Számíthatsz rám

Mugli játékok

Pansy kissé instabilan állt a nappaliban lévő dohányzóasztal tetején. A szobát vastag füstréteg lepte el, a szüleim szobájában talált több doboz cigarettától. 

- Akkor emeljük a poharunkat! - kiáltotta el magát a lány. Már egyikünk sem volt józannak nevezhető, hiszen a forró vízben elfogyasztott pezsgők nagyon hamar a fejünkbe szálltak. Mindannyian követtük a szédelgő lányt és megemeltük teli poharainkat. 

- Mire iszunk? - kérdezte Astoria boldogan. Mellette Draco finoman tartotta a lány derekát, nehogy elessen. Egész este ketten beszélgettek és akarva-akaratlan felütötte bennem a fejét a féltékenység.

- Az utolsó boldog ünnepeinkre. Az utolsó boldog hétvégénkre... - mondta a lány keserűen és meg sem várva, hogy koccintsunk, lehúzta a pezsgőjét. Végül is igaza van, meg kell ünnepelni, ha az embernek véget ér az eddigi élete. 

- Igyunk a tönkrement életekre! - kiáltottam el magam én is és lehúztam az italom. Blaise kicsit kacskaringósan lépkedett oda elém és összeérintette poharainkat. 

- Én rád iszom. - mondta egy keserű mosollyal övezve és kiitta a poharat. 

- Miért rám? - kérdeztem, miközben elővettem a pálcám, hogy valami erősebbet varázsoljak elő a szekrényből. 

- Boldogságot hozol az életembe, miközben minden más tönkremegy. - vonta meg a vállát. 

- Mióta vagy belém ennyire szerelmes? - kérdeztem és töltöttem magunknak egy-egy whiskyt, majd rágyújtottam egy újabb cigarettára. Ahogy kifújtam a füstöt, úgy éreztem egy újabb adag feszültség távozik a testemből. 

- Azt hiszem amikor negyedikben visszajöttél... Akkor jöttem rá... - sütötte le a szemét a fiú. Őszintén megsajnáltam, hogy egy olyan emberbe szerelmes aki ezt sose fogja tudni viszonozni. Oldalra néztem, hogy ránézzek a saját szerelmemre, hogy hálás pillantásokat vessek rá, de a fiú teljesen el volt foglalva Astoriával. A lány lábai Draco ölében voltak, miközben bájosan csevegtek egy üveg pezsgő mellett. 

- Sajnálom, hogy nem tudom viszonozni. - mondtam neki és... Megöleltem. Nem tudom mi volt a fejemben, de azt hiszem azt akartam, hogy Draco velem foglalkozzon, hogy rám figyeljen és ne rá... Blaise karjai szorosan öleltek vissza, de hamar el is engedett. 

- Ti aztán nem tudjátok hogyan kell rendesen bulizni. - sóhajtott Pansy és előkapta a pálcáját, hogy maximumra tekerje a hangerőt, majd eszeveszetten ugrálni kezdett a zenére. - Gyerünk, Denem. Ne kéresd magad! - nyújtotta felém a kezét és abban a pillanatban az sem érdekelt, hogy Denemnek hívott. Felkaptam a mellettem lévő üveget és Blaise karját megragadva behúztam magammal táncolni. 

Őrületesen jól éreztem magam, végre felszabadultam és semmi, de semmi nem ronthatta el a kedvemet, csak egy szőke fiú, aki valamiért ügyet sem vetett rám az este folyamát. Két zene között kissé megizzadva ugráltam a nevetgélő pároshoz. 

- Mr. Malfoy, megtisztelne egy tánccal? - kérdeztem és ittam egy keveset az üvegből.

- Nem ittál még eleget? - nézett fel rám, szemében neheztelés csillant. A vérem azonnal felforrt és megforgattam a szemem. 

- Nem flörtöltél még eleget? - kérdeztem vissza Astoriára célozva. 

- Én most magatokra hagylak titeket. - állt fel a lány és odament Pansy mellé beszélgetni. 

- Mi bajod van? - kérdezte a fiú és az ölébe húzott. 

- Neked mi bajod van! - csattantam fel, de nem volt lehetőségem tovább mondani a problémáimat, ugyanis a fiú a számra szorította ajkait. Nyelve azonnal a számba csusszant és szenvedélyesen csókolni kezdett. Ajkai melegek és pezsgőízűek voltak, én pedig éhesen faltam őket.