Számíthatsz rám

A tökéletes herceg

- Szia, Astoria. – köszöntötte a lányt, amikor elszakadtak egymástól.

- Azt hittem kicsit nagyobb lelkesedéssel fogod köszönteni a barátnődet. – élcelődött a lány és leült mellénk. – Ohh, szia Emilia. Észre sem vettelek. – nevetgélt. Hazug.

- Hello. – intettem neki és tovább ettem az almámat. – Nem is tudtam, hogy együtt vagytok. – jegyeztem meg Draconak, de a barátnője válaszolt helyette.

- A bálon jöttünk össze. – világosított fel a lány és megfogta Draco kezét.

- Gratulálok. – mondtam és egy mosolyt erőltettem az arcomra. Draco engem fürkészett, de nem akartam ránézni. Persze, nem történt közöttünk semmi, szóval nincs okom kiakadni rá. De egy kicsit mégis csak váratlanul érintett ez a dolog. Azt hittem Draco is többet akar tőlem...

- Em! – lépett oda hozzám Ron pont jókor. Azonnal felpattantam és megöleltem a fiút. – Hiányoztál kislány. – szorított magához a vörös és megsimogatta a hajamat.

- Te is hiányoztál! – mondtam és hátrébb léptem tőle. – Milyen volt otthon? – érdeklődtem.

- Szokásos. Az ikrek kiakasztották anyát, Percy egy fasz, a két idősebb pedig nem tudott hazajönni. Mellékesen anya hiányolt. – jegyezte meg.

- Nyáron mindenképpen megyek és meglátogatom. – nevettem el magam.

- Ja igen, erről jut eszembe. Ezt a pulcsit neked csinálta. – monda és a táskájából előhúzott egy vörös pulóvert, amibe a nevem kezdőbetűje volt benne.

- Imádom. – öleltem magamhoz az anyagot.

- Emilia beszélhetnék veled? – állt fel Draco.

- Nem igazán szeretnék most beszélni veled, Draco. – mondtam belenézve a szemébe.

- Emilia! – kiáltott Adrian a hátunk mögött. Ma mindenki velem akar beszélgetni? Túl sok ember ez egyszerre. – Pont téged kerestelek! –

- Hát, megtaláltál. – tártam szét a karom kissé ingerülten.

- Beszélhetnék veled? – kérdezte idegesen végignézve a társaságon.

- Igen. – válaszoltam azonnal, de Draco Adrian elé állt.

- Bármit is akarsz neki mondani, mond előttünk. – nézett farkasszemet a fiúval.

- Mégis miért kellene olyat tennem, Malfoy? – tette karba a kezét Adrian.

- Draco, hagyd őt békén! – szóltam a fiúra. – Később megkereslek. – fordultam Ron felé aki teljesen összezavarodva figyelte az eseményeket. Mérgesen ránéztem Dracora, majd megragadtam Adrian kezét és kirángattam a folyosóra.

- Ez mégis mi volt odabent? – kérdezte.

- Nem tudom. Mit szeretnél? – most én tettem karba a kezemet.

- Nagyon sokat gondolkoztam Emilia. Szeretnék bocsánatot kérni a bálon történtek miatt. – sütötte le a szemét, majd megfogta a kezemet. – Tudod, én nagyon kedvellek és egy kicsit elborult az agyam, amikor megláttam Malfoy hogyan néz rád. – vallotta be, mire kicsit megenyhültek a vonásaim.

- Semmi baj, Adrian. Dracoval meg ne foglalkozz, amúgy is van barátnője. – nevettem kínosan.

- Szeretném megkérdezni, hogy eljönnél-e velem egy újabb randevúra. – érdeklődött óvatosan. A szám szélét kezdtem rágni és mérlegelni kezdtem a dolgokat. Végül is Adrian nagyon kedves fiú és kedvelem őt. Draconak pedig barátnője van.

- Igen, elmegyek veled. – mondtam neki, mire megkönnyebbülten kifújta a levegőt. – Rendben akkor holnap este találkozzunk a szobám előtt. – adott egy puszit és otthagyott a gondolataim között.

Őszinte leszek az Adrian társaságában töltött idő tökéletes volt. A fiú gyengéd volt és udvarias, folyamatosan arra figyelve, hogy nekem jó legyen. A hetek teltek, mi pedig egyre sűrűbben találkozgattunk, míg az egyik este Adrian meglepetéssel készült.

Egy fekete hosszú ujjú ruha volt rajtam, a hajamat pedig szorosan összefogtam. Így sétáltam ki az udvarra, ahhoz a padhoz, ahol az első randink volt. Adrian ott várt engem egy szál rózsával a kezében. Körülötte gyertyák százai égtek és rózsaszirmokból szórt utat nekem a földre. A földön egy vastag pokrócon pezsgő és csokoládé szépen elrendezve és miközben közelebb léptem a fiúhoz észre vettem, hogy egy kis ékszeres doboz is rejlik az édesség mellett.

- Mielőtt bármit is mondasz! – emelte fel az ujját Adrian. – Szeretném elmondani, hogy tökéletes vagy. Te vagy a legtökéletesebb emberi lény akivel valaha találkoztam és nem tudom szavakba önteni mennyire szeretek veled lenni. – közelebb lépett hozzám és a kezébe vette a kezeimet. – Napról napra egyre jobban kedvellek, Emilia. Megtisztelnél azzal, hogy a barátnőm leszel? – tette fel a kérdést. A szívem hevesen dobogott és éreztem, hogy elönti testemet a boldogság.

- Igen. – válaszoltam széles mosollyal és a fiú karjai közé ugrottam. – Nagyon szeretnék a barátnőd lenni. – mosolyogtam és átvettem tőle a rózsát.

- És végre összejött egy igazi piknik is. – nevette el magát, mire újra végignéztem a környezetünkön. Lélegzet elállítóan szép volt amit értem tett és ebben a pillanatban egyáltalán nem érdekelt Draco, vagy hogy mit érzek iránta.

- Gyönyörű vagy. – nézett a szemembe, miután lehajolt, hogy felvegye az ékszeres dobozt. – Ezt neked vettem. – adta a kezembe és izgatottan várta a reakciómat. A dobozban egy csodálatos ezüst lánc volt. Amikor kiemeltem észrevettem, hogy egy apró hullócsillag medál is lóg rajta. Csodálkozva néztem fel a fiúra.

- Adrian, ez csodálatos. Köszönöm szépen! – érzékenyültem el teljesen. Adrian közelebb lépett hozzám és az arcomra simította a kezét.

- Szerintem te vagy a csodálatos. – mondta és ajkait az ajkaimra tapasztotta.

Az a másfél hónap, ami a következő próbáig volt hátra, tökéletesen telt el. Szinte minden szabadidőmet Adrian és Ron társaságában töltöttem, akik legnagyobb örömömre, kezdték megkedvelni egymást. Adrian mindent megtett értem, elhalmozott egy tonna ajándékkal és minden alkalmat megragadott, hogy bókoljon nekem. És bár kellemetlenül sokat érdeklődött a családom felől, kezdtem azt érezni, hogy idővel igazán szerelmes tudnék lenni ebbe a fiúba. Idővel. A gondolataim ugyanis rengetegszer elvándoroltak egy bizonyos szőke felé, aki remekül megvolt a barátnőjével, velem pedig egyre kevesebbet foglalkozott. Sőt, úgy is mondhatnám, hogy egyenesen levegőnek nézett. 

De Adrian... Olyan volt mint egy herceg. Nála udvariasabb és kedvesebb embert még soha nem ismertem. Úgy kezelt, mint egy valódi hercegnőt és őszintén boldognak éreztem magam mellette. De egy kis hang a fejemben folyamatosan azt mondta, nem bízhatsz benne.