Nehéz

19.

❗❗❗1️⃣6️⃣❗❗❗

Adam szemszög

Tíz óra elmúlt mire nagy nehezen rá vettük magunkat, hogy felkeljünk és készülődni kezdjünk. Grace a fürdőben öltözött fel, és amíg készült én is így tettem a hálóban. Néha jót mosolygok azon, hogy milyen szégyenlős, na persze nem félek attól, hogy ez sokáig így lesz. Minél közelebb kerülünk egymáshoz testileg is, ez a zavar úgy fog elmúlni. Türelmesen várom azt a napot, nem siettetem, ha neki biztonságot jelent, hogy bezárkózik, legyen így. Igyekszem éreztetni, hogy tőlem nem kell tartania, de annyira ártatlan, annyira óvatos, a reakciói és tettei is mind ezt bizonyítják. Persze az, hogy korábban nem volt dolga fiúval, még egy randiig sem jutott el, mindent elárul. Alapvetően úgy közelítettem hozzá, hogy tudtam mi vár rám. Tudtam, hogy ha megakarom őt kapni, akkor előkell vennem a legtürelmesebb énemet, mert nála nem lesz elég pár szép szó.

Látom, hogy jól esik neki, mikor bókolok, mikor szeretgetem, olyankor fel is oldódik jobban. Fontos neki, hogy érezze a közelségemet így olyankor mindig boldogan adom át magam neki, ő pedig a saját, óvatos tempójában fel is fedez mindent. Tegnap este, ahogy a hátam és karom tapogatta látszott rajta igazán a zavar és rettegés, hogy mi fog történni. Mikor lefektettem az ágyba felsóhajtott, és vállamba kapaszkodott. Ha csak rá gondolok, mosolyognom kell. Ahogy viszonozta a csókjaimat és közben óvatosan simogatott, vagy mikor benyúltam topja alá és bordáihoz érve lefogta a kezem tartva attól, hogy tovább megyek, és esetleg megérintem melleit. Mikor csak jobban ránehezedtem és combján simítottam végig, ahogy megvonaglott alattam és felnyögött. Talán nem is vette észre, hogy ezt tette, de olyan izgató volt, annyira vágytam rá, hogy érezhessem őt, de mikor szemébe néztem rögtön emlékeztetett a pillantása, hogy arra ő még nem áll készen.

- Mire gondolsz?- hallottam meg hangját mire felnéztem rá. Haját kibontotta, a hullámos fürtök lágyan omlottak vállára, mint egy vízesés, ajkai mosolyra húzódtak és szemei csillogtak.

- Rád – mondtam halkan.

- Picit pontosítanád?

- Az estére, örülök, hogy velem voltál, és már most tudom, hogy ma este nagyon fogsz hiányozni.

- Igen, te is nekem. Persze megkérdezhetem Petert, hogy zavarná-e ha maradnál.

- Gondolod jó ötlet ez? Mármint én imádnám, de nem bukna ki tőle?

- Szerintem az első sokknál nem lesz nagyobb semmi, szóval, ha szeretnél, dobj be egy váltás ruhát, utána hétfőig úgyis velük leszek, nem tudom, mikor tudunk találkozni.

- Jól van, akkor készülök erre az eshetőségre is. Amúgy lényegében elkészültem, szóval indulhatunk.

- Oké, akkor még összeszedem a holmim a nappaliból és mehetünk – mosolyodott el majd magamra hagyott. Erre a felajánlásra nem lehetett nemet mondani, beraktam egy váltásnyi ruhát, plusz pizsamát és már mentem is utána. Telefonján pötyögött, majd mikor meglátott el is tette.

A hozzájuk vezető úton még írogatott, gondolom Lisának majd rám nézett, de nem mondott semmit.

- Jó passzban van Peter?- kérdeztem halkan mire elnevette magát.

- Félsz?

- Rettegek. Mi van, ha eltilt tőlem?

- Ez volt az év vicce Adam. Egy, lassan húsz éves leszek, engem már nem nagyon lehet eltiltani semmitől és senkitől. Kettő, Peter meg sem próbálná ezt, maximum tudtomra hozná, hogy nem támogat minket.

- Mert az aztán sokkal jobb lenne.

- Szerintem próbálj meg lazítani. Amúgy már haza felé tartanak. Előbb landoltak, a reptéren ettek és már jönnek.