük már és meg sem lepett mikor az ágyban össze bújva mocskos gondolatok helyett azt suttogta érzéki hangon a fülembe: „Holnap főzz nekem valami finomat, kérlek."

Erre nem tudtam nem nevetni. Olyan vicces volt az egész szituáció.

Július közepén mikor már csak néhány simítás volt hátra a házon úgy döntöttünk, jobban mondva Lisa és Peter úgy gondolta, megszervezi nekünk a szülinapi bulinkat. Mindent kézben tartottak, azon a bizonyos júliusi szombaton nekünk nem kellett semmivel sem foglalkozni, csak jól kellett kinéznünk, így Adammel együtt készülődtünk fent a hálóban, míg lent Peter és Lisa rendezkedett. A vendégeket egy órára hívták, így mi bőven ráértünk tizenegykor készülődni.