Számíthatsz rám

Csak mi ketten

- Emilia, Drágám! Mit keresel itt? - sietett hozzám Narcissa, miután pofára estem az érkezésemkor. A nő megfogta a könyökömet és segített talpra állnom, majd gyorsan leporolta a ruhámat. 

- Sajnálom... - könnyeztem. Még mindig rémesen feldúlt voltam, és Narcissa ezt látta is rajtam. - Nem tudtam hova mehetnék. - sütöttem le a szemem a földre. A nő egy pillanatig csendben állt előttem, majd legnagyobb meglepetésemre a karjaiba zárt és szorosan megölelt. 

- Semmi baj, Emilia. - mondta és megsimította a hajamat. - Gyere, felkísérlek Draco szobájába. - karolta át a vállamat és egy gyengéd mosollyal elindultunk a szőke fiú szobájába. Lassan felsétáltunk a lépcsőn és végigmentünk a folyosón. Narcissa megállt egy sötétbarna ajtó előtt és halkan kopogott rajta. 

- Draco, szívem! Látogatód jött! - kiáltott be a nő, majd megvárta, hogy Draco ajtót nyisson. Lenyűgözött, hogy mekkora magánszférát biztosít a fiának. Az én szüleim általában kopogni se szoktak, csak benyitnak és beszélnek. Mondjuk, én sem szívesen törnék be egy tinédzser fiúhoz minden előjel nélkül. 

- Ki a franc... - rántotta fel az ajtót idegesen a szőke, majd hirtelen megállt és döbbenten nézett ránk. - Emie? Mi történt? - a fiú gondolkodás nélkül lépett hozzám és azonnal a karjaiba zárt. Finoman simogatni kezdte a hajamat és halkan csitítgatott. 

- Magatokra hagylak titeket. - szólt Narcissa mögöttünk és elsietett a folyosón. Draco finoman behúzott a szobába és leültetett az ágyára. 

- Mi történt, Szerelmem? - simította meg az arcom és a kezét az enyémekre helyezte. 

- Ron... - szipogtam. - Azt hiszi tudtam a támadásról és elmondta mindenkinek, hogy ki az apám. Nem bírtam ott maradni közöttük. - alig kaptam levegőt a sírástól ami egyre erősebben fojtogatott. - Harry is ott volt és... 

- Édesem, nyugalom. - mondta és felemelte az államat, hogy a szemébe nézhessek. - Nem lesz semmi baj, megoldunk mindent. Ha csak ketten, akkor csak ketten. - szavai nyugtatóként hatottak rám és vettem egy mély levegőt. 

- Én csak olyan csalódott vagyok. Azt hittem Ron soha nem fog ellenem fordulni. - sóhajtottam. 

- Ketten a világ ellen, emlékszel? - nyújtotta felém a kezét. Halványan elmosolyodtam és összekulcsoltam az ujjainkat. 

- Ketten a világ ellen. - mondtam és megcsókoltam. Draco érzékei azonnal beindultak és kapott az alkalmon. Nyelvével bejutást kért a számba és elmélyítette a csókunkat, miközben kezét finoman a nyakamra csúsztatta. Halkan belenyögtem a fiú szájába, amikor a kezét a combomra helyezte és elkezdett felfele haladni, a szoknyám alá. 

- Ez már nagyon hiányzott. - nyögte a számba a fiú, én pedig beleharaptam az alsó ajkába. Draco elszakította magát tőlem. - Még egy ilyen és nem engedlek el addig amíg addig élvezel, hogy holnap ne tudj felállni. - suttogta. A gyomrom hatalmasat ugrott és forróság áradt végig az egész testemen. Halvány mosollyal megnyaltam a számat és egy hirtelen mozdulattal beleültem a fiú ölébe. Draco először megmarkolta a csípőmet, majd kezeit a fenekemre mozdította. 

Csókokkal leptem el az arcát, az álla vonalát, majd a füle mögötti érzékeny bőrt kezdtem szívogatni és harapdálni. Draco légzése az enyémmel együttesen gyorsult egyre jobban, majd hirtelen felállt, az ölében tartva engem, majd letett az ágyra. Letérdelt elém és felnyúlt a szoknyám alá, hogy lehúzza a harisnyámat. Draco tekintete találkozott az enyémmel, én pedig megbabonázva figyeltem a fiút, miközben apró csókokkal borította a combomat. Nedves csókjai közben kezével félrehúzta a bugyimat és lassan belém dugta az egyik ujját. Felnyögtem a hihetetlen érzéstől és lehunytam a szemem. 

- Olyan nedves vagy. - mondta és megnyalta a belső combom, majd beleharapott. Bizsergés futott végig a gerincemen, amikor a fiú még egy ujját belém dugta és ritmusosan mozgatni kezdte. Hosszú ujjai őrjítő ügyességgel mozogtak, folyamatosan fokozva az alhasamban gyűlő feszültséget.

-Kérlek, Draco... - könyörgök. Nem barom tovább, hihetetlenül vágyok rá és kívánom őt. 

- Szeretem, ha könyörögsz. - mondja, de kihúzza belőlem az ujjait. Kezével átkulcsolta a lábaimat és egy ügyes mozdulattal megfordított, hogy a hasamon feküdjek. Felkuncogtam a váltástól, de hamar elkomolyodtam, amikor Draco rácsapott a fenekemre. Halkan felnyögtem, ahogy kemény férfiassága a fenekemnek nyomódott, amikor felemelte a csípőmet és közelebb rántott magához. Felhúzta a szoknyámat a derekamig és belemarkolt a fenekembe. 

Draco gyorsan letolta a melegítő nadrágját, majd újra mögém áll. Ujjaival ingerelni kezdi a csiklómat, majd hirtelen teljes hosszúságával kitölt. Az első alkalomhoz képest, most egyáltalán nem éreztem fájdalmat. Sőt, hihetetlen érzések kerítettek magába, tudva, hogy most sokkal mélyebben van bennem mint legutóbb. 

- Ahh, baszki. - hagyta el a hangos nyögés a számat. Draco azonnal az ágyra nyúlt a pálcájáért és némító varázst mondott az ajtóra. 

- Imádom, ahogy felnyögsz. - sóhajtotta kéjesen a fiú és egyre gyorsabban kezdett mozogni bennem, miközben a csípőmet szorította magához. Éreztem, hogy egyre nő a feszültség bennem, és nem tudom többé kontrollálni a nyögésimet és a sóhajaimat. Draco teste is megfeszült a mozdulatoktól, miközben édes kis semmiségeket nyögött. Nem sokkal később egyszerre élveztünk el, egymás nevét kiáltozva. 

Kifulladva feküdtem végig az ágyon, miközben Draco letörölte magát, majd mellém feküdt. Ujjaimmal apró köröket rajzoltam a mellkasára és próbáltam lassítani a szívverésem. 

- Sűrűbben kéne szomorúan átjönnöm. - nevettem el magam, mire Draco mosolyogva fordult felém. 

- Nem csak akkor fogom ezt csinálni, ha szomorú vagy. - csókolt meg lágyan. 

- Reméltem is. - csókoltam vissza a szőke fiút. 

- Szeretnél nézni valami filmet? Az egyik szobában van egy kis TV. - mondta mellékesen. 

- Azt hittem apukád utálja a mugli dolgokat. - néztem rá értetlenül. 

- Igen, de nem tud nemet mondani anyának. - nevette el magát. 

Két pokróccal indultunk át a szobába és letelepedtünk a kanapéra. Draco elindított valami horror filmet, elfújta a gyertyákat, majd betakart mind a kettőnket. Őszintén nem hittem, hogy az ilyen varázs nélküli filmek ennyire magukba tudják szippantani az embert, de szinte pislogás nélkül néztem. Aztán jött egy jelenet, aminél Dracoval mind a ketten rémesen megijedtünk és egy hatalmasat rándultunk a kanapén. Persze a fiú úgy tett mintha nem is rezzenne meg a film miatt. 

- Megijedtél? - nevetett lágyan. Kinyújtottam rá a nyelvem, mire a fiú végigfeküdt a kanapén és a kezével jelezte, hogy feküdjek rá nyugodtan. Mosolyogva telepedtem a fiúra és a fejemet a mellkasára helyeztem, miközben ő ránk húzta a pokrócot. Az egyenletes szívdobogását hallgatva néztem tovább a filmet, amíg álomba nem szenderültünk megfeledkezve arról, hogy Karácsony van.