Számíthatsz rám

Váratlan ajándék

Vészesen közeledett a Karácsony és ahogy a mi hangulatunk egyre fellazultabb lett, a szüleink úgy mélyedtek el a világ legrosszabb karácsonyi ajándékának tervében. Nem vagyok én hálátlan ember, nem is erről van szó. De ennek az ajándéknak jelen esetben senki nem tudott örülni... És hogy mi az ajándék? 

- Draco, Emilia! Gyertek le egy kicsit! - hallottuk a kiabálást Draco édesanyjától. Narcissa a földszinten készülődött az ünnepekre, így azt hittük ellenőriznünk kell egy ételt, vagy megmondani eléggé középen van-e egy dísz. De leérve döbbenten tapasztaltuk, hogy ismerős halálfaló csemeték idegesen topognak az előtérben. Blaise és Astoria frusztrált és kellemetlen pillantásokkal néztek felénk, Pansy viszont mindannyiunk helyett lelkesedett. 

- Miről van szó? - kérdezte Draco az anyjától, akinek felcsillant az arca. 

- Összebeszéltünk a szülőkkel, hogy mostanában nagyon le lehettek terhelve. Az iskola és a feladataitok... Szóval készültünk nektek egy közös meglepetéssel. - a nő gyermeki örömmel tapsikolt, de a mi arcunkról lehervadt minden érzelem. Kérlek ne az legyen amire gondolok...

- És mi lenne az? - tette fel a kérdést Draco és türelmetlenül ropogtatni kezdte az ujjait. Közben olyan pillantásokat vetett Blaise felé, amivel szimplán meg tudta volna ölni. Astoria pedig hasonló módon pillantott rám. 

- Egy közös nyaralás a Chandler család tóparti házában. - mosolygott szélesen Narcissa. A picsába... Nem kellene többet magamban könyörögnöm, hogy ne az történjen amit nem szeretnék, hogy történjen. Akkor lehet megúsznánk az ilyen baromi kellemetlen szituációkat. 

- Mármint...? - kérdezte Blaise ugyanolyan meglepettséggel, mint ahogy mi néztünk Narcissa felé.

- Ti öten eltölthettek három napot a házban. Együtt lehettek kicsit és kikapcsolódhattok. - mondta kedvesen a nő, de arca elkomolyodott a reakcióinkat látva. Szinte meghasadt a szívem, ahogy felnéztem szomorú és csüggedt arcára, ezért magamra erőltettem egy mosolyt és mindenki legnagyobb meglepetésére megszólaltam. 

- Ez csodálatos, Mrs. Malfoy. Nagyon örülünk neki és azonnal megköszönjük a mi szüleinknek is! - lelkesedtem be látszólagosan. Narcissa arcára visszatért az anyai büszkeség és hosszasan megölelt. 

- Nagyon örülök, hogy tetszik az ötlet, Drágám. De kérlek, szólíts Narcissának. Elég ideje szerelmes már beléd a fiam, hogy túllépjünk a formaságokon.- nevetgélt, Draconak pedig rózsaszínbe csapott az arca. Halkan elnevettem magam és tovább néztem a zavarban lévő fiút. Igazán aranyos volt így, akár egy kisfiú akit először puszil meg a szerelme. 

- Rendben, Narcissa. - bólintottam és ebből tanulva, mindenki észhez kapott és sorra kezdték megköszönni a váratlan és igencsak rossz előérzetet okozó ajándékot. 

- Akkor hát, mindenki irány haza! Holnap indultok, csomagolnotok kell! - jött az újabb sokk, de Narcissa már el is tűnt a láthatárról. 

- Ha bárki bármit tönkretesz a szüleim nyaralójában, azt kinyírom. - néztem rájuk szúrós szemmel. 

- Ők nem is a szüleid. - vonta meg a vállát Astoria és gúnyos pillantásokat vetett felém. 

- Téged akkor is kinyírlak, ha megszólalsz. - tettem hozzá, majd hátat fordítottam nekik és visszamentem Draco szobájába, a fiú pedig sietősen lépkedett utánam. 

- Nem is tudtam, hogy van tóparti házatok. - terült szét az ágyon Draco.

- Nem tartottam lényeges információnak, tekintve, hogy mióta élek nagyjából háromszor vagy négyszer voltunk ott. - vontam meg a vállam és előhúztam a fiú utazóládáját. 

- Pedig egyszer kettesben is elmehetnénk oda. Van pár ötletem, hogy mivel lehetne elütni két-három napot. - kacsintott rám a fiú, majd megfogta a csípőmet és magához húzott. Megforgattam a szemem, de lehajoltam hozzá és megcsókoltam. Draco ajkai nedvesek voltak és nyelve finoman játszadozott a számban, miközben kezei lecsúsztak a fenekemre. 

- Nem is rossz ötlet. - feleltem levegő után kapkodva. Ekkor kopogást hallottunk az ablakon. Mind a ketten egyszerre pillantottunk oda és egy ismeretlen baglyot fedeztünk fel, türelmetlenül kapargatva az ablak peremét. 

- Hát ő? Kihez tartozik? - kérdeztem. 

- Passz. De nem tűnik túl kedvesnek. - fintorgott a fiú. Kinyitottam az ablakot és a madár egy másodperc alatt az asztalra dobta a levelet, majd Draco felé ugrált és egy gyors mozdulattal az ujjába csípett. 

- Átkozott madár! - kiáltotta el magát, én pedig önelégülten felnevettem.

- Mondtam már, hogy bagolyra vagy jót mondj, vagy semmit. - csóváltam meg a fejem. 

- Soha többet nem engedek be ismeretlen dögöket a szobámba. - állt fel és megpróbálta kiterelni a termetes barna madarat az ablakon, de az megmakacsolta magát és folyton a fiú felé csípett. - Nem segítenél? - kapta el újra a kezét. 

- Borravalót akar. - vontam meg a vállam.

- Kibaszott baglyok... - csóválta meg a fejét és előkapott két galleont a zsebéből. Igen, van bagoly aki beéri a finom falatkákkal és van aki pénzre megy. De hogy mire az nekik azt nem tudom... 

- Szerintem kevesli. - kuncogtam az állat elégedetlen huhogását hallva. 

- Na most már aztán...! Elég legyen ebből és húzzál el innen. - csapott az asztalra, mire a madár még egyszer felé csípett, de kiröppent az ablakon. - Utálom a baglyokat. - forgatta meg a szemét. 

- A sajátodat szereted. - mondtam és egy mosoly bujkált a szám szélén. 

- Ez most nem lényeg! - csattant fel, az ujját szopogatva mérgesen. Hangosan felnevettem a viselkedésén, majd elvettem az ujját, hogy megnézzem a harci sérülését. Még csak egy karcolás se volt. Az én hős lovagom... 

Draco később bedobált pár pulóvert, pólót, alsót és nadrágot a bőröndjébe, majd áthopponáltunk az otthonomba, hogy én is összetudjak készülődni. A fiú türelmesen és szótlanul figyelte, ahogy egy évre elegendő ruhát pakolok, felkészülve nyárra, télre, árvízre, földrengésre... 

- Érdekes pár napunk lesz.- gondolkodtam el a zuhany alatt, miközben Draco egy szivaccsal mosta a hátamat. 

- Én inkább keservesnek mondanám. - mondta és háttal állva neki is éreztem, hogy fintorog. 

- Légyszi ne ölj meg senkit. - nevettem kínosan, mire a fiú keze a nyakamra tekeredett és magához szorított. Nyelve finoman érintette a fülem mögötti bőrt. 

- Érted bármit, Hercegnő. - suttogta, libabőröket okozva egész testemen.