Számíthatsz rám

A Halál csatlósa

Vörös és sírástól felpuffadt szemekkel ébredtem. Az éjszaka folyamán szinte alig aludtam valamit és semmi kedvem nem volt kikelni az ágyból. De a rengeteg gondolkodás közepette arra jutottam, hogy tiszteletben kell tartanom Draco döntését és esetleg megpróbálhatnék a barátja lenni. Végül is, az sokkal jobb, mint ha egyáltalán nem beszélnénk. Ebbe is megszakad a szívem, de tudom jól, hogy nem fogom túlélni, ha ismeretlenekként tengődünk tovább az iskolában. Mi ketten mindig számíthatunk egymásra. 

Amikor azonban beléptem az ebédlőbe, elszállt minden bátorságom. Ott ült ő, elmélyedve a gondolataiba, egy almával a kezében. Vajon ő is sírt az éjszaka? Egyszerűen nem tudok oda menni. Nem visz oda a lábam.

- Szia, Em. - lépett elém Ron váratlanul. A legjobb barátom látványa kicsit jobb kedvre derített, de előtte nem tudom leplezni a problémáimat. A vörös fiú tekintete egyből átalakult, amikor jobban szemügyre vette az arcomat. - Mi történt? - kérdezte Ron aggodalmasa. 

- Ohm... Dracoval azt hiszem végleg szakítottunk. - mondtam szomorúan és újra könnyek szöktek a szemembe. A fiú hirtelen azt sem tudta mit mondjon, ezért magához húzott és szorosan megölelt.Erős karjainak érintése úgy hatott rám, mintha összetartana a szétesés ellen.

- Sajnálom... Nem ő volt a kedvenc emberem a világon, de tudom, hogy boldoggá tett téged. - vallotta be a fiú, mire szorosabban bújtam hozzá és a vállába temettem az arcom.

- Azt mondta nem érdemel meg engem és nem akar bántani. De én nem leszek boldog nélküle. - szipogtam, Ron pedig összeráncolt szemöldökkel tolt el magától.

- Emilia, nem olyannak ismertelek meg, aki egy emberhez köti a boldogságát. - dorgált meg jogosan. Soha nem voltam az a mindent a szerelemért típus. Azt sem gondoltam volna, hogy létezik ilyen mindent elsöprő szerelem. De beleestem a csapdába és nem tudom, hogy jutok ki. 

- Tudom, de... - kezdtem volna, de Ron félbe szakított. 

- Em... Azért csinálta ezt, mert szeret téged és fél. Ha vissza akarod szerezni menj és biztosítsd róla, hogy megérdemel téged. -  érintette meg támogatóan a vállamat. Hátra néztem és láttam, hogy Draco meggyötört arccal néz ránk, majd felállt és egyenesen hozzánk indult. 

-Sziasztok. - köszöntött minket halkan. 

- Malfoy. - biccentett Ron, majd úgy tett, mintha hallana valamit. - Ohh, Harry engem hív. Mennem kell. - intett és magamban hálás voltam neki ezért a túl átlátszó jelenetért. 

- Figyelj, én csak azt akartam kérdezni, hogy van-e kedved odaülni hozzám a reggelinél. -sütötte le a szemét, bennem pedig gondolatok ezrei merültek fel. Neki is olyan szüksége lenne a közelségemre, mint nekem az ő közelségére? 

- Persze. - mosolyodtam el halványan és együtt leültünk az asztalhoz. Kicsit kínosan éreztem magam a szótlan percektől és Ron fürkésző tekintetétől a távolból, de mégis megnyugtató volt a szőke mellett lenni. 

- Arra gondoltam, jövő héten elkezdhetnénk dolgozni a szekrényen.- vetette fel Draco. 

- Együtt? - kérdeztem vissza és a gyomrom remegni kezdett. 

- Ha neked nem baj. Jól jönnének a tanácsaid. - vonta meg a vállát félénken. Sose láttam még őt ennyire óvatosnak és félősnek. 

- Szívesen segítek. - feleltem halványan elmosolyodva, majd egy kis gondolkodás utána fiú felé fordultam. - Elkísérnél ma Madam Chattoxhoz? - kérdeztem hirtelen. Draco arcán meglepődés tükröződött, de nem sokra rá bólogatni kezdett. 

- Szívesen. Amúgy sem örülnék, ha egyedül mennél. Fura az a nő. - fintorgott. Ebben pedig teljesen egyet értettünk. 

---

Hűvös volt már a levegő, amikor remegő kézzel toltam be a ruhabolt ajtaját. Az ajtó felé szerelt kis csengő csilingelve jelezte, hogy vásárlók érkeztek és a tömzsi, ősz hajú nő hatalmas és szívet melengető mosollyal jött ki a pénztár mögötti helységből. A boltban mint mindig, most is kellemes meleg volt és frissen készült tea és sütemény illata lengett körbe minket. Az otthonosság érzete teljes mértékben átvette a hatalmat rajtunk. 

- Szervusztok Drágáim. - köszöntött minket egy-egy nagymamás puszival és ekkor gondolkodtam el azon, hogy valójában fogalmam sincs hány éves lehet a nő. 

- Üdv, Madam Chattox. Remélem nem baj, hogy nem egyedül jöttem. - nagyon remélem, hogy Draco jelenlétében is őszintén fog válaszolni a kérdéseimre. 

- Dehogy, Kedvesem! Örülök, hogy végre találkozok a barátoddal. - mosolygott kedvesen.

- Ohh, nem! Mi nem... - a torkomon akadtak a szavak. Nem vagyunk együtt. 

- Mi csak rettentően jó barátok vagyunk, hölgyem. Emie a legfontosabb ember az életemben. - mondta a fiú és nem tudta elkerülni a figyelmem, hogy a keze hozzáért az enyémhez. 

- Hát, jól van. Üljetek le gyerekek és jöjjön aminek jönnie kell. - sóhajtott, majd kitöltött nekünk egy-egy forró pohár teát. Kényelmesen elhelyezkedtem a kanapén, Draco pedig levágta magát mellém és elvette a teát. Gondolkodtam, hogy mit is kellene kérdeznem először, majd reményteli pillantásokkal néztem a nőre. 

- Honnan tudott a tűzfoltomról? - kérdeztem olyan barátságos hangon amennyire csak tudtam. A nő elmosolyodott, mintha csak tudta volna, hogy ezt fogom kérdezni. 

- Emilia, kérlek bocsásd meg a múltkori reakciómat és hogy nem kerestelek fel hamarabb... Az igazság az, hogy ismertem a szüleidet. Tomot jobban is a kelleténél. - kezdett bele a történetbe. - Láttalak kisbabaként és tudom a történetedet. - 

- De mit jelenet ez? Mi a történet? - kérdeztem türelmetlenül. 

- A kapcsolatod érdekel a Halállal? - kérdezett vissza, én pedig hevesen bólogatni kezdtem, Draco pedig letette a csészét és érdeklődve előrébb dőlt. - A születésed előtt kezdődött ez az egész... Tom, vagyis Voldemort alkut kötött a halállal. A hatalom éhes férfi halhatatlanságot kért azért cserébe, hogy megtaláljon valakit a Halálnak. Nem tudom kit kellett megkeresnie és miért, de a Halál nem szeret csak úgy hallhatatlanságot osztogatni. Átverte a sötét mágust. - A hölgy hosszú szünetet tartott. 

- Mi történt ezután? Mi történt az alku másik felével? - kérdezte Draco. 

- Az alku másik fele ott ül melletted. - mutatott rám a hölgy. - A halál nem akart Voldemortnak halhatatlanságot adni. Így a férfi első szülöttje kapott egy különleges lehetőséget. Egy valakit visszahozhat a halálból, a saját élete árán. - mondta nehezen a nő. Draco hirtelen a kezemre tette a kezét és aggodalmasan pillantott rám. 

- Tehát... Én meghalok, de a halott feltámad. - értelmeztem a hallottakat. 

- Igen, de nem teheted meg akárkivel. Fél órán belül vissza kell hoznod és saját kezűleg kell kiontanod az életed. Feláldozod magad. - egészítette ki a dolgokat. - Édesanyád emiatt döntött úgy, hogy el kell rejtenie téged, még akkor is ha a szíve megszakadt a hiányodtól. -

- Meg akart menteni... De ő hol van most? - kérdeztem. Madam Chattox arcán érzelmek hada tombolt, mintha csak vívódna azzal, hogy mit is mondjon. 

- Azt sajnos én sem tudom, Drágám. - zöld szemeiben könnyek ültek. 

--- 

Lesújtva léptünk ki az üzletből és némán lépkedtünk egymás mellett. Fel kellett dolgoznunk a hallottakat. Draco azonban megrántotta a kezemet és magához húzott. Kezei szorosan öleltek és hallottam a heves szívverését. 

- Kérlek, soha ne áldozd fel magad senkiért. - könyörgött. Némán bólogattam, de tudtam jól, hogy érte bármikor meghalnék.