Számíthatsz rám

Más tervek

Mindent megpróbáltam, hogy kiszabadítsam magam Draco kezei közül, miközben a fiú egyre erősebben tartott a derekamnál fogva. Azonban arra nem számított, hogy még őt is képes vagyok megrúgni azért, hogy még egyszer behúzhassak Astoriának.

Amint megéreztem, hogy a szorítás enyhül körülöttem azonnal rohanni kezdtem a lány felé, majd megragadtam a haját és egy hatalmas rántással földre vittem. Astoria vérben forgó szemekkel nézett vissza rám, nekem pedig egy tiszta gondolatom sem volt abban a pillanatban.

Felemeltem a kezem, hogy újra felpofozzam, de Draco újra elkapott és lerántott a lányról, aki egyből felém indult.  

- Engedj el a kurva életbe! – hadonásztam tovább.

- Fogjátok már le Greengrasst! – üvöltött a két fiúra Draco, akik azonnal kapcsoltak és ketten együtt fogták a rám támadni készülő lányt. – Tüntessétek el innen, mire visszajövünk. – mondta a fiúknak és kivonszolt a teremből. Átvitt a mellettünk lévő mosdóba és megállt, még mindig engem szorítva.

- Ha leteszlek megígéred, hogy nem mész vissza kikaparni a szemét? – kérdezte.

- Nem ígérhetek semmit. – mondtam bosszúsan. Draco nagyot sóhajtott és a mosdókhoz vitt, majd leültetett az egyik pultra, úgy állva elém, hogy ne tudjak megmozdulni.

- Had nézzelek. – fogta meg finoman az arcomat és forgatni kezdte, hogy felmérje a károkat.

- Miért fogtál le? Nem hallottad miket mondott? – kérdeztem a fiútól.

- De hallottam, Drágám. De ha nem hozlak el valószínűleg betöröd a fejét és nagyobb bajba kerülsz, mint most. – válaszolta, miközben bevizezett egy törölközőt, majd tisztogatni kezdte a karmolásokat rajtam. – Miért vagy ilyen csendben? – nézett a szemembe.

- Gondolkoztam. – válaszoltam csendesen.

- Min töröd a szép buksidat? – kérdezte édesen, mire felemeltem a fejem.

- Tényleg nem akartál vele lenni? Tényleg csak apád kényszerített? – tettem fel a kérdést és Draco arcizmai megrándultak.

- Sejtettem, hogy ez volt a bajod. – rázta meg a fejét, majd újra a szemembe nézett és óvatosan megfogta az államat. – Igen. Biztos lehetsz benne. Az ami közöttünk történt Astoriával, színjáték volt. Egy percig sem szerettem és ezt ő is tudja. Csak bántani akart téged. –

- Hát sikerült. – nevettem el magam kínomban.

- Emie, sajnálom, hogy ilyen volt veled. – csókolta meg a homlokomat.

- Semmi baj. Igazából jól esett kiadni a feszültséget. – válaszoltam őszintén, mire a fiú hitetlenkedve elnevette magát.

- Hihetetlen vagy. – temette a tenyerébe a fejét, mire én is elmosolyodtam végre.

- Szeretlek, Draco. – mondtam és közelebb húztam magamhoz.

- Én is szeretlek, Kedvesem. – felelte és óvatosan megcsókolt.

- Tudod, nem kell ennyire óvatosnak lenned. Nem fáj. – mosolyodtam el és kacsintottam egyet, mire elnevette magát.

- Tudod, egész aranyos, hogy nem tudsz kacsintani. – mondta és mind a két kezét a combomra tette.

- Nem tudom miről beszélsz, baromi jó a kacsintásom. – húztam ki magam, de én sem hittem el amit mondok.

- Srácok, Astoria elment. – nyitott be Ron. – Jobb lenne ha visszajönnétek, mielőtt Piton visszajön. – nézett végig rajtunk majd kiment. Draco és én egymásra néztünk és összeérintettük a homlokunkat.

- Este folytathatnánk amit elkezdtünk. – suttogtam.

- Igen? Mit kezdtünk el? – Draco megnyalta az ajkát, majd elmosolyodott. Finoman rátettem a kezeimet a mellkasára, majd szépen lassan elkezdtem lefele csúsztatni a kezemet. Draco élesen beszívta a levegőt, amikor a kezem az egyre keményebb pontjához ért, majd kezét a nyakamra szorítva a szemembe nézett. Nagyon furcsa érzés volt. Az utolsó ember aki ezt csinálta velem, bántani akart. De Draco érintése nem volt rossz vagy ijesztő. Elöntött bizsergéssel és melegséggel.

- Vigyázz, Chandler. A végén nem várok estig. – suttogta a fülembe és éreztem, hogy teljesen elvörösödök.

- Gyertek már! – hallottam a kiáltást a folyosóról, mire nyomtam egy puszit Draco arcára és lemásztam a pultról, hogy visszainduljak a terembe. Draco azonban elkapta a kezemet, visszahúzott és összekulcsolta az ujjainkat.

- Így már mehetünk. – mondta és elindult velem a terembe.

- Hogy lehet az, hogy senki más nem ismeri ezt az oldaladat? – kérdeztem.

- Fenn kell tartanom a hírnevem. – válaszolta egyszerűen, mire megállítottam az ajtó előtt.

- Figyelj, ezt a vezetéknév dolgot el tudnád kerülni egy ideig? Magam sem tudom jelenleg melyik a helyes megszólítás... - sütöttem le a szemem.

- Persze, Emie. De tudod, Chandlernek neveltek és a mostani dolgok ellenére az is maradsz. – átkarolta a vállamat, majd bementünk a terembe.

Órákon keresztül sikáltuk a termet, de valamikor 9 óra tájában befejeztük a büntetésünket. Kifáradva ültünk le az egyik sarokba és a hátunkat a falnak vetve beszélgettünk.

-Vajon mikor jön Piton? – vetettem fel a kérdést, majd ásítottam egy hatalmasat. Draco közelebb húzott magához és hagyta, hogy a vállán pihentessem a fejemet.

- Szerintem azt is elfelejtette, hogy itt vagyunk. – forgatta meg a szemét Ron.

- Ebben mondjuk látok némi igazságot. – jegyezte meg Harry. Draco finoman simogatta a hajamat, miközben hárman beszélgettünk és próbáltunk ébren maradni. Piton nagyjából fél óra múlva jelent meg értünk és mindenkit elzavart aludni. Gyorsan elköszöntem a fiúktól, míg Draco karba tett kézzel várt pár lépéssel odébb. 

- Utálom, hogy Potter a rokonod. – fintorgott, mire oldalba böktem.

- Gyere, méregzsák. Menjünk aludni. – nevettem.

- Szó sem lehet róla, te nő! Más terveink voltak. – emelte fel a szemöldökét, majd egy gyors mozdulattal felkapott és elvitt a klubhelyiségbe.