Számíthatsz rám

Draco szobája

Sikítás töltötte be a nagytermet, amikor megtörtént a várva várt pillanat. Astoria azonnal az arcához kapott és amikor egy kanálban megnézte mi is történt vele, hatalmas sikítás kíséretében és ragyás, bibircsókos arccal rohant ki a teremből. Azonnal összenéztem az ikrekkel és hatalmas röhögés tört ki belőlem, az egész mardekárral együtt. 

- Ez a te műved? - kérdezte Draco komolyan, de láttam rajta, hogy nagyon nehezére esik visszatartani a nevetést. 

- Igen. - bólintottam levegő után kapkodva, mire a fiú átkarol és elnevette magát. 

- Büszke vagyok rád. - puszilta meg az arcom nevetve. Én magam is büszke voltam, amiért ilyen jól sikerült kivitelezni a tervet, ráadásul a hozzávalót is ingyen kaptam meg az ikreknek hála. Az is rémesen jól esett, hogy ők nem utálnak engem. 

- Emie, már megint nem figyelsz. - cirógatta meg az arcom Draco. 

- Bocsi, figyelek. - megráztam a fejem és belenéztem a fiú világos szemeibe. 

- Tegnap el akartam mondani, de nem igazán volt időm a történtek után... Szóval, tegnap este lebuktattuk Potteréket. Az a Cho lány elárulta hol és mit csinálnak. - mosolyodott el büszkén. 

- Mi? - néztem rá kerek szemekkel. - És most mi lesz velük? - kérdeztem kétségbeesetten. 

- Várj, te tudtál róla? - kérdezte a fiú és láttam az arcán, hogy kezd mérges lenni. 

- Ezt ne itt beszéljük meg. - mondtam és megragadtam a kezét. Draco egy pillanatig habozott, majd megadóan elindult utánam a szobájába. Mindenki az étkezőben volt, utána pedig órákra ment, így Draco szobája tökéletes helynek bizonyult egy esetleges veszekedésre. Berántottam a szobába, majd záró varázst mondtam az ajtóra és felé fordultam. A szőke karba tett kézzel, mérgesen pislogott vissza rám. 

- Szóval? - kért számon a fiú. Vettem egy mély levegőt és közelebb léptem hozzá.

- Igen, tudtam, hogy mit csinálnak, de azt nem, hogy hol. - feleltem őszintén és félve néztem fel rá. - Még év elején keresett meg Harry, hogy segíthetnék neki. - 

- Már megint az a hülye Potter! - csattant fel Draco hirtelen. Finoman a kezére tettem a kezeimet és próbáltam felvenni vele a szemkontaktust. 

- De nemet mondtam. Megmondtam, hogy nem akarlak téged átverni és ha te nem mehetsz, én sem fogok. - óvatosan megsimítottam a fiú arcát és halványan elmosolyodtam. 

- Engem választottál? - kérdezte döbbenten. Ebben a percben Draco sebezhetőnek és sérültnek tűnt. Mintha egyetlen pillanat erejéig ledobta volna az évek alatt felhúzott falakat. A szemei tele voltak fájdalommal és ebből csak arra tudtam gondolni, hogy még soha senki nem választotta Őt...

- Persze, te bolond! - nevettem el magam. - Mindig téged választalak. - komolyodtam el, mire a fiú gondolkodás nélkül szorította ajkait az enyémekre. Kezeivel beletúrt a hajamba, majd megmarkolva azt közelebb szorított magához. A kőkemény ágyéka a csípőmnek feszült, amitől elégedetten belenyögtem a szájába. Egy pillanat alatt átalakult kettőnk között a hangulat és imádtam ezt a kiszámíthatatlanságot. Tűz lobbant a testemben és gondolkodás nélkül lerántottam róla a pulóverét. Draco egy pillanatra elhúzódik tőlem és a szemembe néz. 

- Annyira szeretlek. - mondta és végighúzta hüvelykujját az ajkaimon. 

- Én is szeretlek. - feleltem és újabb csókért hajoltam felé. Draco édesen mosolyodott el, miközben mohón csókolt tovább. A fiú türelmetlen mozdulatokkal, szinte letépi rólam a ruháimat, majd kezeivel minden egyes porcikámon végigsimít. 

- Feküdj az ágyra. - mondja ellenkezést nem tűrő hangon. Megborzongok a hangjától és egyre fokozódó vággyal tettem meg amit mond. Draco a lábaim közé mászott és lassan szívogatni kezdte a csípőmön lévő bőrt. Hosszan és erősen szívja a bőrömet, majd lágyan megnyalja, hogy enyhítse a fájdalmat. 

- Draco... - türelmetlenül nyögtem fel, miközben a lábam között egyre csak nőtt a forróság és a nedvesség. A fiú megragadta az egyik mellemet, a másikat pedig lassan szívogatni és csókolgatni kezdte. Fel sem tudtam fogni, mennyire vágytam rá. Kezei alatt vonaglottam és az agyamat elöntötte a köd. 

- Istenem... Lejjebb kérlek. - nyögtem fel szinte önkívületi állapotban. Kezeimmel beletúrtam a hajába, mire Draco a szájába vette a mellbimbómat és a fogait is elkezdte használni. Az egész testem megfeszült a hihetetlen érzéstől. 

- Átkozottul szexi vagy. - nyögi a fiú és elindul lefelé a testemen. Össze-vissza csókolgat, egyre jobban közeledve a már lüktető ponthoz, a lábam között. A leheletét érzem meg magamon először, ami hűsítően hat felforrósodott testrészemre, majd Draco lassan ingerelni kezd a nyelvével. Hangosan és elégedetten nyögtem fel és az agyamat elöntötte a kéj. A fiú folyamatosan váltogatta a tempót, hogy a lehető legtovább húzhassa a kényeztetésemet. A nyelvével kör-körös mozdulatokat írt le az érzékeny pontomon. Alig egy perc alatt eljuttatott a csúcsra, de ez nem volt elég. Draco nem hagyott időt arra, hogy magamhoz térjek. Máris felém hajolt és a lábaim közé szorította az ölét. A fiú férfiassága keményen nyomódott neki az ölemnek és egy másodperc alatt belém csúszott. Felnyögtem a hirtelen érzéstől, ahogy kitöltött, majd lassan mozogni kezdett. 

- Annyira jó vagy. - nyögöm szinte eszméletlenül és a körmeimet a fenekébe mélyesztettem, hogy mélyebbre húzzam magamba. Draco hangosan felnyögött az érzéstől és úgy döntött tovább fokozza az élvezeteket. A nyakába emelte mind a két lábamat és hihetetlen tempóban kezdte ostromolni a testemet. A nyögéseim szinte sikoltásokba váltottak a rengeteg ingertől, ami a testemet érte és Draco halk nyögései hallatán elélveztem. 

- Emilia... - nyögte hangosan a szőke fiú és még egy pár mozdulat után megéreztem a lüktetést magamban, ami jelezte, hogy ő is elélvezett. 

- Többször kellene ilyet csinálnunk. - lihegtem a karjaiban. Draco lágyan megcsókolt és szorosabban húzott magához. 

- Én benne vagyok. - nevetett lágyan.