Számíthatsz rám

Táncpróbák

A hetek gyorsabban és unalmasabban teltek, mint eddig bármikor. A bálig már csak másfél hét volt és mi éppen bájitaltanon ültünk Piton professzorral, amikor egy cetli landolt az asztalomon.

„Gyere este a csillagvizsgálóba. DM"

Állt a cetlin, mire az említett fiú irányába fordultam.

-Mit akarsz? – tátogtam felé a kérdésemet.

- Majd meglátod. – tátogta vissza.

- Miss. Chandler, esetleg segíthetek? – állt meg előttem Piton.

- Ohh, nem. Minden rendben van. – mosolyogtam rá, de nem nagyon bájoltam el.

- Akkor esetleg nem probléma, ha ön mutatja meg a társainak, hogyan kell ezt a bájitalt elkészíteni? –kérdezte a férfi mire nagyot nyeltem.

- Természetesen, szívesen megcsinálom. – álltam fel a helyemről. Szerencsémre jó vagyok bájitaltanból, de nem igazán tudtam koncentrálni. Csak az járt az eszemben, hogy mégis mi a fenét akar tőlem Draco. És hogy elmenjek-e, vagy sem, de a nap végére persze úgy döntöttem elmegyek. Rémesen ideges voltam, de közben valahogy vártam is az estét. Magamra kaptam egy fekete nadrágot és egy zöld pólót, majd halkan kilopóztam a szobából.

- Lumos. – suttogtam a pálcámnak és meggyorsítottam a lépteimet.

Kissé lihegve értem fel a toronyba, amikor megcsapott a hideg levegő. Fogalmam sincs miért döntöttem úgy, hogy eljövök, de valami azt súgta itt van most a helyem.

-Nem hittem volna, hogy eljössz. – lépett elő a fiú a sötétből.

- Ne szálljon a fejedbe. Csak kíváncsi voltam mit akarsz tőlem. – tettem karba a kezeimet és várakozva néztem rá. Enyhén kirázott a hideg, mire a fiú a mellettünk lévő székhez sétált és felvett onnan valamit.

- Gondoltam, hogy fázni fogsz. – mondta és odalépett hozzám, hogy a kezembe adjon egy zöld pulóvert. Döbbenten néztem le a kezemben tartott ruhára, majd visszanéztem a fiú szemeibe. Nem tudtam figyelmen kívül hagyni a kellemes érzést ami átjárt, miközben kezdtem elveszni a gyönyörű szemeiben. Finoman megráztam a fejemet, hogy elhessegessem a gondolataimat és inkább újra a pulcsit kezdtem nézni.

- Ez a tiéd? – kérdeztem.

- Ja. Hideg van esténként és nem voltam benne biztos, hogy rendesen felöltözöl. Nem akartam, hogy miattam fázz meg. – mondta és lesütötte a szemét. Draco Malfoy zavarban van?

- Ez nagyon kedves tőled. – mondtam és őszintén is gondoltam. Meglepően kedves gesztus volt ez a fiútól, ami miatt egye csak nőtt a gyomromban lévő furcsa érzés. – Akkor, izé... Nem baj ha felveszem? – kérdeztem. Draco meglepetten nézett a szemembe, majd alig láthatóan elmosolyodott.

- Nyugodtan. – mondta. Gyorsan belebújtam a pulcsijába, ami enyhén nagy volt rám. A ruha alja leért egészen a combom közepéig, az ujjaiból pedig alig látszódtak ki a kezeim. – Jól áll. – jegyezte meg a fiú, miközben végignézett rajtam. Hálát adtam Merlinnek, hogy ennyire sötét volt, mert rémesen elpirultam.

- Szóval. – köszörültem meg a torkomat. – Miért hívtál ide? – kérdeztem és zavaromban játszani kezdtem az egyik előre lógó hajtincsemmel.

- Szeretném, ha táncolni tanítanál. – mondta egyszerűen.

- Mi van? – nevettem el magam. – Minden héten voltak táncóráink. –

- Ja azok? Igen. Nem nagyon jártam be. – vonta meg a vállát, mire a tenyerembe temettem az arcomat, még mindig nevetve.

- Miért pont én tanítsalak? Utálsz engem. – összeráncolt szemöldökkel néztem fel rá, kezeimet még mindig az arcom előtt tartva.

- Nem utállak. – mondta Draco és finoman a kezeim után nyúlt, leengedve azokat kettőnk közé. A szívem hevesebben kezdett dobogni és a furcsa érzés a gyomromban egyre csak nőni kezdett.

- Nem? – kérdeztem vissza és belenéztem a szemeibe, amik az arcomat fürkészték. Draco egy kicsit közelebb hajolt hozzám és suttogva válaszolt.

- Sosem utáltalak igazán. – mondta és elengedte az egyik kezemet, hogy a fülem mögé simítson egy tincset. A másik kezével még mindig az enyémet fogta és hüvelykujjával finom köröket rajzolt a bőrömre. Nem csinálhatom ezt. Draco pokollá teszi a barátaim életét, nem érezhetek iránta semmit! Hátrébb léptem és zavartan megköszörültem a torkomat. Draco is zavarba jőve engedte el a kezemet és megismételte a mozdulataimat.

- Szóval táncolni akarsz tanulni. Gondolom a párod miatt. – mondtam, kitérve a szemkontaktus elől.

- Ja. Astoria nagyon szeretne keringőzni a bálon. – válaszolta vállat vonva. Gondolhattam volna, hogy őt hívja el. De mit is érdekel ez engem!

- Oké. Megteszem. De csak, hogy boldog legyen a barátnőd. Nem miattad. – mondtam gyorsan.

- Nem a barátnőm. – reagálta le ennyivel a dolgokat, miközben éreztem, hogy az arcomat fürkészi.

- Holnap este ugyanitt, ugyanekkor. Ne késs. – mondtam azzal megfordultam, hogy elmenjek, de Draco megragadta a csuklómat és visszahúzott.

- Tényleg vállalod? – csodálkozott.

- Igen. – mondtam egyszerűen. Tényleg semmiség, hogy megtanítom őt táncolni. – Bár még mindig nem értem miért engem választottál tanárnak. – mondtam és elkövettem a hibát, hogy belenéztem a szemébe. A szívem hirtelen a torkomban kezdett dobogni és éreztem, hogy az eddig feszült izmaim kezdenek ernyedtebbek lenni. Valahogy megnyugtatott az érintése, biztonságban éreztem magam, de tudtam, hogy nem érezhetek ilyeneket iránta. Nem Draco Malfoy iránt.

- Nem tudtam ki mást kérhetnék meg. – mondta.

- Ohh, értem. – válaszoltam és próbáltam leplezni a csalódottságomat, de láthatóan nem sikerült.

- Nem úgy értettem. Én csak... Nincsenek nagyon barátaim és úgy éreztem rád számíthatok. –

- Ugyan kérlek. Mindig ott vannak körülötted a barátaid. – forgattam meg a szemem.

- Ők nem a barátaim. Csak emberek akikkel körül veszem magam. De nem bízok bennük. Maximum Zabiniben. - sütötte le a szemét, mintha csak baj lenne, hogy őszinte. Akaratlanul cselekedve felemeltem a kezem és megsimítottam az arcát. Draco felemelte arcát és tekintete az enyémet fürkészte.

- Számíthatsz rám. – mondtam, de magam sem tudom miért voltam ilyen kedves vele. Draco az arcán lévő kezemre tette a kezét és finoman leemelte az arcáról.