Számíthatsz rám

Összezárva az Ördöggel

A büntetésre pontosan érkeztünk mind az öten, már kényelmes ruhákba átöltözve. Beléptünk a harmadik emeleti terembe, ahol Piton unottan várt minket.

-Takarítás. Varázslat nélkül. – mondta és a földre hajított egy csomó kefét, szivacsot és vödröt. – Később értetek jövök. – nézett végig rajtunk, majd nagy hévvel elhagyta a termet. Vettem egy mély levegőt, majd lehajoltam az egyik vödörért és elindultam az ajtó felé.

- Mit gondolsz hova mész? – szólalt meg Astoria mérgesen.

- Megtöltöm a vödröt vízzel nagyokos. Vagy van jobb ötleted, hogy kezdjünk takarítani? – fordultam felé, mire a lány csöndben nézett rám. – Gondoltam. – ráztam meg a fejem és kimentem a mellettünk lévő mosdó felé. A többiek elgondolkodva követték a példámat, majd csendben súrolni kezdtük a padlót és a polcokat.

- Em. – szólított meg Harry. –Én csak bocsánatot akartam kérni, hogy eljárt a szám. – mondta Harry lesütött szemekkel, mire meglágyult a szívem. Félmosolyra húztam a számat és már pont meg akartam szólalni, de Draconak más tervei voltak.

- Jól is teszed, hogy bocsánatot kérsz. – mérgelődött a szőke fiú.

- Nem tudsz kimaradni soha semmiből? – csattant fel a szemüveges, mire Draco közelebb lépett hozzánk és mérgesen pillantott a fiúra. A tekintetében tényleg színtiszta gyűlölet ült.

- Miattad van veszélyben te vadbarom! – kiáltott rá. Senki nem tudja csukva tartani a kurva száját? Lehunytam a szemem és vártam Harry kérdését.

- Miről beszél ez, Em? – kérdezte Harry döbbenten. Nem akartam kinyitni a szemem. Nem is arról volt szó, hogy sok ez nekem. Szimplán olyan mérhetetlen dühöt éreztem, hogy féltem, ha kinyitom a szemem és végignézek rajtuk nem fogom tudni visszafogni magam. Draco talán megérezte mit érzek, vagy azt, hogy mennyire elbaszta ezt most, de nyugodtabb hangon szólalt meg.

- Semmi én csak... - megvakarta a tarkóját és Harryre nézett. – Tudom miken mentél eddig keresztül és aggódok érte. Hogy ha mindenki megtudja, hogy rokonok vagytok Tudod Ki őt is bántani akarja majd. – köszörülte meg a torkát, én pedig hálás szemmel néztem rá és megszorítottam a kezét.

- Ebbe... Ebbe bele se gondoltam. Sajnálom Emilia, annyira hülye vagyok. – Harry arcára döbbenet ült ki, mire valahogy megnyugodtam.

- Semmi baj tényleg. De most már te is látod, hogy Draco törődik velem. – néztem rá és lassan pislogtam párat. Harry elgondolkodva nézett ránk és hirtelen azt sem tudja mit mondjon. Végignéztem a fiún, majd megráztam a fejem. Lassan a kezembe vettem a kezét, hogy jobban szemügyre vegyem, amit észrevettem.

-Harry, ez mi? – kérdeztem tőle. A keze tele sebekkel. Mintha egy egész mondatot belevéstek volna a kezébe.

- Semmi ez csak... -

- Umbridge. – mondta helyette Ron, aki eddig csendben figyelte az eseményeket. A nő nevére Draco is érdeklődni kezdett, mire Harry nagy nehezen elmondta mi is történt.

- Ezt nem úszhatja meg ennyivel! – mérgelődtem.

- McGalagony már intézkedett, bár nem hiszem, hogy sok haszna volt. – grimaszolt Ron.

- Segítünk neked, Harry. – simítottam meg a karját.

- Persze. Drága Emilia, mindenkin csak segíteni akar. – gúnyolódott mögöttünk Astoria. Megforgattam a szemem és próbáltam tudomást sem venni az idegesítő hangjáról.

- Fogd be. – mondta nyugodt hangon Draco.

- Vagy mi lesz? Szegény, kicsi Emilia megver? – kérdezte gúnyosan. – Jajj tényleg. Őt szokták megverni. – nevette el magát, mire azonnal felé fordultam.

-Neked mégis mi bajod van? – az agyamat teljesen elborította a méreg és a szégyenérzet. Igyekeztem a lehető legkevesebbet gondolni Adrianre és arra amit velem művelt, de úgy néz ki mások ezt nem nagyon akarták.

- Csodálkozom, hogy fel kell tenned ezt a kérdést. Nem tök egyértelmű, hogy te vagy a bajom? – nevetett szinte hisztérikusan, mire felvontam a szemöldököm. A többiek néma csendben figyelték az eseményeket.

- Nem én tehetek róla, hogy Draco kényszerből volt veled. – tettem karba a kezem és elmosolyodtam.

- Ha kényszerből lett volna velem, nem baszott volna meg majdnem minden nap. – leutánozta a mozdulataimat, miközben minden erőmmel azon voltam, hogy ne vágjak semmit Dracohoz. Lassan azt éreztem, hogy nem tudok tisztán gondolkodni többé és egyre csak nőtt bennem a méreg.

- Vagy csak azért baszott meg mert semmi másra nem voltál jó. – felé léptem egyet, mire Astoria szemében egy pillanatra a dühöt felváltotta a félelem. De csak egy pillanatra.

- Szerinted te többre leszel jó? Mégis mit akarna tőled? Pont tőled? – ő is egyre mérgesebben reagált és én is. A többiek pedig mintha kővé dermedtek volna, de hálás voltam nekik. Ha most valaki megpróbálna megállítani, biztos hogy megütném.

- Elég biztos vagyok benne. – nevettem el magam. – Nálad nem nehéz jobbnak lenni. – vontam meg a vállam, mire a lány felém lépett. Szemében gyűlölet, állkapcsa megfeszülve.

- És te miért vagy jobb? Még az igazi szüleidnek sem kellettél. – vitte be a mélyütést. Számítottam rá, hogy valaki fel fogja ezt hozni, de nem pont így képzeltem el ezt az egészet.

- Mit mondtál? – kérdeztem vissza, de szinte alig bírtam kinyitni a számat, annyira meg volt feszülve az állkapcsom.

- Hallottad nem? Nem kellettél a saját szüleidnek sem, Draco is el fog hagyni. – kezdett nagyon idegesíteni a hisztérikus nevetése. Még egy lépést tettem felé és éreztem, hogy ökölbe rándul a kezem.

- Most meg akarsz ütni? Azt hittem akit rendszeresen vernek nem akar erőszakot alkalmazni utána. Lehet hazudtál a történtekről? – nézett rám, ezzel pedig betelt a pohár. Azonnal rávetettem magam a lányra és ütni kezdtem ahol csak értem. Mind a ketten a földre kerültünk, miközben egymás haját téptük, karmoltuk és ütöttük a másik arcát.

Az igazság az, hogy tényleg nem megoldás az erőszak. De annyira jól esett.

-Gyerünk üss meg! – kiáltottam az arcába. – Mutasd meg most mekkora a szád! – Astoria erre belemélyesztette körmeit a karomba és pedig lekevertem neki egy hatalmas pofont.

- Em! Em elég lesz! – hallottam magam mögött Ront, de nem igazán akartam mit kezdeni a helyzettel. Hirtelen erős karokat éreztem a derekamon és valaki felkapott a levegőbe, hogy leszedjen a lányról.

- Hagyd abba! – szólt rám Draco, és elkezdett hátrébb lépkedni.

- Ha még egyszer hozzám szólsz, megöllek! – kiáltott rám a lány, mire azonnal megpróbáltam kitépni magam Draco karjai közül. Őrült módjára kapálózni kezdtem.