Nehéz

26.

Grace szemszög

Hétfőn Adamtől indultam el a suliba, ahol Jeremy már vigyorogva fogadott a bejáratnál. Rögtön elkezdett kérdezősködni, nem győztem csitítgatni, hogy ne üvöltözzön már, mert nem lenne jó, ha valaki csak gyanút fogna. Na persze nem avattam be mindenbe, mert bár tudtam volna mit mesélni neki a hétvégéről, de azért van, ami jobb, ha megmarad a kettőnk titkának Adammel.

Az első órára sétáltunk, Jeremy elkísért az én termemhez majd ő tovább ment a sajátjához. A helyemre leülve elővettem könyvemet és füzetemet majd igazából csak bámultam ki a fejemből.

- Szia, kiscsaj – ugrott le mellém Paul mire kicsit összerezzentem, kicsit hirtelen ért az érkezése.

- Szia, hogy vagy? – mosolyodtam el.

- Megvagyok, elég uncsi volt a hétvége, te mit csináltál?

- A nagybátyámmal voltam, tanultam, filmeztem, semmi extrát, mondhatni eltelt – mondtam váll rándítva

- Nincs kedved suli után inni egy kávét?

- Ma biztosan nem jó, Jeremyvel próbálunk az előadásra.

- Igen, láttam, hogy mostanában sokat lógtok együtt, nevetgéltek... lesem tagadhatná, hogy langyi.

- És neked ezzel problémád van?- néztem rá kérdőn.

- Nekem nincs, csak tudod, hallom, ahogy a többiek beszélnek...

- Ahha és te nem beszélsz?- néztem rá kérdőn mire elnevette magát.

- Nem vagyok szent, nem állítom, biztos volt, hogy én is hozzászóltam a témához, de alapvetően nem zavar, az ő dolga mit csinál.

- Értelek, ennek örülök.

- Na persze az picit zavar, hogy mostanában olyan keveset látlak, azelőtt én kísérhettelek termekhez, velem beszélgettél szünetekben, most pedig lényegében nem is látlak, mert rögtön elvonulsz vele.

- Jól érzem magam vele, jó barátom lett.

- És én mi lettem? – kérdezte mire ránéztem. Fürkészőn nézett rám, mintha olvasni próbálna a fejemben, nem tudtam mit mondjak neki. Eszembe jutott az, amit Adam mondott, hogy tetszem Paulnak és ne engedjem, hogy ő legyen Jack 2.0, ehhez azonban az kell, hogy nagyon diplomatikus legyek.

- Veled azért ez a barátkozás lassabban halad, de téged is a barátomnak tekintelek. Jó fej srác vagy, és fura, mert azelőtt sosem láttalak annak, bár azelőtt nem is nagyon beszélgettünk.

- Ezért kellene többet együtt lennünk, akkor jobban megismerhetnél.

- Majd megszervezzük valahogy – mosolyodtam el.

Egész órán kattogott az agyam, hogy miért akarja Paul, hogy jobban megismerjem, lehet, én kombinálom túl, és semmi jelentősége nincs, de az is lehet, hogy tényleg akar tőlem valamit, udvarolna, ha hagynám. De én nem akarom hagyni, nem érdekel Paul, nem vonzódom hozzá, nekem Adam kell, rá van szükségem, őt akarom.

Miután Jeremyvel végeztem a próbán hazavitt így behívtam magunkhoz. Mikor Peter meglátta kicsit meglepődött majd bemutatkoztak és már készült is a kávé, jól elbeszélgettünk, főleg a próbákról, a dalválasztásról. Öt óra elmúlt mikor elment én meg felcsattogtam a szobámba, átöltöztem otthoni kényelmes ruhába, majd elővettem a történelemkönyvem és leültem az asztalomhoz. A laptopomat bekapcsolva sóhajtottam. A második világháború történelmi hatásairól kellett írnom így fellapoztam a könyvem és áttanulmányoztam. Emlékeztem, hogy még év elején olvastam ebben a témában egy könyvet így a polcomhoz szökkentem és előkerestem azt a könyvet.