Nehéz

38.

Grace szemszög

Az utat figyelve csak agyaltam. Biztos sokat jelentett neki az, hogy megérintettem a kezét, még ha nekem görcsben is volt a gyomrom közben, a tekintete mindent elárult és jó érzés volt, hogy örömöt okozhattam neki ezzel.

- Mire gondolsz? Vagy inkább kérdezzem azt hogy kire? Vagy kérdés ez egyáltalán? – vigyorgott rám Jer mire megráztam a fejem.

- Nem kérdés, kire is gondolhatnék... Remélem hatásos lesz az amit Jennifer kitalált nekem és mihamarabb meggyógyulok, mert már most hiányzik.

- Megértem, ahogy rád nézett a duettünk alatt, azt hiszem most nem vagyok a szíve csücske.

- Csak bántja, hogy őt nem tudom úgy elviselni magam mellett, mint téged, de nem haragszik rád vagy ilyesmi.

- Gondolom, csak hát na, elég beszédes a tekintete.

- Ó igen, a tekintete, sokszor mondania sem kellett, annyira árulkodó volt a tekintete, tudtam mire gondol.

- És mit gondolsz, meddig tart majd ez?

- Fogalmam sincs, de egy hónap múlva vizsgák, majd elkell döntenem, hogy mit kezdek az életemmel, és hogy hol teszem azt. A kivel adott, ha meggyógyulok, Adammel akarok lenni, senki mással, de annyira nehéz az egész.

- Ha tényleg olyan jó az a doki, akkor biztos meggyógyulsz, és végre nem kell titkolóznotok sem, azért az is sokat dob majd a dolgon, nem?

- Dehogyisnem, jesszus, nem is tudod mennyire nehéz volt mindig otthon lenni, vagy elvándorolni, hogy ne lásson meg minket senki és még így sem jutottunk sokra hisz te és Hugh is kiszúrtatok minket.

- És mi a helyzet a levéllel? Elfogod olvasni?

- Azt hiszem, majd valamikor, még nem tudom mikor.

- Azért az, amit tettél, én biztos nem lettem volna képes rá, Jack nagyon hálás lehet most neked.

- Nem igénylem, hogy az legyen, csak használja ezt ki és próbáljon meg normális lenni a jövőben.

- Amúgy milyen volt Adammel lenni? Mármint milyen a kapcsolatotok?

- Adam nagyon kedves és figyelmes férfi, úgy értem átlagon felüli. Olyan gondoskodó és törődő, mikor vele vagyok, tudom, hogy én vagyok neki a legfontosabb, hogy engem akar boldognak látni, és még ha nem is vagyunk együtt, mindig eléri, hogy érezzem, mennyire szeret.

- Az messziről látszik, ahogy rád néz, hogy megőrül érted. Ma ahogy felpattant a duettünk és a saját dalod alatt is, olyan büszke volt rád.

- Igen, tudom. Tudod sokáig nagyon ellenálltam még a gondolatnak is, hogy nekem egy nap legyen társam, de akkor belépett ő az életembe és felforgatott mindent, de tényleg mindent. Amiben hittem, a terveimet, a jövőképemet... már nem tudom elképzelni az életem úgy, hogy egyedül vagyok, de más férfit sem látok a jövőben. Vele szeretnék lenni, őt akarom magam mellett tudni. És tudom, hogy ő is ezt akarja.

- Nem rég találkoztunk a boltban, a hét elején azt hiszem, és kérdezte mit tudok rólad, miközben beszéltünk láttam a reményt a tekintetében, hogy azt fogom mondani, hogy javul az állapotod, és mikor azt mondtam egyelőre nincs változás akkor nagyon csalódottnak tűnt.

- Tudom, hogy az, azért nézett ma is rád úgy. Mellettem szeretne lenni, segíteni akar, de nem tud, és ez rossz neki.

- És milyen vele lenni úgy...

- Mármint az ágyban? Hú, leírhatatlan, szavakkal nem tudom kifejezni, annyira érzéki és szenvedélyes, mégis gyengéd... Tudod fura veled ilyenekről beszélni - nevettem el magam.