Nehéz

54.

Elisabeth és én tökéletesen megtaláltuk a közös hangot, amíg nálunk volt. Együtt főztünk és sütöttünk majd este eljátszottunk egy dalt ketten a zongoránál. Adam csak ült a kanapén és figyelt minket csillogó szemekkel.

Nem tagadom, meghatott az együtt töltött idő és ezt Adam is tudta, talán ezért sem bánta, hogy az édesanyja többet foglalkozik velem, mint vele vagy kettőnkkel. Csodás érzés volt ezeket a tevékenységeket átélni vele, kicsit olyan volt mintha visszakaptam volna az anyukámat. Még anyáék szobájába is beültünk kicsit és mutattam neki néhány képet, videót róluk. Többször is elmondta bár ismerhetné őket, biztosan szeretné őket is. Azután gyújtottunk egy gyertyát az egyik képük előtt, és ami nagyon meghatott, hogy hálát adott nekik értem, hogy olyan embert faragtak belőlem amilyen lettem, és megígérte nekik, hogy vigyázni fog rám.

Miután elment Adammel még álldogáltunk az ajtóban majd rám nézett.

- Sétálunk egyet?

- Igen, csak ketten?

- Most igen.

- Oké, hozom a kulcsomat – léptem be a házba majd leakasztottam a kulcsot és kezét megfogva behúztam az ajtót és már indultunk is. egy ideig némán sétáltunk majd rám nézett és elmosolyodott. – Mi az?

- Semmi csak boldog vagyok.

- Jól érezted magad?

- Igen.

- Még úgyis hogy veled kevesebbet foglalkoztam?- kérdeztem mosolyogva.

- Kicsim, nekem az a legfontosabb hogy te boldog légy, és mikor láttalak titeket zongorázni, vagy a konyhában nevetgélni, hidd el nekem az pont elég volt. Anya imád téged, nagyon szeret veled beszélgetni, és az hogy ilyen jó a kapcsolatotok még inkább boldoggá tesz.

- Akkor jó, viszont most már a tiéd vagyok.

- Akkor ezt ki is használom – torpant meg és magához húzva megcsókolt. Én derekát átölelve hozzá bújtam és sóhajtottam.

- Lisa írt és küldött pár képet ma. Jól érzik magukat, és szerintem a rózsaszín bárányfelhőkön repkednek – mondtam mire felkacagott.

- Nem lep meg, biztos nagyon boldogok. Figyelj csak, azon gondolkodtam, hogy mivel mindkettőnknek most lesz a szülinapja tarthatnánk egy kis bulit, grillezés, iszogatás a kertben. Meghívhatnánk a srácokat, Jeremyt, anyát, és persze akkor tartanánk mikor Peter és Lisa hazaértek, addig csak kettesben ünnepelnénk – lelkesedett.

- Benne vagyok, jó ötlet – mosolyogtam rá szélesen.

- Na, menjünk haza és bújjunk össze, jó?

- Imádom, hogy a fejembe látsz – szorítottam rá a kezére.

Az egész estét ölelkezve töltöttük, filmeket néztünk vagy épp Gingerrel játszottunk.

A következő néhány nap nyugiban telt, kilencig ágyban voltunk aztán lazán megreggeliztünk, majd a napon csak úgy átsétáltunk. Élveztem minden pillanatát, ahogy azt is mikor elmentünk bevásárolni és fagyizni, és csak úgy sétálni vagy épp moziba és pizzázni. Voltak ismerős arcok, akik jól megnéztek minket majd összesúgtak, amin mi csak nevettünk.

Lisa és Peter kb. két naponta jelentkeztek, folyamatosan tudósítottak az élményeikről és rengeteg képet osztottak meg a helyekről ahol jártak.

Egyik este mikor az ágyban feküdtünk én még olvastam, Adam pedig telefonjába bújt mikor is egyszer csak rám nézett. Egy ideig még a könyvet figyeltem, vártam, hogy megszólaljon, de nem tette így letettem a könyvet és felé fordultam.