Számíthatsz rám

Veled megyek

- Hálás vagyok mindazért amit eddig tettetek. - mondta Harry a hídon állva. A hideg szél összekócolta a hajamat és kissé vacogva álltam a többiek mellett. - De elég bajotok volt már miattam. Főleg neked... - mutatott rám Harry. Szerettünk volna segíteni neki, hogy ne egyedül sodorja magát veszélybe, de a fiú nem nagyon rajongott az ötletért. Ellenben, mi sem nagyon rajongtunk azért az ötletért, hogy egyedül kerüljön veszélybe. 

- Dumbledore serege nem sereg? Átvertél minket? - kérdezte Neville. Valahogy egyet kellett értenem a fiúval, hiszen Harry azért szervezte ezt az egész csoportot, hogy együtt küzdjenek meg a bajjal. 

- Ezt nem kell egyedül csinálnod. - állt előrébb Ron és gyengéden megszorította a kezemet. Harry zöld szemei találkoztak az enyémekkel és félve nézett rám. Vettem egy mély levegőt és odaléptem elé. 

- Nem hagyom, hogy az unokatestvérem bajba sodorja magát. Nekem is ugyan annyi közöm van ehhez, mint neked. - húztam ki magam magabiztosan. Harry halvány mosollyal nézett rám, majd a többiekhez fordult, miközben átkarolta a vállam. 

- Hogy jutunk el Londonba? - kérdezte magabiztosan. 

Amíg a többiek megszervezték az utazásunkat, én elrohantam megkeresni az egyetlen személyt, akinek tudnia kell a terveimről. Draco a hideg közösségi szobában ült a kandalló előtt, kezében egy könyvvel. Finoman hozzáértem a nyakamban lógó gyűrűre, majd leültem a fiú mellé. 

- Beszélnünk kell. - lassan leültem mellé, a fiú pedig rám emelte a tekintetét. 

- Mi a baj? - kérdezte és összecsukta a könyvet az ölében. 

- Most lehet nagyon fogsz utálni... - kezdtem, mire Draco szemöldöke a magasba emelkedett. 

- Mit csináltál? - 

- Még semmit. - sóhajtottam. - Légyszi ne akadj ki nagyon, de elmegyek segíteni Harrynek. Megmentjük Siriust. - jelentettem ki erőteljesen. 

- Nem. - felelte a fiú egyszerűen és újra kinyitotta a könyvet. Most én vontam fel a szemöldökömet és meglepetten néztem a fiúra. 

- Már elnézést, nem az engedélyedet kértem. - mondtam neheztelve. - Megyek és kész. - határoztam el magam és felpattantam a helyemről. Számítottam rá, hogy nem lesz a legboldogabb az ötletem miatt, de ez mégis csak az én életem. 

- Emilia! - pattant fel ő is és mérgesen indult felém. - Belegondoltál már mit akarsz csinálni? Milyen következményei lesznek ennek? - ingerülten tette fel a kérdéseket, szinte levegővétel nélkül. 

- Mire gondolsz? - egy pillanatra elbizonytalanodtam és kételkedő tekintettel néztem vissza rá. Draco szemében megjelent a nyugalom, ahogy észre vette, hogy nem veszekedni akarok vele. 

- Arra, Kedvesem, hogy Blacket halálfalók támadták meg és Voldemort. - nézett rám egyértelműen. - Vagyis ott vannak a szüleim, az anyukád és az apád is. Szerinted tényleg jó ötlet ellenük szegülni? - tette fel a nagyon komoly kérdést. 

- Ohh... - Szinte sokkot kapva ültem le a kanapéra és gondolkozni kezdtem. Végül is igaza van. Nagyon is. A szám szélét rágva néztem fel rá. 

- Ohh, bizony. - Draco is leült mellém és a kezébe vette a kezeimet. 

- Akkor most mi legyen? - kérdeztem, de inkább magamtól mint tőle. 

- Nem mész és kész. - vonta meg a vállát a fiú. 

- Ilyen opció nincs, Draco. Nem lehet, hogy ne segítsek nekik. - néztem rá, szemeimben eltökéltség csillogott. A fiú hosszasan szemlélte az arcomat, csendben, majd nagyot sóhajtott. 

- Veled megyek. - felelte. Levegő után kaptam és döbbent szemekkel néztem a fiú szemébe. 

- Te hülye vagy? - reagáltam le egyszerűen. Alig bírtam felfogni, hogy pattanhatott ki ilyen a fejéből. 

- Én csak ugyan azt csinálom amit te. - értetlenkedett. 

- De te utálod Harryt. - emlékeztettem és megkopogtattam a fejét. 

- De téged szeretlek. - vonta meg ismét a vállát. 

- És apád szó szerint meg fog ölni, ha meglát velünk. - soroltam tovább az okokat, hogy miért lenne eszméletlen hülyeség ezt csinálni. 

- De te fontosabb vagy. - mondta és elindult az ajtó felé. 

- Most hova mész? - kérdeztem hirtelen és utána eredtem. 

- Beszélek Potterrel. - Draco rám sem nézett ahogy kilépett a folyosóra, csak ment a feje után.

- Meg fogod fenyegetni, hogy ha nem engedi, hogy gyere? - kérdeztem, de inkább kijelentésnek hangzott. 

- Pontosan. - éreztem a hangján, hogy gúnyosan mosolyog. 

---

- Ki van zárva! - kapta fel a vizet azonnal Harry. - Soha nem fogok ebbe belemenni. - rázta meg a fejét határozottan. 

- Sajnos, Potter... Nincs választásod. - mosolyodott el a szőke. 

- Fogd be, Malfoy. - válaszolta a szemüveges és megforgatta a szemét. 

- A barátnőm... - erősen hangsúlyozta a szót. - segíteni akar neked, Merlin se tudja miért. Én pedig vigyázni akarok rá, szóval megyek és kész. - felelte és karba tette a kezeit. 

- Em, szólj rá! - mondta Ron keservesen. 

- Nem a kutyám, hogy rá szóljak. - nevettem kínosan. - Nézzétek, tudom, hogy nem bíztok benne. - rámutattam a kezemet szorongató fiúra. - De én bízok benne és tudom, hogy nem fog semmi olyat csinálni, ami ellenünk lenne. - mondtam komolyan és kérlelően néztem a körülöttünk álló emberekre. 

Mindenki húzta a száját, de Harry és Ron végül úgy döntöttek egy alkalomra bizalmat szavaznak a fiúnak. Azonban Draco nem jöhetett úgy, hogy az apja felismerje. Így először százfülé főzetet kellett lopnunk Piton irodájából. 

Mire Luna összekészítette a Thestrálokat, mindannyian készen álltunk az erdőben. Ron az egyik oldalamon állt és félelemmel vegyített eltökéltséggel nézett a fák közé. Én pedig Draco kezét szorítottam aki most már Finnigan testében feszengett mellettem. 

- Ezt sosem fogom feldolgozni remélem tudod. - suttogta a fülembe keservesen. Halkan felkuncogtam, majd felszálltunk az állatokra. 

Írói megjegyzés: 

Kedves Olvasóim! 

Nagyon hálás vagyok, hogy ennyire sokan olvassátok ezt a történetet és örülök, hogy ennyire tetszik!! A karácsonyi sürgés-forgás közben sajnos nem hiszem, hogy lesz időm minden nap írni, vagy több részt feltölteni és úgy gondolom nektek sem lesz annyi időtök olvasni. 

De amint lesz időm, hozom nektek az új részeket és fordulatokat. 

Addig is, boldog Karácsonyt és kellemes ünnepeket kívánok mindenkinek! 

Puszi nektek!