Számíthatsz rám

Hosszú éjszaka

- Na és most mi lesz okoska? Mindenhol alszanak a szobatársaink. – nevettem ki a fiút, mire Draco szúrós szemmel nézett rám, majd megragadta a kezem és kihúzott a szobából. éltudatosan indult el egy számomra ismeretlen hely felé, miközben lépteink zaja halkan visszhangzott a folyosókon. – Ha megint bajba kerülünk megütlek! – fenyegettem suttogva, mire elcsitított.

- Csak maradj csöndbe és gyere. – sietett. Össze-vissza kanyarogtunk a hideg és csendes folyosókon, míg végül a fiú megállt egy üres fal előtt.

- Nagyon romantikus. – grimaszoltam.

- Emilia! Néha az agyamra mész! - Draco megforgatta a szemét a megjegyzésem hallatán, majd csendben nézte ahogy elképedek amikor megjelenik egy ajtó.

- Ez a szükség szobája? - kérdeztem a fiútól. - Hermione mesélt róla párszor. – képedtem el.

- Persze, hogy mesélt. – forgatta meg a szemét ismét a fiú.

- Honnan tudtad, hogy itt van? – kérdezősködtem újra.

- Csak menj már be! – türelmetlenkedett, én pedig kinyújtottam rá a nyelvemet, de engedelmesen beléptem az ajtón. A látványtól pedig teljesen elállt a szavam. A hatalmas szoba tele volt gyertyákkal és virágokkal. Középen egy hatalmas francia ágy helyezkedett el, oldalt pedig egy kandallóban pattogott a tűz halkan.

- Nézz fel. – lépett mögém a fiú és végigsimított a nyakamon. Felemeltem a fejem és csodálkozva fordultam körbe. Olyan volt, mintha a szabad ég alatt volnánk. A csillagok fényesen ragyogtak annak ellenére, hogy a szobát is bevilágították a gyertyák. Lélegzetelállító látvány volt.

- Ez mind a te fejedből pattant elő? – kérdeztem a fiú felé fordulva.

- Szerettem volna, ha különleges lenne a mai este. – vonta meg a vállát. Halványan elmosolyodtam és közelebb léptem hozzá, de nem tudtam figyelmen kívül hagyni, az egyre hevesebben dobogó szívemet.

- Tökéletes. – suttogtam és az ajkaim súrolták az ajkait. Draco egy alig érezhető mosolyra húzta a száját, majd lassan a csípőmre tette a kezeit. A fülemben dobogó szívvel karoltam át a nyakát és kicsit közelebb húztam magamhoz. Draco teljesen elmerült az arcom tanulmányozásában, míg én a hajával játszottam, majd lassan belenéztem a szemeibe és mosolyra húztam az ajkaimat.

- Csókolj meg, Draco. – suttogtam, mire a fiú az egyik kezét lágyan az arcomra helyezte, majd még egyszer belenézett a szemembe. Amint ajkaink végre összeolvadtak, úgy éreztem minden a helyére került. Puha ajkai úgy érintették az enyémet és finoman beleharaptam az alsó ajkába. Draco belemosolygott a csókunkba, amitől pillangók kezdtek repdesni a gyomromba. Minden porcikám vágyott rá és szinte égett a bőröm az érintéseitől. Végighúztam a kezem az arcán, le a nyakához, ahol lassan elkezdtem kigombolni az ingét. A csókjaim a szájáról lassan átvándoroltak a nyakára. Nedves csókokkal és apró szívásokkal borítottam be a nyakát, miközben az utolsó gombot is szétszedtem. Kezeimet a forró mellkasára helyeztem és éreztem, hogy Draco leste ellazul az érintéseim alatt.

- Emie... Ne csináld ezt velem. – nyöszörgött, mire meglepetten néztem fel rá.

- Miért? – kérdeztem játékosan, mire megfogta a könyökömet és leültetett az ágyra.

- Mert nem bírok neked ellenállni. – nevetett fel kínosan. – És azt szeretném, hogy az első alkalmadba biztos lennél. Biztos abban, hogy velem szeretnéd. – sütötte le a szemét én pedig teljesen ellágyultam. A kezére tettem a kezemet, mire óvatosan felnézett rám.

- Biztos vagyok benne, hogy veled szeretném. – mosolyodtam el és közelebb hajoltam hogy megcsókoljam. Draco hosszú ujjai végigsimítottak az ingem vonalán, majd lassan elkezdte ő is kigombolni a ruhadarabot. A fiú elérte az utolsó gombot is és végignézett rajtam, ahogy lassan letolta az anyagot a vállaimon. Draco szemei a felsőtestemre szegeződtek és lassan megnyalta az ajkait, majd beleharapott a szájába.

- Gyönyörű vagy. – mondta halkan és végigfektetett az ágyon. Lassan elkezdte a nyakamat csókolgatni és minden egyes csók után fokozódott bennem a vágy. Éreztem, hogy egyre jobban kívánom őt és nem bírok betelni az érintésével. A hideg gyűrűje bizsergető érzést keltett bennem, ahogy belenyomódott a bőrömbe, amikor megfogta a combomat. Tehetetlenül felnyögök, amitől Draco megáll egy pillanatra.

- Emilia, még egy ilyen és tényleg nem bírok ellent mondani neked. – sóhajt fel.

- A te hibád. – ültem fel és ahogy Draco ágyéka nekem nyomódott éreztem mennyire kemény. Végignéztem a kidolgozott felsőtestén és ahogy a szemeim egyre lejjebb vándoroltak éreztem, hogy elvörösödök.

- Tetszik a látvány? – kérdezte Draco öntelt mosollyal.