Tervek az estére

2.9K 131 5
                                    

A vonaton szinte már megszokott kocsija volt a mardekárosoknak és nem szívesen engedtek be oda másik házból tartozókat. Persze elvétve lehetett találni egy-két hugrabugost vagy hollóhátast, de griffendélest soha. A diákok meglepően izgatottak voltak, hogy visszatérhetnek az iskolába, de az örömükben a mi, feketébe öltözött négyesünk nem igazán osztozott. 

Pansy, Blaise és én meggyötörten ültünk egy kis asztal körül, miközben a vonat észveszejtő sebességgel robogott az iskola felé. Draco  éppen egy mardekáros fiúval üzletelt, ugyanis a fiúnak állt a tulajdonában egy igazán hasznos kis növény, melynek hasonló hatásai vannak, mint a mugli tudatmódosítóknak, csak nem szívni kell, hanem összerágni. 

- Majd a Roxfortban elintézzük. - hallottam a fiú hangját, majd Draco az utazótáskájába csempészte a kis zacskót, majd felénk indult. De akkor az egész részlegünk elsötétült. 

- Ha megint dementorok jönnek, én felkötöm magam. - panaszkodott Blaise, mire kuncogni kezdtem. 

- Csak nem megijedtél? - kérdeztem nevetve. A sötétben is éreztem, hogy a fiú grimaszol.

- Én sose félek. - mondta büszkén. 

- Igen, mert tudod, hogy megvédelek. - nevettem, mire a fiú megsimította a kezemet. A fények újra kigyulladtak, én pedig elvörösödve húztam ki a kezem Blaise keze alól. 

- Mi volt ez? - kérdezte Draco idegesen.

- Nyugi, biztos csak egy elsős szórakozik. - legyintett Pansy. Draco még egyszer körbenézett, majd idegesen leült mellénk és rázni kezdte a lábát. 

- A legszarabb iskola a világon. - puffogott a fiú, de nem nagyon értettem miért. 

- Ugyan, Draco... Tudjuk, hogy csak az apád miatt mondod ezt. - ráztam meg a fejem értetlenül. Draco szeretett a Roxfortba járni. Szerette a bájitaltant és az átváltoztatás tant is. Kifejezetten élvezte a gyógynövénytan és a kviddics örömeit is. Ellenben, Lucius... Ő utálta az iskolát és nem győzte hangoztatni, hogy Draconak is utálnia kell. 

- Inkább leugranék a toronyból, minthogy még két évig oda járjak. - forgatta meg a szemét fintorogva, de úgy döntöttem nem firtatom tovább a témát. Ha szeretné felvenni a seggfej álarcát, én nem fogom megakadályozni. Azonban valamit észrevettem a szemem sarkából. Az utazóládám megmozdult. Először azt hittem képzelődök, de nem. Az ott, tényleg megmozdult. Megböktem Draco vállát és óvatosan felfelé böktem. Először értetlenül nézett rám, majd ő is kiszúrta a dolgot és gyorsan témát váltottunk. Valaki ugyanis hallgatózik. 

- Szóval... - húztam ki magam és igyekeztem nem felfele nézni, nehogy meglógjon a kis kutakodó, mielőtt fény derül a kilétére. - Ma este kipróbáljuk a fúriabogyót? - utaltam az előbb szerzett kis csomagra. 

- Miért is ne. - vonta meg a vállát Blaise. 

- Szerzek valami alkoholt mellé. - lelkesedett be Pansy. 

- Valaki alkoholt említett? - lépett mellénk hirtelen Astoria és éreztem, hogy a méreg felforr az ereimben. 

- Semmi közöd hozzá. - morogtam, de a lány ügyet sem vetett rám. 

- Van két üveg lángnyelv whiskym. Este átviszem. - mondta és rákacsintott Dracora. 

- Remek. Utána vissza is mehetsz a szobádba. - jegyeztem meg csípősen. 

- Én arra nem számítanék. Van egy kis elrendezetlen ügyem Dracoval. - mosolygott ördögien, mire felvont szemöldökkel  néztem a barátomra, de ő kerülte a pillantásomat. 

- Astoria, ez nem biztos, hogy jó ötlet. Miért nem mulatsz ma este Millicentékkel? - próbálta menteni a helyzetet Blaise, amiért hálásan néztem rá, de hiába. Astoria este nyolcra érkezik a fiúk szobájába. 

---

Megérkeztünk a Roxforthoz és mindenki unottan pakolta össze a holmiját. 

- Menjetek csak előre. Mindjárt megyünk mi is. - fogta meg a csuklómat Draco és egyből megértettem, hogy mi a terv. Draco lassan bezárta az ajtót, én pedig lehúztam a napellenzőket. 

- Szerinted ki az? - kérdeztem halkan Dracot, de a fiú valószínűleg már régen rájött a hallgatózó kilétére. 

- Anyád sosem mondta, hogy csúnya dolog hallgatózni, Potter? - kérdezte lassan, nekem pedig annyi időm sem volt, hogy eltátsam a számat.  -Petrificus totalus! - kiáltotta a fiú, mire Harry hatalmas puffanással esett a földre. Miért is nem gondoltam rá? Az a nyomorult köppeny képes csak elrejteni valakit ennyire jól. 

- Draco, hagyd! - szóltam a fiúra, de ő szinte meg sem hallott engem. Lerántotta a köpenyt a megdermedt fiúról és gúnyosan ránézett.

- Ja, igen. Anyád meghalt amikor még pólyás voltál. - gúnyolódott, majd azonnal beletaposott a fiú orrába.

- Draco! - kiáltottam rá ijedten és az unokatestvéremhez szaladtam. 

- Emilia, gyere! - utasított mérgesen és elindult az ajtó felé. Leblokkolva térdeltem Harry mellett és néztem az egyre idegesebb barátomat. - Emilia, ha most nem jössz velem, baromi mérges leszek. - csattant fel a fiú. 

- Sajnálom, Harry. - mondtam és felálltam. Draco elégedetten indult el, de mielőtt utána mentem volna, gyorsan mondtam egy törés gyógyító varázst Harry orrára. - Tényleg sajnálom... - mondtam és a felbőszült szőke után mentem. 

- Megjött az eszed, látom. - forgatta meg a szemét. 

- Neked mégis mi bajod van ma? - csattantam fel én is. - Mire volt ez jó? Tudod, hogy bajba kerülhetsz miatta! - kiabáltam a fiúval, de ő halálos pillantásokat lövellt felém. 

- Emilia, én már rég óta bajban vagyok. És nem tűröm, hogy egy ilyen mihaszna kutakodjon utánam. - mérgelődött. 

- De mégis mit tehetne? Nincs bizonyítéka semmire.-  mondtam panaszosan.

- Hát még mindig nem érted? Miatta tartunk ott ahol. Miatta szenvedünk, miatta kell tennünk amit. Ha ő nem lenne... - hadarta, de közbevágtam. 

- Ha ő nem lenne, Voldemort már rég hatalomra jutott volna és mi sokkal hamarabb ide jutunk. Életünk végéig élhetnénk rettegésben! - suttogtam mérgesen. A fiú szólásra nyitotta a száját, de hamar be is csukta. Vonásai megenyhültek és nagyot sóhajtott. 

- Sajnálom. Nem akartam veled ilyen lenni. - kért bocsánatot és felém nyújtotta ujjait. Oldalra húztam a számat, de megbocsátóan néztem vissza rá. Összekulcsoltam az ujjainkat és együtt indultunk az étkezőbe, az éves beszédre és a beosztási szertartásra. 

Az agyunk kikapcsolva pihent, egy szót sem fogva fel Dumbledore beszédéből. Rá se bírtam nézni az igazgatóra anélkül, hogy ne könnyeznék, vagy ne rettegnék. Egyetlen egy dolgot vártam már csak a mai napon: hogy addig igyak, amíg nem tudok gondolkozni. De soha nem gondoltam volna, hogy az este úgy fog végződni, ahogy végződött. 

Számíthatsz rámWhere stories live. Discover now