Nehéz

53.

Grace szemszög

Mivel már hétkor kidobott az ágy a konyhába mentem és körbenéztem milyen reggelit tudnék készíteni. Végül is meleg szendvics mellett döntöttem, az tűnt a legegyszerűbbnek.

Amíg azt előkészítettem megittam a kávémat is, majd amíg vártam, hogy megsüljön csak bámultam a konyha ablakból ahogy Ginger kint játszik.

- Jó reggelt – ölelt át hátulról.

- Jó reggelt, hogy aludtál? – fordultam felé.

- Jól, már már tökéletesen, egyedül te hiányoztál mikor felébredtem.

- Bocsi, kidobott az ágy – karoltam át nyakát – Ma össze kéne pakolnod.

- Tudom, még ma átakarsz költözni?

- Nagyon sok holmid van?

- Nem mondanám, lényegében mindenem anyánál van, ide csak a legszükségesebbeket hoztam, nem tudtam meddig maradok. Lényegében a kocsimban elfér minden.

- Akkor, ha megoldható még ma tudjuk le, a héten megtervezzük a házátalakítást, jól átgondoljuk, mi hogy lenne kényelmes nekünk és ha Peterék elköltöztek New Yorkba, akkor kezdhetjük a munkát.

- Rendben, ahogy szeretnéd, akkor majd felhívom az ingatlanost, hogy felmondom a szerződést – simogatta hajam mire elmosolyodtam.

- Alig hiszem el, hogy eljutottunk idáig és tényleg megtörténik, olyan boldog vagyok.

- Én is, és tudod, mi tesz még boldogabbá?

- Mi?

- Ezek az illatok, mennyei, mit készítesz?

- Meleg szendvicset reggelire, mindjárt kész.

- Tökéletes, úgyis éhen halok, rendesen megdolgoztattál az éjjel – vigyorgott mire elnevettem magam – Na persze, élveztem minden másodpercét.

- Helyes – túrtam hajába.

A reggelit elfogyasztva majd elrámolva felkészültünk a tényleges pakolásra. Amíg Adam a bőröndjeibe pakolt én a könyveit pakoltam össze két dobozba majd egy két apróságot, főleg közös képeinket, amiket időközben kirakott csomagoltam és raktam el. Mikor nem volt dolgom kimentem és Gingerrel játszottam a kertben. Volt egy pillanat mikor lehunytam a szemem és újra tél volt. Láttam magam előtt, ahogy hóembert építünk és nevetünk, ahogy hógolyózunk, és játszunk. Akkor először éreztem igazán jól magam, a társaságában elfelejtettem a fájdalmat, és ahogy akkor megfogta a kezem a hóban fekve, úgy éreztem csak erre van szükségem. A következő télen már a saját kertünkben építhetünk hóembert Ginger társaságában, a közös álmainkat megélve.

Ginger lefeküdt elém és elégedetten nézett fel rám. Én csak megsimogattam őt majd bementem a konyhába és elkezdtem összepakolni egy dobozba, a fűszereket, élelmiszereket, azt a tulajdonos vagy új bérlő úgyis csak kidobná, nálunk majd elpakolom. Adam bevallása szerint az eszközök mind ott voltak így azzal nem kellett foglalkoznom. Mivel a takarítással nem akartam foglalkozni, kikerestem a neten egy takarító cég számát és a hétvégére megbeszéltem velük, hogy kijönnek és tartanak egy nagytakarítást, mikor ezt Adam meghallotta nagyon örült, mert semmi kedve nem volt takarítani is.

Délután négyre bepakolt mindent a kocsijába, már csak Ginger holmija volt hátra. A játékait már én elpakoltam, Adam még elrakta a tápot és a fekhelyét majd a házat elhagyva bezárt minden zárat és rám nézett.

- Fura érzés, de nagyon jó, boldogság tölt el, hogy lesz egy közös otthonunk, hogy végre valahol otthonra leltem.

- Boldog vagyok, hogy én adhatom meg neked ezt az érzést – öleltem át derekát.