Nehéz

18.

Grace szemszög

Adam anyukájától dél körül jöttünk el, a haza út viszonylag nyugisan telt. Adam a vezetésre koncentrált, de közben vagy a kezem fogta vagy a combom simogatta. A rádiót hallgatva sokszor dúdolgattam és énekeltem mire Adam csak mosolygott általában, élvezte, hogy énekelek és az az igazság, hogy én is egyre többször és legfőképp bátrabban énekeltem már. Mintha a múlt éjjel fordult volna velem egyet a világ, sokkal felszabadultabb lettem. Jobban élveztem mindent.

- Kicsim...- szólalt meg egyszer csak mire ránéztem – Gondolkodtál már a jövőn?

- Milyen értelemben?

- Mi a terved későbbre, vége a sulinak és mi lesz utána? Tudom, hogy a múltkor beszéltünk már erről, de gondolkodtam, és ha szeptembertől már kezdeni akarsz, akkor lassan elkell gondolkodni, akár egy alap szakon ahonnan bármilyen irányba mehetsz tovább.

- Nem tudom, hogy mi lenne a jó döntés.

- Hallgatlak, aggályaid vannak?

- Mikor Claire és én intéztük Emilyék házát, akkor úgy éreztem, hogy akár hosszabbtávon is szívesen foglalkoznék ezzel vagy hasonlóval. Jó lenne, ha segíthetnék az embereknek valamilyen formában.

- Értem, ezt abszolút eltudom képzelni, hogy ilyesmit csinálj.

- Claire felajánlotta, hogy önkéntes lehetnék náluk a nyáron, és ha tetszik, akkor akár elkezdhetnék rendesen is dolgozni az alapítványnál. Mellette, ha úgy döntök, tanulhatnék és... Csak tudni szeretném mi erről a véleményed- néztem rá mire bólintott.

- Az a véleményem, hogy ennél rád szabottabb munkát nem is tudok elképzelni. Tudom, hogy teljes szívvel csinálnád, és olyan értékeket teremtenél, amit csak kevesen.

- Támogatod az ötletet?

- Támogatlak, ez egy remek ötlet, ha bármire szükséged van, bármilyen segítség kell, csak szólj és ugrok – puszilta meg kézfejem majd rám mosolygott. Annyira jól érzem magam mikor rám mosolyog. A szívemet fura melegség önti el, legszívesebben a nyakába ugranék, és nem engedném el.

Mikor megérkeztünk hozzánk felmentünk a szobámba. Kibújtam a cipőmből és előhalásztam a válltáskámat. Ő csak vigyorogva figyelt engem, amikor az apróságaimat dobáltam be, de egyszer csak megálltam és ránéztem.

- Készüljek pizsamával is? – kérdeztem halkan mire csak odalépett és megcsókolt.

- Imádlak, tudod? Szeretném, ha nálam maradnál, igen.

- Akkor rakok el azt is. Pár perc az egész, átöltözöm és elpakolok, foglalj addig helyet, érezd otthon magad.

- Jól van – bólogatott. A fürdőbe sétáltam majd miután bezártam az ajtót ledobáltam a használt ruhákat, beraktam a szennyes kosárba majd a tiszta fehérneműt felvéve átmentem a gardróbba és magamra kaptam egy pólót, farmert és egy kardigánt. Még egy váltásnyit beraktam mindenből plusz a pizsamámat és a mosdókagylóhoz mentem. A kis piperetáskámat megpakoltam és azt is eltettem. Hajamat oldalra húzva befontam majd megnéztem magam. Körbenéztem, hogy meglegyen mindenem majd mentem is ki hozzá. A kanapén ült és olvasgatta az egyik füzetem, ami az asztalon volt. – Szép a kézírásod, gyöngybetűkkel írsz.

- Köszönöm, igyekszem ezt megőrizni. Anyának köszönhető, órákig ült velem mikor írni tanultam, hogy tökéletesek legyenek a betűim – mosolyodtam el az emlékre gondolva - Elkészültem, ha gondolod, mehetünk is.

- Rendben, induljunk – nyújtotta kezét, amit meg fogtam. A földszinten bele bújtam csizmámba és már úton is voltunk hozzá, hogy kettesben, nyugiban töltsük a délutánt.