Számíthatsz rám

Az új év határán

Hogyan közlöd a legjobb barátoddal és az unokatestvéreddel, hogy annak az embernek a követői közé álltál, aki csak szenvedést okozott? Hogyan mondod el nekik, hogy nem ellenkezhettél? És azt, hogy meg kell ölnötök az igazgatót, vagy meg kell ölnöd a szerelmedet? 

Sehogy... Mármint persze, el fogom mondani neki, csak még nem tudom hol, hogyan és mikor... Draco véleménye azonban eléggé más, mint az enyém. Szerinte egyáltalán nem kellett volna nekik elmondanom ezeket a dolgokat, mert így azt is közölnöm kell velük, hogy halálfaló vagyok. Azzal pedig nem biztos, hogy jó pontot szerzek náluk, vagy Voldemortnál. Teljes mértékben igaza van... De nem akarok titkolózni előttük! Szeretem őket és tudom, hogy semmi olyat nem fognak csinálni ami miatt bajba kerülhetek. Csak nem haragudnak meg rám ezért! 

- Ma el kell mennem egy kicsit. - simogatta meg a combomat Draco. Ma kivételesen az én családom házában lébecoltunk. Kényelmesen terültünk el a francia ágyamon, egymás bőrét simogatva, de gondosan ügyeltünk arra, hogy azt a bizonyos jelet ne érintse semmi. Ugyanis hiába teltek el hetek, még mindig pokolian fájt, ha valami hozzáért. Aznap, a megbeszélés után azt hittem mind a ketten bele fogunk ebbe halni. Lázasan, fájdalomtól könnyes szemmel feküdtünk Draco fürdőjének a padlóján és a hideg csempén próbáltuk lehűteni a testünket. Remegtünk a fájdalomtól és szinte meg sem bírtunk mozdulni. 

- Hova? - kérdeztem, és felkönyököltem az ágyon, hogy a szemébe tudjak nézni. 

- Borgin & Burks. - vonta meg a vállát és azonnal megértettem a kiruccanás célját. Meg kell javítani a szekrényeket, hogy a halálfalók bejussanak az iskolába, aznap amikor vagy Dumbledore, vagy én meghalok. Igen, én... Mert inkább vállalom a halált büntetésként, minthogy megöljem az egyetlen embert a földön, akit mindennél jobban szeretek és akiben feltétel nélkül megbízom. 

- Estére visszaérsz? - kérdeztem félve a fiútól. Draco óvatos mosolyra húzta a száját és bólintott. 

- Nincs még eleged a rémálmaimból? - kérdezte a fiú, utalva a hosszú hetek óta tartó gyötrelmeire. Mióta megtudta a feladatainkat, Draco minden éjszaka rémálmok között vergődik és többnyire sikoltva kel fel. A szívem szakad meg érte minden este, de állítása szerint, ha vele vagyok jobban tud aludni. 

- Soha nem lesz elegem a közelségedből és mindent szívesen megteszek, hogy jobban legyél. - nyugtattam a fiút. Draco hosszasan nézett, vizsgálta az arcom minden egyes pontját, majd ő is felkönyökölt az ágyon és megcsókolt. Nyelve finoman mozgott a számban és játékosan harapott bele az ajkamba, majd elhúzódott tőlem. Olyan mosollyal nézett rám, amit azt sem tudom mikor láttam útóljára és a testem azonnal reagálni kezdett. Végighúztam a kezemet Draco nyakán, majd felültem, hogy levegyem róla a pólóját. A fiú követte mozdulataimat és ő is megszabadított a felsőmtől. 

- Szeretlek. - mondta a fiú és egész testével rám nehezedett. 

- Én is szeretlek. - néztem bele világos szemibe és azonnal elöntött a forróság. A fiú hangja lágy volt, kezei viszont erősek és határozottak. Egyikkel a csuklóimat szegezte a fejem fölé, míg másik keze a bugyim felé siklott. Ajkaink újra összefonódtak és próbáltam beletúrni a hajába, de a fiú másképp döntött. Pajkos vigyorral nézett rám, majd megfogta a pálcáját és egy kendőt varázsolt a csuklóim köré. 

- Legyél jó kislány és ne ficánkolj. - mondta mély hangon, amitől bizseregni kezdett a gerincem. Ujjai azonnal megtalálják a csipkebugyim vonalát, miközben áthatóan belenézett a szemembe. Hosszú ujjai gyors mozdulatokkal jutottak be az anyag alá és habozás nélkül dugta belém a középső ujját. Szaggatott nyögés hagyta el a számat az érzéstől és ekkor jöttem rá, hogy valójában mennyire hiányzott már a szex. 

- Draco, akarlak. - nyögtem lágyan, mire a fiú kihúzta belőlem az ujját és bevette a szájába, egy percre sem szakadva el a szemeimtől. Megbabonázva figyeltem minden mozdulatát és éreztem, hogy egyre hevesebben ver a szívem. 

- Mindig olyan nedves vagy tőlem. - suttogta elégedetten. Ügyes mozdulatokkal lehúzta rólam a bugyimat, majd szétfeszítette a lábaimat és gyönyörködve nézett végig rajtam. 

Hangosan felnyögtem, amikor a nyelve végigsiklott rajtam. Karjaival lenyomta a csípőmet és ingerelni kezdett. A lehelete hűsítően hatott a felfokozott pontra a lábaim között és az agyam teljesen megtelt Draco mozdulataival. Nyelve váltakozó ütemben kényeztetett körkörösen, majd fel és le mozogva. Kínzás volt, hogy nem túrhattam bele a hajába, az pedig végképp, hogy nem tudtam mozgatni a csípőmet, de Draconak pontosan ez volt a célja. Az eddigieknél sokkal hamarabb remegni kezdett a lában és éreztem, hogy rémesen közel vagyok a csúcshoz, amikor a fiú abbahagyta. 

- Draco! - szóltam rá frusztráltan. A fiú elégedett vigyorral nézett vissza rám. 

- Könyörögnöd kell. - érzékien megnyalta a száját és hüvelykujjával folytatta az ingerlést. A hátam megfeszült az újabb érzelem hullámtól, de nem akartam neki megadni ezt az örömöt. 

- Nem. - nyögtem és újra megéreztem magamon Draco puha nyelvének nedves érintését. Kezei most engedik, hogy mozgassam a csípőmet, de így is hamar megérzem az ismerős nyomást. Draco megint abbahagyja. 

- Mondtam, hogy könyörögj. - kacsintott rám a fiú és szívni kezdte a belsőcombomon lévő bőrt. Idegesen, de kéjtől megvadulva sóhajtottam fel. Draco ujjai újra megtalálták a duzzadt és rettentően érzékeny csiklómat és kényeztetni kezdett. 

- Draco, kérlek... Nem bírom! - nyöszörögtem és a fiúnak csak ennyi kellett. Letolta a boxer alsóját és egy mozdulattal belém hatolt teljes hosszúságával. Felkiáltottam a hirtelen érzéstől és a testem szinte azonnal megfeszült. Draco hangos nyögései egyre fokozták az élvezeteimet, miközben a fiú keményen ostromolta a testemet. 

---

Késő este volt már, mire Draco kimerülten lépett be a szobába. 

- Azt hittem már sosem jössz. - mondtam álmos hangon, mire a fiú erőtlenül elmosolyodott. 

- Nagyon sok dolgom lesz azzal a szarral. - fintorgott és ledobálta magáról fekete ruháit, majd bebújt mellém az ágyba és a mellkasára húzott. 

- És holnap kezdődik az új tanév. - sóhajtottam álmosa. 

- Vagyis egyre kevesebb időnk van. - mondta gondterhelten, miközben a hajammal játszadozott. 

- Kitalálunk valamit Draco. Nem engedem, hogy bajod essen. - mondtam és apró köröket írtam le a mellkasán. Így szenderültem álomba, amíg Draco kiáltásaira nem ébredtem az éjszaka közepén. Ez alkalommal azonban hálás voltam neki, amiért engem is felébresztett, ugyanis a rémálmok ezúttal engem sem kerültek el. Álmomban Draco élettelen teste fölött álltam, kezemben a pálcámmal.