Számíthatsz rám

Csak mi ketten

A Malfoy kúria hatalmas volt és lenyűgöző. A család kifinomultsága és anyagi helyzete tükröződött a berendezésen és a díszeken. Amikor beléptünk két házi manó tipegett elénk és kedves szemekkel néztek ránk, miközben elmondták hol találjuk a házigazdákat. Őszintén le voltam nyűgözve a helytől. Abból kiindulva, amiket Draco mesélt a családjáról, kicsit sötétebbnek és ridegebbnek képzeltem a helyet. Körbenéztem a teremben és ekkor ütött belém a felismerés. A szülők halálfalók, valószínűleg a halálfaló barátaik is itt vannak. Nem lesz baromi nagy bajom ebből az egészből?

-Izzy! – kiáltott fel egy lélegzetelállítóan szép nő, kizökkentve az aggodalmamból. A haja elegánsan hátra fogva, fekete ruhája lágyan omlott a földig, arcán tükröződött az öröm.

- Cissy! – ragyogott fel anyám arca is. A két nő megölelte egymást, majd hátuk mögött megjelentek a férjek is. Végül előreléptem én is.

- Jajj, biztos te vagy Emilia! Draco rengeteget mesélt rólad. – nézett rám széles mosollyal a nő és a kezét nyújtotta felém. – Narcissa Malfoy. –

- Emilia Chandler. Hálásak vagyunk a meghívásért. – mosolyogtam a nőre enyhén elvörösödve és kezet fogtam vele. – Draco nagyon hálás lehet, amiért ilyen kedves édesanyja van. – néztem és láttam, hogy Narcissa szinte elérzékenyül.

- Milyen udvarias! És milyen gyönyörű! Izzy, szerencsés vagy, hogy ilyen lányod van. – hitetlenkedett a nő, majd a férje is előre lépett.

- Lucius Malfoy. – mondta és vele is kezet ráztam.

- Emilia Chandler, Uram. Örülök, hogy megismerhetem. – mosolyogtam rá, de ő nem viszonozta a mosolyom, csak fürkésző tekintettel pislogott rám. Hirtelen elfogott egy rossz érzés, miszerint azonnal ki kell kerülnöm Lucius Malfoy látóköréből.

- Emie! Hát eljöttél! – jelent meg Draco, mintha csak megérezte volna, hogy felmentő seregre van szükségem. A fiú tökéletesen nézett ki a fekete öltönyében. Haja gondosan beállítva, de egy kósza tincs mégis a homlokába lógott. Nincs rá más szó, gyönyörűen nézett ki. A szívem egyre hevesebben dobogott, ahogy közelebb lépett hozzám és adott egy puszit az arcomra. De nem hajolt el rögtön, hanem megállt és a fülembe suttogott.

- Gyönyörű vagy. – lehelete finoman csiklandozta a bőrömet, ajkai éppen hogy súrolták a fülemet és hirtelen azon kaptam magam, hogy elfelejtettem hogyan kell lélegezni.

- Üdv, Draco Lucius Malfoy vagyok, Emilia egy jó barátja. – fordult szembe a szüleimmel és apámmal kezet fogott, anyámnak pedig kezet csókolt. – Már értem honnan örökölte Emie a szépségét. – jegyezte meg, mire anya és én is elpirultunk. Ohh, ha tudná, hogy nem ő az anyám...

- Még hogy én neveltem jól a lányomat! – kapkodta a levegőt anyám. – Egy szavad sem lehet a fiad modorára, Cissy. – nézett elismerően, mire Narcissa kedvesen elnevette magát.

- Elhiheted, büszkék is vagyunk rá. – karolta át a férjét mosolyogva, de Lucius csak halványan megforgatta a szemét. Elképedve néztem rá és éreztem, hogy Draco izmai is megfeszülnek mellettem.

- Ha nem haragszanak meg... - fordultam Draco szülei felé. – szeretném elrabolni a fiukat egy táncra. – néztem kedvesen.

- Csak nyugodtan, Drágám! – simította meg a karomat Narcissa, mire belekaroltam Dracoba és a táncoló felnőttek közé tereltem. Draco automatikusan a derekamra tette a kezét és közelebb húzott magához. Lassan lépkedni kezdtünk, de nem tudtam legyőzni a zavaromat és minden áron kerülni akartam a szemkontaktust.

- Nem te tanítottad, hogy tánc közben a párod szemébe kell nézni? – fogta meg finoman az államat és az arca felé fordította az arcomat. – Mi a baj? – kérdezte, mire belenéztem a csodálatos szürkéskék szemeibe.