Nehéz

16.

Grace szemszög

Mikor oda értünk a házat nézegettem. Volt már néhány ott parkoló autó, de korántsem tűnt tömegnek. Adam próbált úgy állni, hogy mindenki el, ki és beférjen, ahova szeretne így néhány percbe beletelt a manőverezés, de végül tökéletesen parkolt. Mosolyogva rám nézett és megfogta a kezem.

- Menjünk szépségem. Nem kell félned – mondta suttogva majd elengedett és kiszállt. Kabátját igazgatva nyitotta ki nekem az ajtót én pedig kifordultam az ülésen. Kezét már nyújtotta is, így azt megfogva szálltam ki. A kabátomat elvette és rám segítette, néha úgy érzem, hogy valahonnan nagyon messziről, és régről érkezett ide időgéppel, hogy ilyen lovagias.

- Oké, hát itt vagyunk – motyogtam.

- Valójában azért is akartam ilyen korán jönni, hogy tudjunk még viszonylag nyugiban ismerkedni. Mikor már mindenki túl üvölti a zenét meg egymást már nem az igazi.

- Ez egy jó elgondolás – fogtam meg kezét. Most másként fogta meg a kezem, eddig mindig csak ráfogott, de most összekulcsolta ujjainkat és egy pillanatra rá is néztem, de nem zavart a dolog, biztonságot nyújtott. A házhoz érve Adam megnyomta a csengőt és rövidesen egy magas szakállas macsó nyitott ajtót. Legalábbis olyan típusú fazon.

- Hát megérkezett az én eltévedt báránykám – szólalt meg majd magához rántotta Adamet így elengedtem kezét mielőtt zuhanok előre vele. – Jó, hogy jöttél öregem, ezer éve.

- Csak féléve, de mindegy, szeretném bemu...

- Grace? – nézett rám félbeszakítva Adamet.

- Mike?- kérdeztem vissza.

- Tetszel nekem, belevaló csajnak tűnsz – bólogatott vigyorogva.

- Az érzés még nem kölcsönös – vágtam rá mire Adamre nézett, aki csak elnevette magát.

- Jól mondtad szépségem, még – vigyorgott mire szemem forgattam.

- Hosszú még az este, Grace Wilson vagyok – nyújtottam kezem, amit meg is fogott.

- Michael Moore, de csak Mike - rázta meg gyengéden – Nos üdvözöllek titeket a szilveszteri karaoke partimon.

- Karaoke? Ezt nem mondtad – szólalt meg Adam.

- Ja igen, Adam nem énekel évek óta, könyöröghetsz neki napestig, egy hang sem hagyja el a torkát – mondta Mike rám nézve.

- Hm, majd meglátjuk - válaszoltam. Adam hátamra csúsztatta kezét és derekamnál megállva ráfogott.

- Kizárt kis csillagom – hajolt fülemhez – Itt még veled sem.

- Azt mondod? Fogadjunk?- néztem rá.

- Úgyis veszítesz. Mi értelme?

- Mit kap, aki nyer?

- Bármit – válaszolt.

- Oké, áll az alku.

- Nem tudom, mi volt ez a susmorgás, de érdekel, viszont előtte mozduljunk beljebb, mielőtt megfagyunk – invitált beljebb. Kabátomat lesegítette majd egy szekrénybe elrakta – A tiéteket biztonságba helyezem, úgyis maradtok éjszakára, ugye?

- Igen, ha nem gond- mondta Adam.

- Ezért ajánlottam fel. Konkrétan zárva tartom a szobát, hogy ne mászkáljanak be oda illetéktelenek.

- Ez kedves tőled – mondtam talán kicsit meglepve, mert elnevette magát.

- Oké Adam, miket mondtál te rólam, hogy ez ennyire meglepte.