Nehéz

25.

❗🔞❗

Adam szemszög

Mikor reggel leparkoltam a suli parkolójában nagyot sóhajtottam, már csak néhány óra és újra együtt leszünk. A táskámat vállamra vettem majd kiszálltam és elindultam az épületbe. Ahogy beléptem rögtön egy ismerős hang ütötte meg a fülem, az ő nevetése. Előre nézve megláttam a folyosó végén a lépcsőnél. Épp Jeremyvel nevetgéltek valamin. Folytattam utam feléjük majd mikor odaértem rám mosolygott.

- Jó reggelt tanár úr - szólalt meg Jeremy.

- Jó reggelt, hogy vannak ma?

- Kitűnően Mr. Taylor - szólalt meg Grace - Várjuk, hogy vége legyen a napnak.

- Azt bizony én is várom - dugtam zsebre kezeimet. Láttam, hogy Jeremy jókat mosolyog, miközben minket figyel - Van esetleg konkrét tervük a hétvégére?

- Én elutazom - szólalt meg a fiú - Vagyis csak New Yorkig jutok majd, de az is több mint a semmi.

- Az itteni csendnél mindenképp, és ön Grace?

- Én is elhagyom a várost a hétvégén, semmi különös, csak egy kis kiruccanás lesz. És ön, marad itt a hétvégén?

- Én az édesanyámnál leszek New Yorkban - mosolyogtam rá.

- Biztos örül majd magának. Talán jobb, ha most megyünk órára, mindjárt becsöngetnek.

- Igen, bizony, késni nem szép dolog - mondtam, de majdnem elnevettem magam, láttam, hogy ők sem bírják már - Akkor szép napot önöknek.

- Önnek is tanár úr - szólalt meg Jeremy majd elindultak a lépcsőn. Grace a fordulóban még hátra pillantott rám és bájosan elmosolyodott.

A tanáriba lépve rögtön Anniebe ütköztem, ahogy leraktam a táskám legalábbis mellettem termett.

- Szia, hogy vagy?

- Jól, hisz péntek van.

- Apropó péntek, nincs kedved ma csinálni valamit, este felé?- kérdezte mire először körbe néztem majd mikor láttam, hogy nem nagyon figyelnek ránéztem.

- Annie, nekem barátnőm van, de ezt már mondtam - mondtam elutasítva mire sóhajtott.

- Ugyan már, egy kávézást talán még ő sem bánna - csúsztatta kezét a derekamra, amit rögtön le is fejtettem magamról.

- Tanítás után rögtön megyek hozzá, felejtsd el Annie.

- Úgyis meggondolod magad, előbb vagy utóbb, addig is, ostrom alatt tartalak - kacsintott rám majd kiment a szobából. Én hirtelen nem tudtam mit reagáljak, csak bámultam magam elé majd megráztam picit a fejem és összeszedve magam elindultam az első órámra.

Az egész nap szinte rohanás volt, egyedül az utolsó laboron volt szinte nyugi, de csak, mert önálló kísérletezést bíztam rájuk, én az asztalnál ültem és a délutánon gondolkodtam, hogy hogy lenne a legegyszerűbb. Írtam is Gracenek egy üzenetet, hogy menjen haza, szedje össze a ruháit és majd ott felveszem.

Óra végén elsétáltam a zene teremig ahol meghallottam a hangjukat. Bekukucskálva láttam, hogy nagyon magyaráznak valamit egymás ellen így nem is nyitottam be, helyette felmentem a tanáriba és összeszedve magam haza indultam. Összepakoltam egy táskába majd még átgondoltam a hétvégét és indultam is.

Útközben szinte, mint valami paranoiás néztem a visszapillantó tükröt, hogy követnek-e, valamiért Annie viselkedése nem hagy nyugodni. A ház előtt leparkolva sóhajtottam majd kiszálltam és az ajtóhoz sétáltam. A csengőt megnyomva hamarosan kinyílt az ajtó és Peter mosolygós arca tűnt fel.