Számíthatsz rám

Út az igazsághoz

Fájdalmasan értem földet a lépcső alján, miután a lábaim felmondták a szolgálatot. A légzésem sosem látott sebességet vett fel és azt hittem menten elhányom magam. 

- Emilia, mi történt? - guggolt le mellém Pansy és a könnyeimet kezdte törölgetni. 

- Én.... Draco és... - nem bírtam egy épp mondatot se összerakni. Nem bírom kiverni a fejemből, ahogy egymásba fonódva... és a szavak... 

- Mi van velem? - kérdezte a fiú és előlépett Pansy mögül. A ruhája érintetlenül, a haja befésülve. Mintha itt lett volna egész végig, de hogyan? 

- Te... De hogy? - a gondolataim egyre csak cikáztak a fejemben, miközben a sírásom folyamatosan fojtogatott. 

- Emilia nézz rám... - Pansy a kezei közé fogta az arcomat és ideges pillantásokkal próbált kivenni valamit a szememből. 

- Biztos csak beütötte a fejét. - mondta Blaise és visszaült a kanapéra. Furcsa, hogy amikor megsérülök nem jön oda hozzám. Nem? És akkor Astoria boldogan tipegett le az emeletről, haja ziláltan omlott le a vállán, ruhája kifordítva volt rajta. Közelebbről megnézve... Az Draco pólója... 

- Emie, mond már el mi történt! - érintette meg a karomat Draco, de egyből elhúzódtam tőle. Hogy tud úgy viselkedni mintha mi sem történt volna??

- Hát veled meg mi történt? - kérdezte Astoria és aggodalmat tettetve megsimította a hátamat. 

- Mit keres rajtad a pólóm? - nézett rá a szőke és összezavarodva felállt mellőlem. 

- Ugyan ne add már az ártatlant! - kiáltottam rá a könnyeimet törölgetve. 

- Miről beszélsz? - kérdezte egyszerre Draco és Pansy. Draco tekintetében őszintének tűnő rettegés mutatkozott és én azt hittem, a lebukás miatt.

- Láttalak titeket! Fent a mi szobánkban! Legalább ne tagadd le... - sütöttem le a szemem és egy percre néma csend uralkodott el a szobán. 

- Emie, Édesem... De én itt voltam lent. Blaise azt mondta menjünk ki mert valamit akar mutatni, de... - és akkor a szemei megváltoztak. Láttam, ahogy kattognak a kerekei és ez engem is mérhetetlenül kíváncsivá tett. - De én hamarabb bejöttem a hideg miatt és...

- Draco mi van? - állt fel Pansy is és kérdőn nézett végig a társaságon.

- Astoria mi volt abban a csokiban, amit neki adtál? - kérdezte Draco. Hangja szinte halott volt és akkor azt hiszem kezdtem én is megérteni, hogy átvertek... 

- Nem tudom mir...- kezdte a magyarázkodást, de Draco kifakadt. 

- Azt kérdeztem mi volt abban a kurva csokiban! - üvöltötte el magát a szőke, aminek hatására mindenki összerezzent a szobában. 

- Nem volt benne semmi... - hárított a lány és visszalépett egyet. 

- Akkor hozd ide. - állt bele a vitába Pansy is én pedig teljesen összezavarodva figyeltem az eseményeket. Már semmit nem értettem, csak azt, hogy hatalmas vita van kirobbanóban és hogy sajog a bokám. De ez persze most mellékes. 

- Én... Én... - a lány teljesen kétségbeesett. Tényleg a csoki tehet róla? 

- Jól van. Csinálhatjuk máshogy is. - hunyorgott a fiú és elővette a pálcáját. - Invito Veritaserum. - mondta és egy pillanattal később az emeletről megérkezett egy kis fiola, tele sárgás folyadékkal. - Idd meg! - adta ki az utasítást, de a lány megrázta a fejét. 

- Astoria, ha nem csináltál semmi rosszat, idd meg. - Pansy szemei villámokat szórtak, ahogy közelebb lépett a lányhoz. De miután Astoria nem mozdult meg, Draco és Pansy pillantásokat váltottak. Az utóbbi elkapta a lány kezeit és hátrafeszítette azokat. Míg Draco beleöntötte az italt a lány szájába, majd mind a ketten hátraléptek és vártak. 

- Mit adtál neki?- kérdezte Draco őrjöngve. 

- Mumus-csoki. - felelte a lány. - Úgy hat mint egy mumus. A legnagyobb félelmedet látod megvalósulni, de a félelmed egyik alakjának a közelben kell lennie. - magyarázta, mire én is felálltam és közelebb bicegtem hozzá. Draco óvatosan pillantott felém, majd gyengéden átkarolta a derekamat. 

- Lefeküdtél Dracoval? - kérdeztem. 

- Nem. - felelte egyszerűen és elmosolyodott. 

- Akkor miért volt ez az egész? - kérdeztem a következőt. 

- Blaise és én kiterveltünk valamit. Ő elülteti a bogarat a füledben, hogy szakítanál Dracoval ha megcsalna, én pedig adok neked erről egy képet. Szétmentek és mi ketten leszünk a vigaszaitok, hogy aztán velünk legyetek együtt. - vonta meg a vállát. Újabb néma csend követte a szavait. Már erőm sem volt kiabálni vele, csak döbbenten álltam ott és próbáltam felfogni mi is történik körülöttem. 

- Menjetek el. - mondta Draco. 

- Mi? - fordultak felé mind a ketten. Pansy magához húzott, hogy kiszedjen Draco szorításából, mert érezte, hogy a fiú tombolni fog.

- Takarodjatok innen mind a ketten! Nem érdekel hova mentek! De ha még egyszer Emilia közelébe mentek vagy csak rá néztek... Mind a ketten meghaltok! Világos voltam?  - üvöltötte a fiú. Blaise és Astoria azonban nem mozdult... Teljesen lefagytak a fiú szavaitól. Draco erre előkapta a pálcáját és rájuk szegezte azt. 

- Draco... - nézett rá Astoria kétségbeesetten.

- Ne merj hozzám szólni! - kiabált. - Azok után amit vele tettél? - mutatott rám. - Ha szakítanánk is, soha egy ujjal nem nyúlnék hozzád. SOHA! - a fiú szavai könnyeket okoztak a lány szemében és Blaise karját megragadva kirohant a házból. Ki a fehér semmibe... 

Draco felvitt az ágyba és szorosan betakargatott az ágyba. Lefeküdt mellém és simogatni kezdte a hajamat, miközben aggódva pillantott rám. 

- Jól vagy? - kérdezte.

- Még én sem tudom. - feleltem őszintén. 

- Soha nem csalnálak meg, Emie. Te vagy a legfontosabb és a legjobb dolog az életemben és sajnálom, hogy miattam ilyeneken kell keresztül menned. - bukott ki belőle, én pedig halványan elmosolyodtam. 

- Semmi baj. Tényleg. Csak megijedtem és... - könnyek szakították félbe a mondanivalómat, mire a fiú felém hajolt és lecsókolta azokat az arcomról. 

- Mindig itt leszek neked. - puszilta meg a homlokomat. 

- Énekelnél nekem? -kérdeztem hirtelen, mire a fiú elmosolyodott és a hajamat simogatva halkan énekelni kezdett. Mély és lágy hangja simogatta füleimet és úgy éreztem, hogy kezd helyreállni az életünk. Blaise és Astoria többet nem akarnak szétszedni minket és a mi kapcsolatunk pedig erősebb mint valaha. Ebben a pillanatban megengedtem magamnak, hogy elfelejtsem az iskolában ránk váró feladatot és csak a fiú álomba ringató hangjára figyeltem.