Nehéz

58.

A következő három hét nagyon lassan telt, na persze imádtuk minden pillanatát, de Adam alig tudta magában tartani a híreket. Mikor a következő vizsgálatot elvégezték és elmondták, hogy minden rendben, egészségesek vagyunk és minden úgy halad, ahogy kell, a baba tökéletesen fejlődik megnyugodtam és meghívtuk Lisáékat és Liséket egy ebédre hozzánk. Adam és én főztünk, mindent együtt csináltunk konkrétan le sem veszi rólam a szemét. Ginger pedig szintén, állandóan a hasamhoz kucorodik és védelmez.

Az egész ebéd jól haladt, Lisa és Peter megjegyezték, hogy már azt hitték gondjaink vannak, mert mostanában nagyon eltűntünk, de megnyugtattuk őket, hogy csak én voltam gyökér.

A desszertnél tartottunk, mindenki eszegette a sajttortáját mikor is Adam felsóhajtott.

- Úgy örülök, hogy össze tudtuk hozni ezt az ebédet, rég gyűltünk így egybe.

- Igen, talán karácsonykor – erősítette meg Peter.

- A lényeg, hogy mindenki jól van, az hogy zajlik az élet és nem mindig úgy tudunk időt fordítani egymásra természetes, a lényeg hogy nagyobb baj ne legyen – fogta meg Lis a kezemet mire Adamre néztem és elmosolyodtam.

- Na persze azért volt valami oka, hogy meghívtunk titeket – kezdte majd megfogta a kezem – Grace babát vár, szülők leszünk – vigyorgott.

- Ez az – pattant fel Peter majd oda szaladt hozzám és felkapva megölelt – Gratulálok hugi, mióta várom már ezt, olyan csodás anyuka leszel – ölelgetett.

- Köszönöm Peter, már alig várom, hogy a karomban tartsam.

- Grace, ez csodálatos – ölelt magához Lisa is – Alig várom, hogy a gyerekeink együtt játszanak itt a kertben.

- Ne is mondd, már látom őket a homokozóban – nevettem. Peter közben elkapta Adamet és Lisa is csatlakozott hozzá én pedig a rám boruló Elisabethre fókuszálhattam.

- Istenem, ezt alig merem elhinni, olyan rég óta várok erre. Nagymama leszek.

- Igen, egy szuper nagyi leszel – mosolyogtam rá.

- Mindenben számíthatsz rám, ugye tudod, bármikor szívesen vigyázok majd rá, és ha bármikor úgy érzed, segítségre van szükséged, csak hívj és itt is vagyok.

- Köszönöm.

- Grace, te egy szuper feleség és társ vagy a fiamnak, de anyukának még annál is jobb leszel. Azt hiszem, ezzel fogsz kiteljesedni és minden területen maradandót alkothatsz majd.

- Mint az anyám – mosolyodtam el.

Egy ideig tudtam rejtegetni a pocakomat a suliban, de egy idő után értelmetlen volt, miután többen megjegyezték, hogy olyan, mintha felszedtem volna pár kilót, kikerekedett az arcom, és le kéne állni a gyorskajával kifakadtam és elmondtam, hogy csak gyereket várok. Adam csak nevetett rajtam és az elkerekedett szemeken is. Innentől persze alig két napba telt és mindenki tudta, hogy babánk lesz.

Törekedtem arra, hogy ne legyek stresszes, hogy pihenjek eleget a tanítás és a suli mellett és erre Adam is nagyon odafigyelt. Ha egy kicsit is többet ültem a gép előtt csak odajött elmentette a doksit ott ahol tartottam és kikapcsolta a laptopot, majd megfogva kezem a nappaliba vezetett és pillanatok alatt elérte, hogy ne a munkára gondoljak, csak mi léteztünk, a mi kis családunk.

Eljött az idő, leadtam a diplomamunkámat és letudtam a vizsgákat. Lediplomáztam, igencsak kerekedő pocakkal, fájó végtagokkal, farkaséhséggel. A diplomaosztó után rögtön enni mentünk, ünnepeltünk, együtt volt az egész családunk, ott voltak azok is, akik fizikailag nem tudtak jelen lenni, őket a szívünkben őrizzük, így mindig velünk vannak. Sokat gondolok anyára, felidézem milyen anya volt, hogy hogyan kezelt egy-egy konfliktust és csak remélem, hogy én is képes leszek erre, ha eljön az az idő.