Számíthatsz rám

Kutatnunk kell

Nem volt túl sok kedvem visszamenni a Roxfortba. Persze hiányzott, hogy varázsolhassak, meg úgy maga az iskola is, de... A barátaim nagy valószínűséggel utálnak és bármennyire is szeretném elkerülni a figyelmet, ha visszamegyek, nem fogom tudni elkerülni a vitákat. 

Dracoval együtt léptünk be a nagyterembe és szemkontaktusok nélkül elindultunk a mardekárosok asztala felé. A hatalmas zsivaj ami lenni szokott, most elmaradt. A hangulat fagyos volt és szinte senki nem mert megszólalni se, hiszen Umbridge bármiért megbüntethet. Olyan volt az egész, mintha a Ronnal való konfliktusom egy nagyobb kivetülését látnám az egész iskolán... A Roxfort megváltozott... Ugyan úgy, ahogy az életem is visszafordíthatatlanul megváltozott és az egész olyan volt, mintha ebben a változásban csak egy külső szemlélő lennék. 

Leültem Blaise mellé, Draco pedig közém és Monstro közé csapódott. Kezét automatikusan a combomra helyezte és simogatni kezdett, miközben a többiekkel beszélgetett. 

- Milyen volt a szünet? - kérdezte Blaise. 

- Kaotikus. - sóhajtottam és óvatosan Ronra néztem. A fiú éppen Harryvel beszélgetett elmélyülten, de hirtelen felkapta a fejét és a szemembe nézett. Pár percig némán bámultunk egymásra és már éppen egy gyenge mosolyra húztam a szám, amikor Ron elfordult. Lemondóan fordultam vissza Blaise felé. 

- Csak nem baj van a szerelmesek között? - szólalt meg Astoria, aki gúnyos mosollyal az arcán ült le elém. 

- Ne szólj hozzám, köszi. - válaszoltam és Draco kezére tettem a kezemet. 

- Mi történt? A gusztustalan griffendéles barátid rájöttek milyen ember vagy? - kérdezte. Annyira igyekeztem nem ideges lenni. Én tényleg próbálkoztam. Összeszorítottam az állkapcsom és felnéztem a lányra. 

- Ne vedd a mocskos szádra őket. - mosolyogtam rá. A lány csak megforgatta a szemét és Draco felé fordult. 

- Draco! - szólította meg mézes-mázos hangon. Most én forgattam meg a szemem, de érdeklődve hallgattam tovább a beszélgetést. 

- Mond. -  a fiú fel sem nézett a tányérjából. 

- Tudnál korrepetálni bájitaltanból? - pillogott rá a lány, engem pedig elkapott a mérhetetlen hányinger. 

- Nem. - Draco egyszerűen és tisztán válaszolt, de Astoria nem adta fel. 

- De Piton mondta... Nagyon nem szeretnék megbukni. - lebiggyesztette az ajkait és kiskutya szemekkel nézett a barátomra. Tényleg hányingerkeltő jelenet volt és forrt a düh az ereimben, de kulturált ember vagyok aki nem verekedik. Vagyis, próbálok olyan lenni. 

- Ha Piton akar valamit, majd jön és szól nekem. - Draco érzelemmentesen reagált, miközben megszorította a combomat. Astoria hisztérikusan fújtatott egyet, de a szemében nem azt láttam, hogy feladja ezt az értelmetlen harcot. Körbenéztem a teremben és amikor észrevettem, hogy Ronék az ajtó felé veszik az irányt, gondolkodás nélkül felpattantam. 

-Ron! Harry! Hermione! - kiáltottam. - Beszélhetnék veletek? - kérdeztem és futólépésben végre utolértem őket. 

- Szerintem nincs miről beszélnünk. - felelte Harry anélkül, hogy rám nézne. 

- Nézzétek, tudom, hogy hazudtam... De én nagyon szeretlek titeket és nem akarlak elveszíteni. - könyörögtem nekik. Hermione egy halvány mosolyt küldött ffelém, de Ron és Harry nem akartak a szemembe nézni. 

- Azt hiszem, hamarabb kellett volna gondolkoznod. - felelte Harry és Ronnal együtt elindultak a folyosón. 

- Adj nekik egy kis időt. - Hermione kedvesen megsimította a karomat. Rámosolyogtam a lányra, majd vissza indultam a terembe, hogy összeszedjem Dracot, de ő már az ajtófélfának támaszkodva várt rám. 

- El kéne engednek őket. AMúgy sem elég jók hozzád. - fintorgott a szőke. 

- De a barátaim. - feleltem és átkaroltam. 

- Minden szempontból jobban jártál velem. - vonta meg a vállát és elindultunk a körletünk felé, amikor... 

- Ő meg mit keres itt? - torpantam meg. A szememmel követni kezdtem a mindig elegánsan öltözött nőt. 

- Ki az? - Draco megállt mögöttem, átölelte a derekam és a vállamra tett fejével követte a nőt akit figyelek. 

- Madam Chattox, a báli ruhás. Tudod, meséltem már róla. - mondtam, de a szemem továbbra sem vettem le róla. A nő arca felragyogott, amikor Dumbledore tárt karokkal és két puszival fogadta. 

- Min gondolkodik a szép kis fejed? - puszilt bele a nyakamba, amitől megborzongtam. De most nem volt idő ilyenre. 

- Többet kell megtudnom erről a nőről. - szembe fordultam a fiúval és a nyaka köré fontam a karjaimat. - Szerinted a könyvtárban ott van a Salemi boszorkányok családfája? - kérdeztem. Draco gyanakvóan nézett vissza rám. 

- Emie, ez a Roxfort. Valószínűleg a ma született leszármazott is benne lesz abban az átkozott könyvben. - forgatta meg a szemét és lassan elengedett, mert érezte mi lesz a következő kérdésem. 

- Mit szólnál egy kis éjszakai nyomozáshoz? - csillant fel a szemem. Draco nagyot sóhajtott, de megfogta a kezem és elindult a könyvtár felé. 

- Ezt még nagyon meg fogod hálálni nekem. - mondta egy pajkos mosollyal a száján. Finoman oldalba böktem a fiút, majd lelkesen lépkedtem mellette a könyvtárig. 

- Alohomora. - mondtam amikor a bezárt ajtók elé értünk. Soha nem értettem miért kell esténként zárni a könyvtárat. Hiszen éjszaka pattannak ki a legjobb ötletek az ember fejéből, ami után azonnal nyomozni kellene. 

Dracoval hosszasan keresgéltünk a hideg sorok között és próbáltunk a lehető legkevesebb zajjal beszélgetni vagy nevetni. A fiú ugyanis minden alkalmat megragadott, hogy a tudtomra adja, milyen izgalmas lenne egy üres könyvtárban csinálni. Oké, nekem is bejött az ötlet, de most más célunk volt. Már éppen kezdtük feladni, amikor Draco szólt, hogy talált valamit. 

- Mire mennék nélküled? - sóhajtottam és adtam neki egy lágy csókot, majd két vastag könyvvel ültünk le az egyik kerek asztalhoz és azonnal olvasni kezdtünk két gyertya társaságában. Semmi másra nem összpontosítottunk, csak arra, hogy észrevegyük a Chattox nevet. Őszintén, még magam sem tudtam, hogy miért akarok ennyire kutatni a nő után. Hiszen semmi rosszat nem tett, csak... Volt benne valami furcsán megmagyarázhatatlan. Mintha ezer éve ismerném és mégsem tudok róla semmit.