Nehéz

57.

Az utolsó félévemben nagyon stresszes voltam. A vizsgákra készülve többször előfordult, hogy nem ettem, éjszakába nyúlóan tanultam és ezáltal kimerültem, aminek hála türelmetlen voltam és lényegében mindenki idegesített, aki hozzám szólt. A diplomamunkámat a dolgozó szobába zárkózva írtam és csak akkor mentem le, ha pisilnem kellett vagy épp kávét kellett főzni.

Adam ettől kicsit kiakadt, többször vitáztunk és néha inkább faképnél hagyott és elvonult a hálóba, minthogy jobban elfajuljon egy vita.

Tudtam, hogy én vagyok az, aki elcseszi, de túl sok feszültség gyűlt össze bennem.

Peter, Lisa és a kis Matt sokszor meglátogattak, és olyankor próbáltam lazítani, de persze Lisa észrevette, hogy nem stimmel valami és beszéltünk is róla párszor, de nem akartam mélyebben belemenni a témába így mindig elmondta, hogy ne hagyjam, hogy a terhek miatt, amik most rajtam vannak, elhidegüljünk egymástól Adammel.

Már csak négy hónap volt az egyetemből mikor a szokásos szenvedésem egy szombati reggel elért minket. Én a konyhában ültem és próbáltam rájönni, hogy tudnám úgy beosztani a hétvégét, hogy mindenre legyen időm. Adam kicsit később jött le, de mikor ez megtörtént csak megállt velem szemben a pult túloldalán és figyelt. Éreztem, hogy mondani akar valamit így letettem a tollat a jegyzetfüzetre és a pultra könyökölve megtámasztottam a fejem.

- Ennyi volt?- kérdeztem halkan mire megtámaszkodott a pultban és kicsit előrébb hajolt – Elcsesztem, ugye?

- Grace, én próbáltam, sőt még mindig próbálkozom, töröm magam, hogy segítsek neked, könnyítsek a terheiden, de te nem hagyod ezt, kizársz és nekem ez így nem jó, nem tudom elviselni, hogy együtt élünk, mégis mintha csak lakótársak lennénk egy ideje. Arra gondoltam, talán adnom kellene neked egy kis időt.

- Hogy érted ezt?

- Elköltöznék pár hétre, akkor nyugodtan tudnád írni a diplomamunkádat, és nem lennék útban – mondta halkan mire csak megráztam a fejem.

- Én nem akarom ezt, maradj itt, megígérted, egy napot sem töltünk külön – mondtam mire elém sétált és kifordítva maga felé a székem megfogta kezem.

- De ez így nincs jól, én egy életvidám, mosolygós, vicces, gondoskodó nőt vettem feleségül és nem egy robotot. Vissza akarom kapni azt a nőt, akibe bele szerettem, aki egy mosolyával szebbé tette a napomat, aki nem hagyott ki egyetlen alkalmat sem, hogy hozzám érjen, megsimogasson, megcsókoljon. Már azt sem tudom mikor voltunk utoljára együtt, ebben a hónapban volt egyáltalán?

- Tudom, hogy igazad van, csak annyira szeretném, ha jól sikerülne, és ideges vagyok, hogy elszúrom. Próbálom úgy beosztani a hétvégét, hogy veled is tudjak időt tölteni – néztem a jegyzettömbre mire elmosolyodott majd letépte a legfelső lapot, amin a beosztás volt majd összegyűrte a lapot és kidobta a szemetesbe.

- Félre értettél, nem csak egy pont akarok lenni a beosztásban, egy idősáv, egy két órás időintervallum. Grace itt a tavasz, vigyük el sétálni Gingert, játszunk vele az udvaron, bújjunk össze a kanapén, főzzünk együtt, szerelmeskedjünk a nap közepén. Egy kicsit, felejtsd el, mi mindent kellene csinálnod, a teendők megvárnak, nem szaladnak el, hét közben elfogadom, hogy fáradt vagy a munka és a tanulás sok tud együtt lenni, de hétvégén mától az enyém vagy.

- De a diplomamunka...

- Még van két hónapod, szerintem elég lesz rá – hajolt közelebb miközben nyakam simogatta - Szeretlek Grace és vágyom rád, érezni akarlak- suttogta mire felsóhajtottam és kezeimet derekára csúsztatva engedtem, hogy beférkőzzön combjaim közé.