Számíthatsz rám

Prefektusi mosdó

- Ugyan, haver... Ezt nézed ki belőlem? - kérdezte Blaise felemelt kezekkel. Mindig ilyen izmos karjai voltak? 

- Igen. - Felelte Draco mérgesen és gyönyörű szemeivel aggódva kutatott az enyémek után. 

- Sose tennék ilyet. - vágott vissza a fiú, de arcán észrevettem egy huncut mosolyt. Miért kezd minden ennyire ködös lenni? Megint fúria bogyót ettem? De ez most rózsaszín köd és nagyon nem kellemes. Kicsit hányingerem van, őszintén szólva.

- Emie, jól vagy, Drágám?- fordult felém Draco. Hirtelen olyan kettősség érzet támadt fel bennem, de nem tudom miért. Levegőznöm kellene...

- Hmm? - néztem fel rá kicsit zavartan. Mióta forog ilyen gyorsan a világ? És miért ilyen tompa minden hang? Máris részeg lennék? 

- Zabini esküszöm megöllek, ha egy ujjal is hozzányúlsz! - fenyegetőzött Draco, majd rám nézett. - Hercegnő, maradj itt Monstroval, két perc és itt vagyok. - mondta és elszaladt. Amint távolodni kezdett tőlem, erős karok szorítását éreztem a derekam körül.

 - Emilia, élsz még?- kérdezte Blaise. Hangja lágy volt és igazán kedves. Belenéztem a fiú csoki barna szemeibe és mintha csak most venném észre, valójában milyen szépek is. Valami nagyon furcsa dolog történik velem és egyáltalán nem tetszik. Hiányzik Draco és a szürke szemei...

- Nem vagyok túl jól. - feleltem, de valamiért nem tudtam levenni a tekintetem a szemeiről. Mi ez az egész? Nem akarok tőle semmit és mégis olyan, mintha valami késztetne arra, hogy a fiú közelében legyek. Draco segíts nekem! 

- Én tudok valamit ami segíthet... - mosolyodott el a fiú és mintha kicsit közelebb hajolt volna felém.De amikor felnéztem rá, Draco arcát láttam. Mikor jött vissza és miért ennyire tökéletes? Az agyam teljesen össze volt kuszálódva és már nem tudtam eldönteni, hogy mi a valóság és mi nem, csak azt tudtam, hogy meg akarom csókolni a barátomat. 

- Draco... - suttogtam és a fiú közelebb hajolt hozzám.

- Zabini, vedd le a mocskos kezeidet Malfoy csajáról! - hallottam egy mélyen dörmögő hangot. Monstro nagy és zajos léptekkel indult felénk és ezzel teljesen összezavart. 

- De hát ő itt Draco. - hallottam a saját hangomat, de nem tűnt fel, hogy én beszélek. Nagyon rosszul vagyok. 

- Virágszál, gyere velem, elviszlek a mosdóba. - Monstro szokatlan kedvességgel és nyugodtsággal vetette át az egyik karomat a vállán, majd kisétált velem a folyosóra. 

- Hova megyünk? - kérdeztem, de nem emlékszem a válaszra. 

---

Rémesen hasogató fejfájással ébredtem a hideg kövön. A gyomrom görcsben állt és éreztem, hogy valami van a mellkasomon. 

-Baszki! - nyögtem fel és lassan a fejemhez kaptam. Nem emlékszem semmire. Felnéztem és sikeresen arcot társítottam a végtaghoz. Draco kimerülten nézte a mennyezetet, majd amikor észrevette, hogy ébren vagyok, vizsgálni kezdte az arcomat. 

- Hogy vagy? - kérdezte azonnal. 

- Mint akin átment egy csorda pegazus. - feleltem nyögdécselve. - Mi a cickány történt az este? Ennyire sokat ittam? - próbáltam kutakodni az emlékeim között, de mind hiába. Minden homályos volt, vagy teljesen fekete.

- Szerelmi bájitalt kaptál, Édesem. Zabini nem igazán akarja feladni. - felelte a fiú és igyekezett nem megemelni a hangját mérgében.

- Az a büdös patkány! - mérgelődtem hitetlenül. - De hogy kerültem a... Hol vagyok? - néztem körbe a helységben, aztán beugrott. - A prefektusi mosdó. - válaszoltam a fiú helyett. 

- Igen. - helyeselt. - Miután elszaladtam az ellen bájitalért, Monstro kihozott a folyosóra, hogy Zabini ne tudja merre mentünk... - magyarázta, én pedig tátott szájjal hallgattam őt. Hát ez hihetetlen! Ez a gyerek, komolyan mondom hihetetlen. Kimerülten dőltem vissza a padlóra és vártam, hogy enyhüljön a hasogató fejfájásom. 

- Hánytam? - kérdeztem, mert halványan éreztem, hogy kapar a torkom. 

- A fél éjszakát végig hánytad és sírtad felváltva. - simította meg az arcom. 

- Miért sírtam? - néztem rá döbbenten és felültem, hogy az arcon egy magasságban legyen. 

- Azt mondtad majdnem megcsókoltad Zabinit, mert először engem láttál a helyében.- felelte és a szája sarkában ott bujkált az önelégült mosoly. 

- Ne bízd el magad, Malfoy. - forgattam meg a szemem, de én is elmosolyodtam. Végtelenül megnyugtató, hogy nem történt semmi köztem és Blaise között, de kezdek nagyon aggódni amiatt, hogy miket tervez még ellenünk a fiú. 

- Na gyere. - állt fel a fiú és felém nyújtotta a kezét. 

- Hova megyünk? - kérdeztem, de örömmel elfogadtam a felém nyújtott kezét és hagytam, hogy talpra állítson. 

- Lefürdünk. - mutatott a gőzölgő víz felé. Legutoljára amikor itt jártam, a Wrasley ikrek fürödtek itt...Most viszont ez az emlék eltávolodott a fejemből, amint ránéztem Draco kidolgozott felsőtestére. A fiú egy pillanat alatt levetkőzött és várakozóan nézett rám. 

- Csöpög a nyálad. - mutatott a tátott számra, de nem tudott érdekelni. 

- Fogd be és hagyj gyönyörködni. - nyújtottam ki rá a nyelvem és teljesen elvesztem az izmaiban. Közelebb léptem hozzá és végighúztam kezem a hasán. Hogy lehet valaki ennyire tökéletes? Gyönyörködve pillantottam rá az arcára és egy pillanat alatt beletúrtam a hajába, közelebb vonva magamhoz és megcsókoltam. A világ újra a helyére állt és boldogan követtem a fiúk a habok közé. 

Draco leült a lépcsőre és azonnal az ölébe vont engem is, hogy így folytassuk a csókolózást. Hajam belelógott a vízbe és Draco nedves kezei a tarkómat fogva húzott közelebb magához, mintha sose lehetnék elég közel hozzá. Tökéletes volt az egész pillanat és az is, ami utána történt.