Számíthatsz rám

Elkaptak

Már sötét volt és rémesen nagy vihar tombolt London utcáin, amikor megérkeztünk a Minisztérium hideg folyosóira. Céltudatosan siettünk végig egy korom fekete folyosón, aminek a végén ott volt a keresett ajtó. Draco nem túl lelkesen lépkedett mellettem, idegességét csak az árulta el, hogy egyre erősebben szorítja a kezemet. 

- Itt van. - szólalt meg Harry és megállt, hogy végignézzen az ajtón. 

- Na nem mondod. - jegyezte meg szúrósan a mellettem álló fiú. Finoman oldalba böktem Dracot és rosszallóan néztem a szemébe. Seamus kedves arcához, most Draco unott és mérges tekintete társult, szokatlanul nagy ellentétet képezve az agyamban. 

Rémesen hideg és sötét volt a terem, ahol üveggömbök milliói sorakoztak hatalmas polcokon. Mindannyian egy lumos igével indítottuk az utunkat, majd a legnagyobb óvatossággal indultunk a sorok közé. Szinte olyan volt az egész, mint egy véget érhetetlen játék, ahol egyre fokozódik a feszültség. Mindannyian próbáltunk erősnek látszódni, de őszintén féltünk a halálfalók támadásától. 

- Harry, itt van a neved. - szólalt meg Neville hirtelen és megbabonázva figyelte a polcon elhelyezkedő apró gömböt. 

- Emie, itt meg a tiéd. - húzott kicsit beljebb Draco. Zavartan néztem a fiúra, majd az ujja irányába, ami az én, saját sorsomat megmutató kristály felé mutatott. Pislogás nélkül közelítettem a polchoz és bizonytalanul kinyújtottam a kezem. Ha most leveszem a polcról, megtudhatom mi vár rám. Milyen szerepem lesz Voldemort tervében... Mindent megtudhatnék, amitől félek. 

És akkor meghallottam. Hirtelen felkaptam a fejem és Draco keze után nyúltam. 

- Harry! - kiáltottam a fiúnak és velünk együtt ő is odaszaladt a többiekhez. Itt vannak a halálfalók. Egy magas, maszkos alak lépkedett felénk halálos lassúsággal, miközben mi a pálcáinkat kissé remegve tartva figyeltük a mozdulatait. 

- Megtanulhatnád már... - szólalt meg az alak ismerős hangon. Felnéztem Dracora és láttam, hogy az arca elfehéredik, szemei hatalmasra kerekednek. - Hogy más az álom, és más a valóság. - mondta Lucius és levetette az álarcot.  A szívem felfoghatatlan sebességgel vert és szinte azt hittem elájulok, amikor Lucius tekintete találkozott a fia tekintetével. De nem ismerhette fel, hiszen Draco most Seamus. Igaz? - Add át a jóslatot. - nyújtotta a karját Lucius, mögötte pedig szépen lassan előtűnt Bellatrix. 

- Ha megmozdul összetöröm! - kiáltotta Harry és a padló felé emelte a karját. 

- Kitanulta a játékot. - nevetett Bellatrix. - Icipici bébi Potter. - gúnyolódott. Ahogy közelebb jött felénk, a nőre szegeztem a pálcámat. 

- Bellatrix Lestrange. - Feszült meg Neville. A legtöbben tisztában voltunk azzal, hogy a nő ölte meg Neville szüleit. Bellatrix azonban nem foglalkozott a fiúval. Tekintete belefúródott az enyémbe és hatalmas mosoly terült szét az arcán. 

- Emilia Merope Denem. - nevette el magát. - Anyád is itt van valahol. - nézett körbe. 

- Fogd be a mocskos szádat! - léptem előre és felé tartottam a pálcám. 

- Ohh, a Nagyúr örülni fog, hogy ilyen heves lánya van. - kuncogott a nő. Éreztem, hogy a hátam mögött Ginny, Neville és Luna kérdőn súgnak össze, de abban a pillanatban semmi nem érdekelt, csak hogy kijussunk onnan. 

- Most mindenki szépen nyugodjon meg. - emelte fel a kezét Lucius. Draco szinte feltűnés nélkül, de magam mögé húzott és finoman megfogta a kezemet. És ekkor követte el a végzetes hibát, ugyanis Lucius tekintete végigkövette a mozdulatait, majd gúnyos mosolyra húzta a száját. A férfi ellenben mégis úgy döntött nem velünk foglalkozik először. - Mi csak a jóslatot akarjuk. - mondta Harrynek. A fiú azonban eltökélten nézett vissza rá. 

- Tudja, hogy te vagy az. - suttogtam Draconak. 

- Tudom. - felelte, hangja szinte halott volt. Pontosan tudja, hogy amit ezért kapni fog, az rosszabb lesz, mint a halál. - Maradj mellettem. - suttogta a fiú. Egy pillanatig nem értettem miről beszél, majd körbenéztem a sorok között és egyre több halálfaló alakját vettem észre a sötétben. Baromi nagy szarban vagyunk. 

Az agyam szinte kikapcsolt, ahogy felemelt pálcával néztem a sötétben közeledő alakokat. Minden izmom pattanásig feszült és a legkisebb mozdulatra is felkaptam a fejem, de a körülöttem zajló beszélgetést nem bírtam felfogni. Csak vártam a jelet, hogy támadhassunk, aztán meglógjunk. 

Ezek között az emberek között, itt van az anyám. Ő is nemsokára meg fogja támadni a barátimat és ő is szembe fog nézni az igazi apám haragjával, ha nem szerzi meg a jóslatot. Itt van Draco anyja is, aki csak a saját fiát szeretné védelmezni és közben fogalma sincs róla, hogy őt is meg fogja támadni. 

- Most! - hallottam a kiáltást és a testemet azonnal elöntötte az adrenalin. 

- Stupor! - kiáltottam a soroz között közeledő halálfaló felé, majd megragadtam Draco kezét és rohanni kezdtünk a többiekkel együtt. 

- Capitulatus! - hallottam Draco hangját magam mellett. A szemem sarkából láttam, hogy Luna földre kerül, de nagyon szépen meg is mentette magát. 

- Stupor! - kiáltottam újra és hatalmasat repítettem a Ronra pálcát szegező halálfalón. 

- Kösz, Em. - mondta hálásan a fiú, majd tovább futottunk. A pokol szinte elszabadult, ahogy kilátástalanul és fejvesztve rohangáltunk a kiutat keresve. 

- Reducto! - kiáltotta Ginny és egy pillanatra úgy tűnt nyert ügyünk van. Ekkor azonban a sorok elkezdtek leomlani. Rohanni kezdtünk egészen addig, amíg padlót nem értünk egy egészen új és ismeretlen helyszínen. 

De a halálfalók ide is utánunk jöttek. Szélsebesen keringtek körülöttünk és mire észbe kaptam, erős szorítást éreztem a csuklómon és egy pálcát a torkomnak szegezve. Valaki elkapott. 

- Apád mérges lesz, hogy nem az ő pártján vagy. - suttogta a fülembe érdes hangon Bellatrix. Mindent megpróbáltam, hogy kitépjem magam a szorításából, de minél jobban erőlködtem, ő annál erősebben fogott. Könnyes szemmel néztem körbe, hogy rájöjjek, Harryn kívül mindenki úgy szenved mint én. A tekintetem találkozott Draco tekintetével és egy sajnálomot tátogtam felé. 

- Azt hitted gyerekeknek esélyük van ellenünk? - lépett a szemüveges fiú felé Lucius. Sétapálcája hangosan kopogott a földön, tekintetében tombolt a düh. - Vagy átadod a jóslatot, vagy a barátaidnak végük. - nyújtotta kezét a fiú felé.

- Ne add oda Harry. - kiáltottam nehézkesen. 

- Csendet áruló! - Bellatrix fájdalmasan mélyítette a pálcáját a torkomba, mire Draco eszeveszetten tombolni kezdett, hogy kijusson a szorításból. 

És amikor Harry átadta a gömböt, fehér fények villantak körülöttünk. Az aurorok értünk jöttek! Hatalmas kő esett le a szívemről, amikor megláttam Siriust mérgesen megállni Draco apja mögött. 

- Kotródj a keresztfiamtól! - mondta és behúzott egy hatalmasat a fehér hajú férfinak. Lucius a földre esett, a jóslat pedig az orra előtt tört össze.

Még több auror jelent meg a teremben, megtámadva a halálfalókat. Amint sikerült kiszabadulnunk, Dracoval egymás felé rohantunk és pálcát rántva indultunk a többiek segítségére. 

- Ne olyan hevesen. - éreztünk magunkon két nehéz tenyeret. - Ti most velem jöttök. - ragadott meg minket Lucius.