Nehéz

36.

Grace szemszög...

Szerda. Mikor beköltöztem az új ideiglenes kis otthonomba. Lisa megmozgatott mindent, telefonálgatott, hogy minél előbb találjunk nekem egy kis lakást. Három hónapra béreltük ki és szerdán költöztem. Kedden megvolt az első foglalkozás is ahol még kicsit nehézkesen ment minden, beszélnem kellett a gyerekkoromról, a betegségekről, anyáékról. Így majdnem végig sírtam az egészet, de mikor eljöttem valahol mégis megkönnyebbültem.

Peter segített a költözésben, három bőrönddel és négy dobozzal költöztem be az alapvetően nagyon jól felszerelt lakásba, ami csak pár percre van Peter új lakásától, így ha ők is ott lesznek, akkor csak egy utcát kell sétálnom kb..

Én mentem a saját kocsimmal, Peter pedig az övével. Útközben Lisát is felvette a lakásánál, így ő kicsit később ért oda, én már bementem a lakásba, volt néhány percem egyedül, szóval körbe sétáltam a kis lakást. Nappali, szoba, fürdőszoba és konyha, ennyi az egész, otthonos, kb. pont egy embernek biztosít kényelmet. Az egy bőröndöt, amit én vittem és a táskámat a hálószobába vittem ahol a szekrények is vannak. Visszatérve a nappaliba elővettem telefonomat, csak Jeremytől volt egy üzenet, hogy hétvégén lehet, felugrana, mert a barátjánál lesz, és akkor megismerkedhetnék vele is végre. Csak annyit írtam, hogy este majd megbeszéljük még.

Már majdnem megnyitottam az Adammel váltott üzeneteinket mikor megszólalt a kaputelefon. Tudtam, hogy Peterék azok így csak megnyomtam a nyitás gombot majd kinyitottam az ajtót.

Peter még mindig nem támogatta ezt a külön lakás dolgot, de azért megértette, hogy nem feltétlenül tesz jót a közelsége és a jelenléte, nem érzem magam biztonságban, nem komfortos nekem. Persze a lelkemre kötötte, hogy mindennap beszélnünk kell, ha csak egyszer nem hívom, jön és haza visz.

Már épp búcsúzkodtunk az ajtóban mikor felkiáltott:

- Jajj, majd elfelejtettem. Ez a szobádban volt, az asztalod mögé beesve. Mikor raktam el a laptopod töltőjét akkor láttam meg – nyújtott át egy borítékot, amire csak annyi volt írva, hogy „Grace", Adam kézírásával.

- Köszönöm – vettem el tőle majd leraktam az előszobában lévő puffra.

- Vigyázz magadra Grace és amint valami baj van, csak szólj és repülünk hozzád – ölelt meg Lisa és láttam Peteren mennyire bántja, hogy ő nem ölelhet meg. Mikor Lisa elengedett ránéztem.

- Nagyon szeretlek Peter és köszönöm, hogy támogatsz ebben. Te vagy a legjobb pótapa és anya egyben, akit csak kívánhatnék. Nélküled ez nem menne, remélem, tudod.

- Tudom kicsi csillag, csak annyira fogsz hiányozni, már akkor is kész voltam mikor Adamnél voltál 2-3 napig, de hogy most még csak a közelemben sem leszel, kiborít a tudat, hogy nem tudok rád vigyázni.

- Ne félj, minden jól megy majd és hamarosan le sem vakarhatsz magadról.

- Alig várom – mosolygott szélesen.

- Adammel mi legyen?- kérdezte Lisa.

- Hogy érted?

- Hát úgy hogy mi attól találkozhatunk vele, elmondhatjuk, hogy vagy? Tudjuk, hogy ti nem fogtok kommunikálni, de biztosan boldog lenne, ha tudna rólad.

- Ó igen, persze, találkozzatok, sőt Peter, kérlek, ugyanúgy tartsátok a kapcsolatot, ő a barátjának tekint téged, ha ti sem beszélnétek vele, az borzalmas lenne neki.

- Jól van, én is barátomnak tekintem így nekem sem lett volna jó, ha ezen túl nem beszélhetnék vele, főleg hogy az esküvőn ő lesz a tanúm, amit persze így tolunk.