Nehéz

8.

Grace szemszög

Mikor bementem szokatlan volt a csend, gyorsan körbe jártam a lakást, de Peter nem volt sehol, úgyhogy csak magamhoz vettem egy almát és felmentem tanulni. Öt óra múlt mikor megszólalt a csengő így lecammogtam. Hajamat hátra simítottam és kinyitottam az ajtót. Egy futár állt ott hatalmas fehérrózsa csokorral.

- Jesszus... Jó napot - szólaltam meg.

- Jó napot, Grace Wilson?- nézte a mappáját.

- Attól tartok – bámultam a csokrot. csak reméltem, hogy nem az, amire én gondolok.

- Szuper, kérhetek egy aláírást a lap aljára? – tartotta elém mire aláfirkantottam bár kb oda sem néztem.

- Köszönöm, ezeket önnek küldték – adta át a nagy csokrot majd lehajolt és egy kisebb csokrot is.

- Ez biztos? Mindkettő az enyém?

- A megrendelés szerint igen, mindkettő.

- Oké, köszönöm – vettem el a másikat is, de abszolút nem értettem.

- Szép napot hölgyem – mosolygott kedvesen majd elment.

- Önnek is, viszlát – nyögtem ki majd beegyensúlyoztam a hatalmas csokorral. Mivel mindkét kezem foglalt volt lábammal belöktem az ajtót és a konyhába mentem. Letettem a csokrokat és elővettem két vázát. A rózsákat szépen elrendeztem majd megláttam a kis kártyát. Azt kivettem belőle, hogy ne essen be közé majd a pult közepére toltam és áttértem a másik csokorra, ami fehér és kékliliom volt vegyesen. Annyira szép volt, hogy egy percig csak gyönyörködtem benne, tudtam, hogy az feljön az én szobámba. Miután abban is volt kártya azt is a másikhoz tettem majd megtöltöttem vízzel a vázát és beleraktam a csokrot. Lassan felsétáltam a szobámba vele és az asztalomra lerakva leültem az ágyra. Először a rózsák közül kihalászott borítékot bontottam ki.

„ Nem felejtettem el, csak anyám instrukciói alapján kerestem a legszebbeket. Szerinte ez illik önhöz a legjobban, talán igaza van.

Édesanyám köszönetét közvetítem ezzel a csokorral.

Adam" – mikor elolvastam csak mosolyogtam, de egyszerűen nem értettem, hogy hova tették az eszüket mindketten. Félre tettem a kártyát majd bontottam a másik borítékot.

„ A fehérrózsa talán tényleg illik önhöz, de ha önre gondolok, nekem a liliom ugrik be először, így ha nem veszi tolakodásnak, én ezzel köszönném meg a kedvességét, figyelmességét, hogy mellettem állt mikor a legnagyobb szükségem volt rá. Sosem fogom elfelejteni.

Adam" – a kártyát letéve könnybe lábadtak szemeim majd elnevettem magam. Nem komplett ez az ember. És... hogy magyarázom ezt ki Peternél?

Peter este meglepően csendben volt így gondoltam rossz napja van, nem akartam kérdezősködni, és ő sem tette, aminek rendkívüli módon örültem, így vacsora után gyorsan elköszöntem és felmentem a szobámba. Átöltöztem pizsamába és lefeküdtem. Kezembe vettem a telefonom majd a névjegykártyát és elmentettem a telefonszámot. És meg is nyitottam egy új üzenetet.

„ Nagyon szép mindkét csokor, de erről beszélnünk kell! Ettől függetlenül köszönöm. Grace" – küldtem el majd a virágot nézegettem, ami még mindig az asztalon volt, valószínűleg ott is marad. Egyszerűen nem értettem milyen indíttatásból küldött kettőt. Egyet sem kellett volna, erre tessék...

Telefonom csipogása zavarta meg gondolataimat, üzenetem érkezett.

„ Beszéljünk! Ettől függetlenül örülök, hogy tetszenek. Jó éjt, Grace!"