Nehéz

21.

Reggel igyekeztem gyorsan összekapni magam. Lisa és Peter már lent voltak és kávézgattak. Most láttam csak, hogy Lisának milyen szép hosszú a haja, mindig összefogva vagy kontyban hordja, de nagyon jól áll neki kiengedve.

A kávét gyorsan megittam, majd ettem pár falatot. Mivel mindketten elég kómásak voltak mondtam, hogy megyek gyalog a suliba, úgyis van még időm bőven és viszonylag gyorsan oda tudok érni így legalább volt alkalmam gondolkodni ezen a zenés dolgon is, de igazából már azt várom, hogy vége legyen a napnak és tudjak beszélni Adammel.

A folyosón végig sétálva odaértem a teremhez és mikor beléptem Jack már ott ült az első padban. Kicsit feszélyező tud lenni ez az egész, hogy bámul és figyeli minden mozdulatomat. Leültem a helyemre és kibújtam a kardigánomból. Alatta csak egy fekete póló volt.

- Szia Grace – hallottam meg Jack hangját.

- Szia – mondtam rá sem nézve.

- Csinos vagy.

- Jack...

- Mi az?

- Kérlek ezt ne- ráztam fejem. A telefonomat babráltam mikor hirtelen fájdalom hasított a karomba. Egy pillanatra felhúztam a póló ujját, hogy megnézzem, de mivel nem láttam semmit a sebhelyemnél le is húztam.

- Mi az a sebhely? – kérdezte rögtön Jack.

- Semmi.

- Nem, az nem semmi. Az ott igenis egy komoly sebhely, hogy szerezted?

- Nem akarok róla beszélni és amúgy sincs hozzá közöd.

- Bízz bennem, nem mondom el senkinek – mondta mire elnevettem magam.

- Nem bízom benned, nem tűnt még fel, nem is fogok benned bízni Jack, szakadj le rólam - néztem rá komolyan és talán kicsit hangosabban mondhattam mire kb. mindenki felénk fordult.

- Tudni akarom mi lett a karoddal, mondd el - mondta már inkább követelőzve.

- Basszus, mi a franc van veled? Miért nem érted meg, hogy nem fogom elmondani, nem fogok neked semmit elmondani – néztem rá és talán már tagoltan ejtettem ki a szavakat, nem volt ehhez semmi kedvem. Nem tetszett neki a válaszom, mert felpattant és karomat megragadva engem is felrántott.

- Hé, Jack, szerintem vegyél vissza – szólalt meg hátulról az egyik srác.

- Te foglalkozz magaddal, ez a mi ügyünk - kiabált, de közben végig engem nézett.

- Nincs olyan, hogy mi ügyünk, nincs olyan, hogy mi és soha nem is lesz. Engedd el a karom. Ez már fáj - mondtam és próbáltam kirángatni fogásából, de akkor csak jobban rászorított. - Jack, eressz el – néztem vele farkasszemet, de akkor elnevette magát.

- Mit gondolsz, meddig szórakozhatsz velem? Elfogyott a türelmem Grace – lökött vissza a székbe majd az asztalomra csapott. Megijedtem, automatikusan összehúztam magam, de akkor odalépett Paul és megveregette Jack vállát.

- Hé, öreg, ezt nem kéne, ez már nagyon nem poénos.

- Mi közöd van neked ehhez, te is megakarod dugni a kiscsajt? Azt hiszed, hogy most majd szétteszi neked a lábát? – nevetett Jack majd beakart húzni egyet Paulnak, de az kikerülte az ütést és a háta mögé kerülve lefogta Jacket. Olyan gyorsan történt minden. Csak bámultam őket. A karomon lévő heg már kínzóan fájt, nem tudtam elvonatkoztatni tőle, éreztem, hogy sajog az egész felkarom, a heg körül és a szorítása nyomán is.

- Egy ideig lehet, hogy elszórakoztunk, de most már nagyon gáz vagy Jack, higgadj le – magyarázott Paul, de Jack mintha meg sem hallotta volna, próbált kiszabadulni a fiú szorításából, mikor is az megunta és a földre lökte Jacket. Én körbe pillantottam, a többiek mind megdöbbenve figyelték az eseményeket, volt, aki kamerázott. Pont megszólalt a csengő mikor Jack neki ment az előttem álldogáló Paulnak. Az megtartotta egyensúlyát és gyorsan lereagálta a támadást, először egy jobb majd egy bal horoggal, amitől Jack megtántorodott majd elnevette magát.